A sólyom és a róka

Évek óta készültek erre. Izgatott volt.
Vajon mi lesz belőle? Oroszlán? Kutya? Összeszorult a gyomra a futóférgek gondolatára.
- Meg vagy? – kérdezte Fred. Magabiztosnak látszott, bár kissé remegett a hangja.
- Kezdhetjük.
- Rendben. Akkor háromra. Egy…
- Kettő…
- Három –mondták egyszerre.
Először megremegett, aztán teste megfeszült. Mintha zsugorodott volna. Majd kellemes bizsergést érzett.
Nem tudta megtartani egyensúlyát, kénytelen volt négykézlábra ereszkedni. Végül eldőlt, mint egy zsák. Nem voltak kezei.
Enyhe fájdalom lüktetett ajkában, mely most egy kőkemény, éles valami volt. Ez a valami kíváncsian csattogott.
Látása élesedett, nagy nehezen két lábra tudott állni –melyek karmokban végződtek. Miféle mutáns szörnyeteggé változott?
Kitárta karjait. Tollak borították. Most már szárnyai voltak.
Az átalakulás véget ért. Esetlenül totyogott az avarban. Majd megpillantott egy karcsú, izmos rókát.
- Fred? – akarta mondani, de csak egy torz sipogásra futotta.
George irigykedve nézegette ikertestvérét. Fürge, kevésbé feltűnő. Bezzeg ő… egy hül.ye madár.
A róka közelebb evickélt hozzá, barátságosan megbökte orrával a szárnyát, és sunyi képével az ég felé bökött. George lerugaszkodott a földtől, kitárta szárnyait, s ütemesen csapkodni kezdett velük. Egyre feljebb, és feljebb emelkedett. Hihetetlen érzés volt. Szabadnak érezte magát. Belülről is inkább sólyom volt, mint ember.
A kastélyra egy pillantást sem vetett, messze a távolba révedt.
Csodálatos élmény volt…
A Tiltott Rengeteg szélére sandított, és egy vörös foltban felismerte az ott ugrándozó róka- Fredet. Még pár percig élvezte a szél süvítését, a szabadságérzést, majd ereszkedni kezdett.
Eközben Fred visszaváltozott, és fülig érő szájjal fogadta. George –az ügyetlen földetérést követően- pillanatok alatt emberformát öltött.
- Sikerült, SIKERÜLT! –rikkantotta vidáman, majd hagyta, hogy öccse kihalássza hajából az ott felejtett tollakat.
***