A szv msik fele
- Mr megint nem tud aludni –shajtott Muriel szemt forgatva. Egykedven bmulta a teliholdat. Az fnyesen trnolt a tintafekete gbolton. Hgnak is furcsa lmai vannak mostanban. Ellenben t,nha rmlmok gytrtk, fel-felriadt jjelente. Minden teliholdkor egy vrfarkassal volt sszezrva. Keserves vonytsa sznalmat keltett Murielben. Ahogy minden holdtltekor megtrten gubbasszt egy piszkos sarokban. veken keresztl egy stt cellban raboskodott, egy animgussal. Eleinte nem mert a frfi kzelbe menni. Ijedten hallgatta keserves zokogst, szomoran nzte, amint lmbl felriadva bartai utn kilt. Aztn egy nap a frfi mr nem volt a brtnben. Muriel vissza –visszajrt Azkabanba, de neki a nyomt sem ltta. resen stott undok cellja. Nha mg feltnt itt-ott, egy barlangban, patknyokon lt, mly erdkben bujdosott, egy gyerek nevt motyogta lmban. Szeretett ezekkel az emberekkel lenni. Nem tudta, kik k, s mirt kell szenvednik, de osztozni akart fjdalmukban. Vajon a kvetkez jjel, Roxfortban is velk lesz? Mi lesz, ha tl messze lesznek tle ahhoz, hogy velk lmodhasson? Az sem rdekelte, mi jtszdik le estnknt a fejben. Jelen? Mlt? Jv? Vagy csak a kpzelet szlemnye csupn? Nem trdtt vele. Szerette ket. Aggasztotta, hogy nem tud rajtuk segteni. Az viszont vigasztalta, hogy a kt frfi ott van egymsnak. Olykor-olykor tallkozott az animgus s a vrfarkas. Testvriesen megleltk egymst. Ez volt az egyetlen remnye. Nem akart innen elmenni. Akkor nem lthatja tbb ket… Tudta, hogy rltsg, de a bartai voltak azok az emberek. Tudta, hogy jobb sorsot rdemelnnek. Tudta, hogy ennek nem gy kellene lennie… Mi trtnhetett? Nem tudott jra elaludni. Pedig a vrfarkasnak most szksge lenne r. Nem hagyhatja magra… Hagyta, had srjon testbe zrt lelke. - Isten veletek –suttogta.- Soha nem felejtelek el benneteket.
- Sirius… Jl vagy? - Olyan furcsa rzsem van… - Remus is emltett ma valamit… - Mintha ki akarna bellem szakadni egy darabka. Mintha egy jabb bartot vesztenk el.
*** |