A rab és a napfelkelte

Leült a hintára, és lökni kezdte magát. Csípősen fújt a hajnali szél. Nem fázott, élvezte a hideget. Még várt néhány percig, és mikor megjelentek a felkelő nap legelső sugarai még sebesebben lökte magát. Behunyta szemét, élvezte, ahogy haja arcába csapódik, majd a szél összeborzolja. Libabőrös lett. Lábával tovább hajtotta magát, már-már vízszintesen érte a láncokat tartó gerendát.
Boldog volt. Igazán boldog. Ha máskor nem is, a napnak ebben a szakában jól érezte magát. Önmaga lehetett. Újra gyermek volt.
Nem érdekelte semmi, csak a hinta, a szél és a napfelkelte. Nem kellet gondolnia semmire, kitisztult a feje.
Széttárta karjait, mintha szárnyai lennének. És repült. Szabadnak érezte magát. Láncai ernyedten hullottak a porba, nem kínozták tovább.
Kilesett a magasban szemhéja mögül, és elvakította vörösen izzó nap. Gyorsan behunyta szemét, de a tűzvörös foltot nem tudta eltüntetni maga körül. Szépen lassan kirajzolódtak előtte egy bizonyos arc jellegzetes vonásai.
Elmosolyodott, majd nevetni kezdett. Szívből jövő, örömteli nevetés volt ez. Ritka pillanat egy olyan gyermektől, mint amilyen ő volt.
- Manó, mit csinálsz már megint?!
A kép szertefoszlott, és ismét a hidegség vette át a helyet szívében.
Lábai búsan lógtak a semmiben. Kezét rákulcsolta a láncra. Lassulni kezdett. És egyre csak lassult. Nehéz béklyók tekeredtek csuklójára. Szorították. Ismét rab volt.
A hinta megállt, és az ő sóhajával az utolsó csepp boldogság is elröpült messze a felhők közé.
- Manó, siess már!
Gyűlölte ezt a hangot. De leginkább saját magát gyűlölte.
Botladozva felállt, csuklóját hagyta szabadulni fogai szorításából, majd sebes kezét eltakarva indulni készült.
Nem érezte magát embernek. Inkább csak egy kósza lélek volt. Egy eltévedt, magányos lélek.
Forró csókot érzett a nyakán, kirázta a hideg. Átölelték. Gyűlölte ezt az ölelést, ezt a csókot, de nem bírt szabadulni.
Vetett egy utolsó pillantást a felkelő napra, elhessegette a vörös tincseket, majd kézen fogta barátját, s hagyta, hogy ismét bezáruljon cellája ajtaja.
***