Soha nem lehet elég mély a seb,
Közelebb magához soha nem enged.

A penge után puffanás,
Kéj után jön a zuhanás.

A vagon ablakán kinézek,
Suhan a zord táj mellettem.

Jön értem a magányos fiáker,
Szárnyal a tesztrál a sötétben.

Büszke kastély előttem,
Nyitnám kapuit, nem enged.

„Te gyilkos!” Kiált rám egy idegen.
„Távozz, neked nem itt a helyed!”

Száz és száz dementor körülöttem,
Fonnyadt lelkemért versengenek.

Hideg a tömlöc; lánc csörren,
Menekülnék; tudatom nem enged.

„Mondtam, hogy várj!” Szólt szomorúan.
„George, ne hagyj itt, nem ezt akartam!”

Börtön ez, az Azkaban.
Íme világom, amire vágytam.