Csak egy csók, semmi több

Nem bírt lábra állni. Képtelen volt rá. Nagyot puffant a jéghideg, érdes kövön. Kúszni kezdett. Érezte a tébolyt. Nem, nem bírja tovább. Égették a dementorok hörgései. Rángatózni kezdett. Ordított.
Marcangolta belülről a fájdalom. Tépni, szaggatni kezdte húsát, csontjai ropogtak, átszúrták szívét. Nem kapott levegőt. Vergődött, akár egy partra vetett hal.
Kipattantak szemei. A hátán feküdt, félhomályba burkolózó cellájában.
A hörgések, és a lelkében szétáradó nyomor egyre erősödött. A csuklyás alakok megragadták talárjánál fogva, s felrángatták a földről.
- Ne, kérem ne! – sikoltott- ÁRTATLAN VAGYOK!
Az egyik lefogta, nyakát szorosan megmarkolta. A másik lehajtotta csuklyáját.
Borzalmas látvány tárult szeme elé, felordított ijedtében.
Nyálkás szem- és szájüreg, aszott, rothadó koponya…
Szorosan összezárta ajkait. A dementor egyre közelebb hajolt hozzá, bűzös lehelete megcsapta a férfi orrát. A sötét szájüreg rátapadt kifehéredett ajkára, és szívni kezdett.
Érezte, amint valami fölfelé áramlik a nyelőcsövén.
Majd egyre kevesebb dolgot érzett.
Hirtelen az üresség vette át az uralmat mellkasában.
Eleresztették. A földre rogyott.
***