The Sanguine Sunset/ A Vrvrs Naplemente rta:grufteee
A lemen napot figyelte. Nem volt se szp, se klnleges. Egy tlagos naplemente. De vrs volt. Vrvrsre festette a Rengeteg finak lombkoronit, s a birtokon elnyl tavat. Vrvrsre. A hbor… Mi lesz most, hogy senki nem hisz nekik? Nem lehetnek ilyen vakok… Nem… De mr a holnap is tl ks… Nem a halltl rettegett. Soha tbb nem lthatja kedvese arct. Soha tbb nem simthatja ki vrs tincseit arcbl. Soha tbb… Vrs?! Nem lhetnek meg mindenkit, aki ms, mint k. Ez nem trtnhet meg… Nem elszr flt a jvtl. Egyszer azt mondtk neki, flelem nlkl nincs btorsg. Igen, btor. Kzdeni fog… harcolni… Meghalni… gy lesz ht vge? Mgis az fjt neki a legjobban, hogy nem mondhatja el, mennyire szereti.. Nem tudja, merre van. Lthatja-e mg valaha? Igen, biztosan… Minden mozdulatban benne l. Minden mosolyban. Flben mg ott cseng nevetse. Ajkn mg rzi cskjt… Nagyot szippant a levegbl –haja illatt szvta magba. Az a vrs naplemente… Mgis ms, mint a tbbi. Az utols naplemente. Holnap ilyenkor mr nem a lemen nap sugarai sznezik vrsre a tereket, taln mg a Rengeteget s a tavat sem… Mennie kell. Meg kell keresnie t… Viszont nem hagyhatja itt a tbbieket. Nem hagyhatja cserben ket. Tudja, hogy szereti. rte fog harcolni. Nem! Sosincs ks! Van mg remny… Fejt a falnak dnttte, bsan kalimplt lbval az ablakprknyon. Forr knnyei gettk kiszradt testt. Valami megrndult benne. A szl belecsapott gondterhelt arcba; egy vrs levelet hozott. Az gre emelte tekintett, s felnygtt. - George, ne hagyj itt!
|