Oroszlnszv
Messze a Roxforttl, New York zajos utcin tl egy 15ves forma lny tfordult a msik oldalra, s lmatlanul pislogott a csillagtalan gre. Mr megint szeplkkel lmodott… Lassan meg fog rlni attl a vrs hajtl. Attl a sunyi kp, helyes vrshajtl. Ki a fene lehet, hogy mg lmban sem hagyja bkn? Pontosabban csak jszaka ksrti, hrom napja. Eddig mg soha nem ltta. Az tetszett neki a legjobban, hogy a fi mindig nevetett. Bolond egy figura. Folyton valami dessget rul. Normlis ez? s honnan jn ez az rk vidmsg? Belenevetett prnjba a gondolatra, hogyha most elalszik, megint a vrshajval lmodik. - Meghibbantam? –lesett ki a teliholdra.- Belezgtam egy lomkpbe? Holnap ilyenkor mr Angliban lesz. Vajon a fi Roxfortban is vele lesz? s ha soha tbb nem lthatja? Grcsberndult a gyomra erre a gondolatra. - Nem akarlak elveszteni –suttogta az jszaknak. Hozzszokott, hogy minden este mellette van, mg ha nem is beszlhet hozz. Gyorsan behunyta szemt –ktsgbeesetten prblt elaludni. Agya meglls nlkl zakatolt. A szlei csak amiatt a hl.ye rend miatt kltznek el, mrt nem maradhat itt? Mrt nem br mr elaludni?! Legalbb hadd bcszzon el tle… Ez nem igazsg. Beletrlte arct prnjba… Ott llt eltte a vrshaj, s t nzte. Lea meglepdtt, hiszen eddig mindig csak szemll volt. - El kell mennem –mondta. - Tessk? –krdezte a fi rtetlenl. - Csak azt akarom mondani, hogy… nem tudom, ltlak-e mg valaha. - De ht… -kezdte a vrshaj. - Lea, bredj mr, el fogunk ksni! - Mennem kell… -Lea vetett mg egy utols pillantst a fira, aki egy pillanattal ksbb, mint egy fstfelh szertefoszlott, majd hagyta, hogy Muriel felrzza lmbl.
- Neked meg mi bajod? - lmodtam… - He?! - Egy lnyrl, s… - Jl vagy? – nzett Fredre George aggdva, s meglengette kezt ikertestvre orra eltt. – Hah, itt vagyok! - Mg soha nem lttam –motyogta Fred.- Gynyr volt… *** |