Teste megfeszült, hátán végigfutott a hideg egészen a tarkójáig, bizsergett a bőre.
Nem értette, mi történik vele, hirtelen a magasba emelkedett, karjai feszültek és ellentétes irányba húzták őt, teste tökéletes kereszt alakban lebegett méterekkel a föld felett.
Nem tudta volna körülírni a történteket, jó vagy rossz érzés volt-e.
Nehéz volt a feje, majdnem elvesztette az eszméletét, oldalra nézett és megmozdította a karját...a karját, amit hófehér tollak borítottak...talán szárnyak- gondolta.
És igen, a másik karja helyén is szárny feszült. A kezei után fejét öntötte el a bizsergés, égett, mégis jéghideg volt. Érezte, hogy nyúlik az arca, a szája.
Mondani akart valamit, szóra nyitotta ajkait, de nem jött ki hang a torkán, becsukta inkább és...és éles csattanást hallott...csőr?...
Lenézett...a látása...a látása mintha megerősödött volna, zavaróan éles volt.
És a lábai, össszementek, elvékonyodtak és...és tényleg karmokban végződtek.
Az átalakulás végetért.
Zuhanni kezdett.
Újdonsült szárnyai nem hagyták cserben, csapott egyet velük...megállt a zuhanás...csapott még egyet...emelkedett.
Repült, tollai szorosan bőréhez simultak, siklott a levegőben, szelte a kilométereket.
És boldog volt.
Életében először.
Nem akarta végiggondolni, mi történt, sohatöbbé nem akart gondolkodni.
Szabaddá akart válni, madár lett.
A szabadság a repülés volt és ő repült.
Szabad volt.

***