T�l k�s�

A penge egy zsebkend�be csavarva hevert a l�ny mellett az �gyon, amikor nem haszn�lta, r� sem b�rt n�zni. A csukl�j�t b�multa meredten, alakzatokat keresett a v�r�s vonalak erdej�ben. K�zben n�ha let�r�lt a csordog�l� v�rb�l, gondolkozott. Folyamatosan t�rte a fej�t, hogyan jutott el id�ig. Manaps�g csak alkarj�nak vagdos�sa jelentett n�mi enyh�l�st sz�m�ra, am�g a k�ls� f�jdalomra koncentr�lt, szinte megfeledkezett a bels� k�nokr�l...szinte.
Amikor m�r �gy �rezte, meg�r�l, hogy sz�trobban a feje, �sszecsuklik a lelke a teher alatt...akkor teljesen megszokott mozdulatokkal bement a szob�j�ba, fogta a nagy dobozt, kinyitotta, kotor�szott benne egy kicsit, majd megtal�lta a hajdan volt feh�r zsebkend�t, �s benne a peng�t, m�g � maga szedte ki egy egyszerhaszn�latos n�i borotv�b�l.
Rutinosan le�lt �gy�ra, jobb kez�vel felh�zta kardig�nja bal ujj�t, megfogta a peng�t �s...
Nem volt mindig ilyen, valamikor �letvid�m volt, nem szerette a f�jdalmat, nem hogy m�g v�gyott is r�.
A fi� �s � boldogok voltak �s im�dt�k az �letet, persze f�k�nt akkor, mikor egy�tt lehettek, vagyis roxforti �veik v�g�t, majd m�g k�zel m�sf�l �vet az iskola ut�n.
De azt�n...
Mikor a l�ny meghallotta, mi t�rt�nt legjobb bar�tn�j�vel �s annak kicsiny csal�dj�val, azt hitte, nem �li t�l, de az �let morbid tr�f�ja r��bresztette, van enn�l m�g rosszabb, s�t...
Szerelme nem l�tott a d�ht�l �s a k�ts�gbees�st�l, az �rul� nyom�ba szeg�lt �s –�let�ben el�sz�r- � maradt alul.
Nem volt t�rgyal�s, egyenesen az Azkabanba vitt�k, a l�ny mindv�gig hitt f�rje �rtatlans�g�ban.
El�sz�r naponta j�rt a Miniszt�riumba, majd hetente, k�s�bb havonta, azt�n m�r csak �vente egyszer.
Senki nem hitt neki.
- Hol van a bizony�t�k?- k�rdezt�k, majd ezzel a mondattal k�ldt�k el:
- Menjen haza, tudjuk, hogy neh�z elhinni, de nincs mit tenni, el�bb-ut�bb mag�nak is be kell l�tnia, a f�rje f�lrevezetett mindenkit.
De a l�ny nem l�tta be, veszett�l hitte, hogy �rtatlan, meg akarta l�togatni, de f�rje megtiltotta, nem lenne �rtelme, mondta, keressen valaki m�st, hisz �t �lete v�g�ig tart� rabs�ga �t�lt�k.
Persze a l�ny nem akart m�st, soha nem akart m�st, tudta, egyszer m�g �gyis egy�tt lehet szeretett f�rj�vel.
Mag�nak is nehez�re esett bevallani, de egyre jobban v�rta a percet, hogy bagjot kapjon a b�rt�nb�l, hogy meg�rj�k, amit a hozz�tartoz�knak mindig meg�rnak:

„Az �n csal�dtagja �let�t vesztette ismeretlen okokb�l kifoly�lag, teste az Azkaban ter�let�n l�� temet�ben nyugszik.”

T�bb mint t�z �ve v�rt, tal�n tizenegy, vagy tizenk�t �ve v�rta, hogy v�gre megkapja a levelet, v�rta, hogy er�sebben h�zhassa v�gig kez�n a peng�t, v�rt.
De ezen a napon �gy �rezte, nem tud tov�bb v�rni, eleget v�rt. Megfordult a fej�ben, hogy f�rje esetleg m�r meghalt, csak neki nem sz�ltak.
V�g�l ebbe a gondolatba kapaszkodott.
Let�r�lte azt a k�nnycseppet, mi v�gs� �tj�ra k�sz�lt indulni arca vonal�n, vett egy nagy leveg�t �s megtette, olyan er�vel h�zta v�gig v�kony csukl�j�n az �les szersz�mot, hogy percek alatt elv�rzett.
Napokig senki nem tal�lta meg, holtteste az asztalra borult, mellette ott hevert a Reggeli Pr�f�ta hal�la ut�ni m�sodik sz�ma, c�mlapj�n �es bet�kkel hirdetve:
Sirius Black megsz�k�tt az Azkabanb�l
***