Es� �s hinta

Ott �lt a k�rhint�n.
� is ugyanolyan volt, mint a t�bbi. Unta mag�t, unta a vil�got, unta az �let�t.
Forogni kezdett. Ez felvid�totta. Mikor meg�llt, m�g sz�d�lt egy kicsit, �s csak ut�na kezdett el gondolkodni.
Nem tudta eld�nteni, hogy most j� kedve van, vagy pedig szomor�. Tal�n d�h�s volt. Tal�n a vil�gra. Tal�n �nmag�ra.
Esni kezdett. � �jra forgott. Ezt szerette. De tudta, hogy ez�rt nem �lhet. Csak ez�rt nem lehet.
N�zte a hegeket a kez�n. F�jni, f�jt neki, de nem �rzett k�l�n�sebb megr�zk�dtat�st, mikor csukl�j�t nyisz�lta. Azt sem tudta, mi�rt csin�lja.
�s megint a l�t f�l�tti �rtelmen lyukadt ki.
- Mi�rt? –k�rdezte az es�t.
Az nem v�laszolt. Csak esett, �s esett. Es�… hinta… m�s nem �rdekli. H�t akkor?
El�h�zott zseb�b�l egy t�t. Nem tudta, mi az, amit kapott, nem volt k�v�ncsi r�. Felgy�rte ingujj�t, kitapintotta kedvenc er�t, �s beled�fte a t�t. F�jt neki. Nagyon f�jt. De tudta, hogy nem tart sok�.
Levetette mag�t k�pzelet�nek szikl�j�r�l, �s egyes�lt az es�vel.
***