A fellobbanó lángok újra meg újra táncoló árnyékot vetettek a falra. A koszos barlang csak úgy bűzlött a szerteszét heverő patkánytetemektől.
Csikócsőr csendben feküdt a tűztől alig pár méterre. Borostyánszín szemeiben mélységes szomorúság és némi szemrehányás csillogott. Sirius vele szemben, a tűz másik oldalán ült, hátát szikáran a falnak vetve a tűzbe bámult.
Gondolatban messze járt, nem is annyira térben, inkább időben, igen, a húsz évvel korábban történtek cikáztak a fejében. A barátai...mélységesen egyet értett Harryvel, ő is csak a Roxfortban volt boldog és számára is csak a barátai voltak fontosak. És az a lány, Rain, ő volt az egyetlen, aki iránt valaha érzett szerelmet...
Akkor romlott el minden, mikor meghalt, többet már ő, Sirius sem tudott olyan lenni, mint előtte, a lánnyal együtt meghalt a lelkének egy darabja is. Többé nem tudott olyan jóízűen nevetni James (ő is meghalt) vagy Remus (vajon hol lehet most?) poénjain.
Csak Harry miatt él még, meg kell védenie, James mit szólna, ha magára hagyná, ha szerelme után menne. Nem lehet önző, ő sosem lehet az.
Dühös volt, öklét a falba vágta és hangosan szitkozódott, hangja visszhangozva zengett még pár másodpercig, aztán megint csak a fa ropogását lehetett hallani, amint szép lassan a tűz martalékává válik.
Dühös volt és tanácstalan.
Tudta, érezte, hogy Harryt veszély fenyegeti, de nem tehetett ellene semmit, nem vigyázhatott rá személyesen.
Piton, Piton berzzeg ott lehet a Roxfortban, villant be neki. Megint beleboxolt a falba.
Tudta, hogy nincs oka kételkedni, Dumbledore megbízik benne, neki is meg kell. De abban a pillanatban ez nem ment, nem is akarta, könnyebb volt gondolatban rázúdítani haragját, mint szembenézni a magánnyal.
A fenébe is, össze kell szednie magát, holnap roxmortsi kirándulást tesznek a diákok, találkozni fog Harryvel, hirtelen felzubogott benne a szeretet keresztfia iránt, és mellkasában forróság terjedt szét, elmosolyodott.
Akárhányszor elmosolyodott, mintha egy teljesen más ember bújt volna elő a viaszálarc mögül, mintha évek peregtek volna vissza, mintha elröppent volna tizénkét év minden kínja, mintha...
Azzal a jóleső érzéssel feküdt le a hideg kőre, hogy másnap talán jóllakhat.
Álmában újra tizenhat éves volt.
***