- Nincs még egy ilyen beképzelt, felfuvalkodott, szadista barom egész Roxfortban! Csodálkozom, hogyan fér be egyáltalán az arca a portrélyukon…- füstölgött Lily.
- Nyugi, nyugi, nem érdemes emiatt felhúznod magad, Piton sokkal durvább volt… sárvérû… megérdemelte, amit kapott! - hadarta legjobb barátnõje.
- Hát igen. – bizonytalanodott el Lily – De nem ez a lényeg, ok nélkül támadták meg, mindig ezt csinálják, nem volt fair, kettõ egy ellen!
- Igen, tényleg alattomos húzás volt. Potter tényleg egy beképzelt barom- ismerte el Rain, majd kis gondolkodás után sietve hozzátette- persze mind azok. Bár Pettigrewt nem igazán ismerem, eléggé jelentéktelen alak.
Lily egy szemvillanással jelezte, hogy õ is így gondolja, végül mindkét lány elnevette magát.
- És Lupin? Szerinted nem furcsa egy kicsit? Néha csak úgy eltûnik, napokig nem látni, és amúgy is… nem is tudom, milyen. –mondta Rain és kérdõn Lilyre nézett.
- Igen, igazad van. – válaszolt a lány, de gondolatai egész máshol jártak.
- Hahó, hol jársz? Nyilván nem a vizsgakérdéseken töröd a fejed. - szólt Rain és huncut vigyort eresztett meg barátnõje felé- Talán mégsem olyan tökéletlen ez a Potter… - kezdte, de Lily a szavába vágott:
- Fogd be! Nem érdekel, akkor se randiznék vele, ha pálcával kényszerítenének!
- Te tudod. – hagyta rá Rain, bár látszott rajta, hogy nem hisz neki. – És Siriusról mit gondolsz? – tette hozzá csak úgy mellesleg, de arca színe elárulta, hogy cseppet sem közömbös számára a téma.
- Black? Olyan, mint Potter, ha a kvaff dobálásával is lehetne villogni, biztos ellopná, hogy megtegye. – vágta rá Lily, utalva ezzel Sirius hajtói státuszára.
- Nem, szerintem õ egész más, van benne valami, ami… á semmi, nem lényeg. – mondta Rain, és zavartan lesütötte a szemét. – A tizedik kérdésre tudtad a választ? Rajtam majdnem kifogott. Több mint két éve tanultuk a vérfarkast, de végül eszembe jutott…
- Ne válts témát! – szólt rá Lily. – Mi van Blackkel? Csak nem… csak nem tetszik neked? – kérdezte megrökönyödve.
- Dehogyis! – vágta rá Rain gyorsan, túl gyorsan. – Csak tudod, van az a fura érzés, ha ránézek. Nem is tudom…
- Hát rendben. – mondta Lily, de arca elárulta magát a tipikus nincs ez így jól kifejezéssel.
- Gyere, inkább menjünk fel a Griffendél toronyba, holnap vizsgázunk átváltoztatástanból és jóslástanból. Még átnézhetnénk. – tette hozzá, ugyanis még mindig a folyosón ácsorogtak
- Menj csak, nekem még el kell ugranom a könyvtárba, fent találkozunk! – válaszolt Rain, majd elindult lefelé a legközelebbi lépcsõn.
- Ok. – szólt utána Lily.
Rain lesietett a lépcsõn, majd még egyen és még kettõn. Az elõcsarnokon átvágva kirohant az épületbõl. A parkban gyorsan körülnézett, majd csalódottan sétálni kezdett – már elmentek. Akárhogy tagadta Lilynek, magának nem hazudhatott, Sirius igenis fontos volt neki.
Mivel õ is hajtó volt, sokat lehetett Siriusszal és Jamessel és- bár ezt soha nem említette Lilynek- nagyon jófejnek tartotta õket, sokat bolondoztak együtt egy- egy edzésen. Mindemellett barátként sem voltak utolsók, ha kviddics edzés után már csak hárman maradtak, sokat beszélgettek, ilyenkor James rendszerint Lilyrõl faggatta, Sirius pedig unott képet vágott. Talán épp ez tetszett benne annyira, az a látszólagos közöny, ami tényleg csak látszólagos volt. Tavaly például játszottak egy meccset a mardekárral. A griffendélesek remek formájukat hozták, Rain zsinórban már a harmadik gólt lõtte.
- Hé, Randell, legközelebb passzolhatnál is valakinek. Csak a hecc kedvéért! – kiáltotta oda Sirius Rainnek, de vigyorát nem tudta leplezni, miközben épp a griffendél karikái felé suhant, hogy a készülõ mardekáros akciót szabotálni tudja.
Rain hihetetlenül boldog volt, és nem vette észre, hogy a dühödt Bellatrix száguld felé. Alacsonyan repültek, alig öt méterrel a pálya fölött, Rain mégis nagyot esett, amikor Bellatrix egy rúgással kibillentette egyensúlyából. Szinte észre sem vette, máris a földön találta magát. Hallotta, ahogy Madame Huch belefúj a sípjába, azt gondolta, biztos azért, mert õ leesett, de nem, az valahogy fel sem tûnt nekik, valami más is történt. Rain lábát szorongatva, kicsit kábán felnézett, és meglátta az örömmámorban úszó Jamest, aki magasra tartott kezében a cikeszt szorította. Hát vége, nyertek. Ebben a pillanatban Sirius szállt le mellé: - Jól vagy, Rain? – hangjában aggodalom csendült. – Nem láttam, mi történt, James elkapta a cikeszt. – tette hozzá tétován.
- Hát… leestem… vagyis, Bellatrix lelökött. – mondta a lány, szégyellte Sirius elõtt, hogy ilyen ügyetlen volt.
- Ó, az a gyáva némber! – mordult fel Sirius- Mindig ilyen volt, már gyerekkorunkban sem viselte könnyen, ha vesztett.
- Gyerekkorotokban? – kérdezte érdeklõdve Rain.
- Az unokatestvérem… sajnos. – mondta Sirius félszegen.
- Uh! – Rain csak ennyit tudott kinyögni.
- Nekem mondod?!
- Sosem említetted,
- Te sem dicsekednél ilyen rokonsággal. – szólt undorodva Sirius
- Rain, Rain, mi a baj? – kiáltott
A lány elõtt elsötétült a világ, érezte, hogy felemelik és elindulnak vele, aztán elájult.
Mikor magához tért, már a gyengélkedõn feküdt.