Lonely In The Rain/ Egyedül Az Esőben Írta:grufteee
Eleredt az eső. Nem állt föl, nem ment odébb. Még csak a kapucniját sem hajtotta fejére. Görnyedten ült a padon; cipőjét bámulta. Öccsével együtt vették… Szívét elöntötte a keserűség. Megragadt egy méretes kavicsot, s teljes erővel elhajította. Felszisszent a fájdalomtól. Bekötözött bordái megroppantak. Egy dühös ordítással belerúgott a legközelebbi kemény tárgyba. A szemétláda zörögve felborult. Az eső kopogva próbálta lemosni róla a rászáradt vért. Majd erőszakosabban rákezdett. Vissz.aroskadta padra. A szél belefújt egy levelet hajába. Mohón odakapott, mintha az Ő érintése lett volna… Tenyerébe temette arcát. Ő sincs többé… Belenyúlt zsebébe, s kiemelt belőle egy gyűrűt. A gyűrű apró volt, csak az Ő vékony ujjára fért volna fel… Azon a napon akarta megkérni a kezét. Gyomra görcsbe rándult; testvérével egyszerre akarták tartani esküvőjüket. Egyszerre… Mindig, mindent együtt csináltak. Együtt lógtak ki a suliból, együtt törtek borsot a tanárok orra alá, együtt nyitottak üzletet… Miután ott hagyta az iskolát, akkor is azt gondolta, hogy az élet csak egy vicc… Mindenkit elveszített, aki igazán fontos volt életében. Soha, semmi nem fájt még neki ennyire. A villámlással egy időben egy kép is megjelent előtte: Kedvese üveges tekintete. Amint a földre zuhan, s élettelen testét a karjában tartja. Nekirontott a támadónak. Puszta kézzel ölte meg. Szemében furcsa tűz izzott. Újra villámlott. Testvére verejtékező homloka, meggyötört arca… Órákig kínozták. Az az összefüggéstelen beszéd… „Én… én…” mondta, s ez volt az utolsó szó, amit ki tudott nyögni ezen a világon. Mennydörgött és villámlott. De nem volt több kép. Nem emlékezett már. Csendben ült a padon, görnyedten, magányosan. Kialudt a tűz. Az eső elmosta könnyeit. Szeméből eltűnt a fény. Két szál rózsát dobott a földre, s térdre rogyott a támlák előtt. Az eső, csak esett és esett, de ő nem mozdult. Órák múltán, a korom sötétben is ott kuporgott, bambán meredve az előtte elterülő sírkövekre: Nicole Charlotte Machintos 1979 – 1998. Fred Richard Weasely 1978 – 1998. |