Írta:Vanda

Nincs címe

-Áh,te vagy az?-kérdezte fel sem pillantva könyvéből.

Ron,aki épp akkor fejezte be a jelszót,akkorát ugrott ijedtében,hogy könyökével jó nagyot szúrt az épp fellendülő dámába.

-Azt hittem már rég alszol.Bár mintha említetted volna a vacsoránál,hogy lefekvés előtt még beugrasz a könyvtárba,de az ilyenkor már rég zárva van.-kiabálta túlharsogva a dáma felháborodott monológját Hermione.

-Pszt már-mondta Ron,ez a kiegyensúlyozott beszélgetőpartner hangját próbálta megütni-,de most jutott eszembe,hogy otthagytam a legfontosabbat,a Történelmünk legkomiszabb koboldjai-t,és több rossz pontot nem kéne szereznem Binnsnél,ezért is lopóztam be pár anyagért,úgyhogy én már...-hátrált visszafele.

-Várj,itt van pont az asztalon,összefogtam a rúnaismerettel véletlenül-szólt Hermione,bal kezét a kérdéses könyver helyezve,a jobbal továbbformálva gyönybetűit.-Te is tanulhatnád ezt inkább ahelyett,hogy hetente kétszer végighallgatod,hogy Harryt milyen korán éri majd az erőszakos halál.Tudtad péládul,hogy...JÉZUSOM!-kiáltott,miután gyanútlanul barátja arcára pillantott.-Mit csináltál magaddal?Vagy inkább magadból?

-Öhm...én csak...-fürkészte mozgó lábujjait-,amikor jöttem,gondoltam gyújtok egy kis fényt,de pont amikor ki akartam húzni a zsebemből a pálcát,belerúgtam valamibe,mondtam egy pár keresetlen szót,és hát...ez lett az eredménye.

Hermione megsemmisitő pillantást vetett rá,majd így szólt:

-Elsőre nem is volt rossz.Kár,hogy a zsebek hiánya,és az a tény,hogy tíz után a fáklyák automatikusan gyulladnak,jelezvén,hogy valaki még a folyosókon mászkál,nos kissé ront az összképen.

Ron nem szólt semmit csak rosszalóan nézett fehér,penészszerű szemöldökekel ellátott,szürkészöld árnyalatú homlokát ráncolva.

-Tehát,megtudhatnám,miért fest úgy az arcod,mintha egy különösen jóltáplált bundium-család költözött volna rá?

-Na látod,épp ezért akartam egyedül megoldani a problémát.Cinkus kisasszonyank úgyis van jobb dolga,mint magamfajta földi halandók segítése,mióta...de hagyjuk.Ez csak rám tartozik.

-Mármint az a titkos dolog,ami velem történt szerinted,vagy az,ahogy kinézel?-folytatta rendíthetetlen nyugalommal a lány.-Nos,az utóbbi aligha,mert ha így megkérsz egy elsőst,hogy ne zajongjon a folyosón,traumatikus állapotban szállítják majd a gyengélkedőre.

-Feletébb vicces vagy.Ne hidd,hogy szükségem van a segítségedre.Két perc alatt rendbehozom.

Hermione-nak kezdett derengeni a dolog.Sikerült elfolytania egy kósza mosolyt,majd nagy levegőt vett:

-Figyelj,Ron.Szerintem semmi baj sincs a szeplőiddel,az a portré csak...

-Mi!?-hördült fel barátja.-Minek képzelsz te engem?Ki mondta,hogy bajom van a szeplőimmel?Szóval szerinted ronda a képem,igaz?

-Én ezt egy szóval sem mondtam-tiltakozott a lány.-csak azt gondoltam,hogy talán...

-És különben is,hányszor mondjam,hogy baleset volt?!Mindjárt eszembe jut egy ellenbűbáj.

Hermiona vállat vont,majd dolgozata fölé hajolva körmölni kezdett.Barátja igyekezett töprengő arcot vágni,ujjaival számolgatott.A csöndet csak a penna sercegése törte meg,és a kialvó tűz utolsó hangjai.A fiú szemei egyre laposabbakat pislogtak,majd utolsó erejükkel végignézték egy elszánt parázsdarabka harcát a hamuvá válás ellen.

A rúnaismeret dolgozat fél óra múlva készen hevert az asztalon.Hermione összeszedte taneszközeit,fél kézzel felemelte pálcáját,majd odasétált alvó barátjához,aki időközben hosszú nyálcsíkot produkált a kanapéra.Szemügyre vette a meghatározhatatlan állagúvá vált arcbőrét,megcsóválta fejét,majd csendesen megjegyezte:

-Nem banánmag-kivonat kell bele,hanem nadragulya-szirup.Reprodus alaermus!

***