Vil�g

�rt�ktelennek �rezte mag�t. Gy�l�lt �lni. Nem voltak bar�tai, mindenkit eltasz�tott mag�t�l.
Az iskol�ban mag�nyosan gubba.sztott az egyik f�lrees� padban. Posztereit leszedte a falr�l, amit a t�bbiek, �sszefirk�ltak, sz�tt�pkedtek.
D�lel�tt t�rte oszt�lyt�rsai kritiz�l�s�t, pr�b�lt ellen�llni a b�nt� szavaknak, �llta a tan�rok j�ghideg tekintet�t, ha k�rdezt�k, nem felelt.
Otthon elviselte sz�lei szidalmainak �radat�t, a d�lut�nokat szob�j�ba z�rk�zva t�lt�tte, k�nyveibe temetkezve.
�lmaiban v�gre elmer�lhetett saj�t kis vil�g�ban. Senki nem b�ntotta, voltak bar�tai, szerelme… �lm�ban boldog lehetett. F�ltve �rizte ezt a kincs�t.
Nem tudta, meddig b�rja m�g.
Iskolat�rsai dilisk�nt kezelt�k, ujjal mutogattak r�. Nevettek, ha s�rt. Mindig kinevett�k. Mindenki b�ntotta.
Azzal sem volt teljesen tiszt�ban, mi�rt �l m�g. Nem voltak c�ljai, tervei. Megvetette a vil�got. Egyed�li �r�m�t az olvas�sban lelte. �vr�l �vre ugyanazokat a k�nyveket olvasta. M�sban nem lelt vigaszt. �s egyre jobban f�jt neki, hogy � nem r�szese annak a vil�gnak. Egyetlen egy dologban hitt. Arra viszont mindenn�l jobban v�gyott.
Minden �jjel azzal a rem�nnyel fek�dt le, hogy m�snap reggel nem a megszokott szob�ban �bred, hanem egy v�r�s b�rsonyf�gg�ny�s baldachinos �gyban.
Elj�tt az �vv�ge. T�bb t�rgyb�l is bukott. Nem �rdekelte. Rutinosan hazaballagott, v�gighallgatta a legborzaszt�bb szidalmakat, s�rt, majd bez�rk�zott a szob�j�ba.
K�nyvei, �r�sai, rajzai, sehol nem voltak.
- Adj�tok vissza! – zokogott, de senki nem hallgatta meg.
K�ts�gbeesetten zokogott. Elveszettnek �rezte mag�t. Nem tudta elviselni ezt a f�jdalmat. V�rzett.
Most m�r t�nyleg nem tudta, hogyan tov�bb.
- Az �lmait�l akkor sem foszthattok meg! –ki�ltotta.- Nem… azt nem vehetik el t�lem… nem… K�rlek, gyertek el �rtem! Gyertek, �s vigyetek magatokkal… Nem b�rom itt tov�bb… George! Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok… ESK�SZ�M, HOGY ROSSZBAN S�NTIK�LOK! Ne hagyjatok itt… k�ny�rg�m…
�lomba s�rta mag�t. Ism�t a Roxfortban volt. Egy t�lgyfa alatt �ld�g�lt George-dzsal.
�rezte, hogy valaki r�zogatja. Nem, ez az �lom nem �rhet v�get…
Lust�n kinyitotta kiv�r�s�d�tt szem�t.
- �bredj Nicole –suttogta egy v�r�shaj�, szepl�s, 18 �v k�r�li fi�.- Gyere, elmegy�nk innen.
Nicole sz� n�lk�l megfogta a kez�t.
- Hova megy�nk, George? –k�rdezte, miel�tt meg�rintette volna a zsupszkulcsot.
- Tudod j�l. – mondta George.
- Hol volt�l eddig,
- Nem j�hettem… De most itt vagyok.
Forogni kezdett Nicole-lal a vil�g, �s f�l perccel k�s�bb kem�ny talajon �rt f�ldet.
George nem volt mellette. Helyette egy hang sz�lalt meg a s�t�tben.
- Sajn�lom, de �gy k�nnyebb volt idecsalnom t�ged.
- Meghaltam?
- Nem. Te t�l fontos vagy. Itt maradsz �r�kre.
Nicole v�resre harapd�lt csukl�j�ra pillantott.
- Ne tedd –sz�lt a hang. – Ez nem seg�t.
Azzal a seb beforrt.
- Nem tudsz magadban k�rt tenni. T�bb� m�r nem.
Nicole lekuporodott valahova a korom s�t�tben, alkarja p�rn�ul szolg�lt, l�b�t felh�zta a has�hoz, behunyta a szem�t, �s a Roxfortra gondolt. Hagyta, hogy elsz�vj�k az erej�t, ellopj�k �rz�seit.
Kih�lten fek�dt a padl�n, sz�ve lomh�n l�ktetett.
Nem �rzett f�jdalmat, nem tudta ki �, nem tudta, hol van. Nem eml�kezett t�bb�.
A hi�ny t�lt�tte ki minden porcik�j�t.
Nem mozdult, csak fek�dt, fek�dt a m�lyben az id�k v�gezet�ig.
***