Resurrection/Feltmads
rta:grufteee
Kinyitotta szemt. Biztos volt benne, hogy meghalt. Krltte minden fehr volt. rezte, ahogy az oldaln fekszik. Egyre kevesebb leveg maradt krltte; melege volt. Fel akart lni, de annyira gyenge volt, hogy vkony karjval nem brta megtartani magt. „Ez lenne a Mennyorszg? Furcsa.” Zsibbadtnak rezte egsz testt. Egy tollpihe telepedett orrra. „Mit keres egy tollpihe a mennyorszgban?” Tsszentett egyet, melynek hatsra lbt felhzta hashoz, tkletes embripzba grnyedve. Szemt szorosan sszezrta. Lehet, hogy most dobjk le a pokolba? Ekkor mintha egy lepedt rntottak volna le rla, hirtelen fzni kezdett. Mg jobban sszeszortotta szemhjt. Nem volt benne biztos, hogy ltni akarja, mi trtnik vele. Forr leheletet rzett arcn. s ez az illat… Azonnal kipattantak szemei. Egy mlybarna szemprral tallta szemben magt. Egy szepls orral, mely hozzrt az vhez, egy vkony, cserepes ajakkal, rvid, fsletlen, vrs tincsekkel. - George… A kvetkez msodpercben a fi ers kezei ragadtk meg, s leltk t. - Nicole… - suttogta. Nicole ertlenl visszalelt. George vllra hajtotta fejt. A gyenglkedn volt. Nem halt meg. Nagyon is lt. Mindketten nevetni kezdtek. Hangos, rmteli nevetsk visszhangot vert a krteremben, s a nyitott ajtn t a folyoskra szktt, tjrva a kastly tbbi rszt, mind a 142 lpcsn tszkellve. Betlttte az res osztlytermeket, a rideg pinct, a nagytermet; megrezegtette a Tiltott rengeteg finak lombkoronit, felkavarva a t vizt. S rmknnyeik zpora est zdtott a vilgra. |