Öt perccel a kviddicsedzés előtt...
-Hanyadikat írod?-tette fel a kérdést az íróasztal előtt lámpalázasan körmölő barátjának Sirius,gyanúsan hunyugorgva a szóban forgó pergamenre,ami valószínűleg ugyanúgy fogja végezni,mint már előtte annyi,vagyis a szemetesben,gondosan összegyűrve,hogy a kiváncsiskodók ne akarják annyira elolvasni.
-Nem neked írom!-förmedt hátra égő arccal James,mert megérezte a hátának szegeződő tekintetet és az imént feltett kérdés kaján élét,azzal-amint az várható volt-galacsinba gyúrta a levelet és mérgesen hátradobta valahova oda,ahol Sirius arcát sejtette.És talált!De ez korántsem volt a legjobb ötlet,ugyanis az eltalált boncolgatni kezdte a miniatűrre gyömöszölt pergament,mire a szája egyre magassabra görbült és a szemei is mohón csillogotak.
-Áh!-mormolta elégedetten,mikor kihajtogatta a százhuszadik piszkozatot.
-Mondom,nem neked írom!-kiabált kipirultan James és a fecni után kapkodott.-meg kell hagyni,hogy sokkal gyengébb teljesítménnyel,mint a kviddics meccseken a cikesz után.
-Ó!Miért töröd össze a szívem!?Én is így érzek,előttem nem kell titkolnod az érzelmeidet!-szipogta drámain Sirius és összetörten leroskadt egy székre.
-Na,menj a...Add vissza!-ugrált tovább James,de már ő sem tudta elfojtani vigyorát.Fogott egy másik pergament,összegyűrte és azt is barátja arcába vágta.-Nesze!
Sirius felpattant és az összes lapot,ami a nyanvadt íróasztalon pihent,James felé hajította.-Olyan...olyan igazságtalan vagy!Most vallottam ...most vallottam szerelmet!-kiáltotta,de színészi képességei elhagyták,ugyanis az egész mondatot elröhögte.
-Én is szeretlek!-üvöltötte görnyedezve James,kezében egy jó adag tankönyv kupaccal,amivel támadni készült.-Ezt akartad hallani,nem!?Hát tessék:Szeretlek!-azzal célzott és a könyvek lapjaikra szétesve landolltak a földön.
Sirius éppen ellentámadást készült indítani bájitaltan tankönyvével,mikor a vihogó Peter kíséretében a könyvbarát Remus nyitott be a toronyszobába,magasra felvont szemöldökkel.-Mi a jó fenét csináltok?Miért vannak szanaszét a köynveim?
Válasz gyanánt csak két harsány röhögést kapott.-Jaj,kedves barátunk...-kezdte nyájaskodva Sirius,de még mindig alig bírt megszólalni.-Hol töltötted ezt a csodás délutánt?Csak nem a könytárban?Ma melyik kötelezővel tizedelted az agysejtjeidet?Csakugyan csodás lehetett!Igazán irigylésre mél...
-Fogd már be!-legyintett mosolyogva Remus.-Ha éppen tudni akarod,kinn voltunk...De ti mit műveltetek?Nem edzésen kellene lennetek?
-Ú,a franc enné meg!-szitkozódott James és ütögetni kezdte a homlokát.-Húzzunk bele pajtás,hozd a cuccod és lépjünk!-és már kinn is volt a klubbhelységbe levezető csigalépcsőn.-Igyekezz!
-Na jól van,akkor menjünk!-dörmögte Sirius kezébe véve seprűjét,indulásra készen,de még visszaszólt:-Figyu Rémi,igazán összekaparhatnátok a szobát,mire visszajövünk!-nevetett és lazán oldalba lökte az elképedt prefektust,majd becsapta maga után az ajtót és James után sietett.Ahogyan egymást túlröhögve haladtak lefelé,még mindig hallani lehetett őket a fennti hálóhelységben,ahol Remus fejcsóválva suhintott egyet varázspálcájával,megsemmisítve ezzel a földön heverő papírgalacsinokat...
*** |