Bad Joke/Rossz Vicc

Írta:grufteee

Nicole-nak este valahogy sehogy sem jött álom a szemére. Már vagy fél órája csak nézett ki a fejéből – céltalanul. Aztán eltelt még egy fél óra. Már az őrület határán volt. Ekkor fogta magát – illetve kispárnáját -, kimászott ágyából, belebújt szőrmókos papucsába, s kicsoszogott a szobából. Át akart menni Ginnyhez (nem nagyon izgatta, hogy a lány valószínűleg az igazak álmát alussza), de fényt látott odalent. Így hát lekótya-vetyélt a klubhelységbe. Majd csalódottan tapasztalta, hogy csak a tűz pislákol még a kandallóban, rajta kívül nincs ott senki. Rosszkedvűen fordult meg, és indult fel a lépcsőn. Volna, ha nem állja el az útját valaki.
Nicole ijedtében felsikkantott. George állt előtte, flegmán méregetve kiskutyás papucsát, kékkockás boxerét, s fehér trikóját, melyen az „Only Tallulah” kézzel írott felirat díszelgett. Majd kócos fején időzött el.
- Mi van Weasley? – kérdezte türelmét vesztve Nicole.
- Mi lenne?
- Mit keresel itt?
- Semmit. Te?
- Én se. Ne bámuld a melleimet.
- Nem bámulom.
- De bámultad.
- Mért, nem szabad?
- Neked nem.
- És másnak?
- Másnak sem.
- Zavarba hozzalak Machintos?
- Nem tudsz.
- Fogadjunk?
- Fogadjunk.
- A vesztes egy óráig masszírozza a másikat.
- Kabbe.
- Ezt vehetem igennek?
- Álmodik a nyomor.
- Hol hagytad a melltartódat? – Nicole felhúzta a szemöldökét. – Tudod… mintha napközben kicsit nagyobbak lennének. Így szivacsok nélkül olyan kis… tenyérbe mászóak. – s George keze egy diadalittas vigyor kíséretében elindult az említett testrész felé.
Nicole az utolsó pillanatban elkapta a fiú karját, s lefogta, ezzel akaratlanul is, de közelebb húzódott hozzá. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Nicole meg tudta volna számolni a szeplőket az arcán. S fel felfedezett két apró anyajegyet a fiú nyakán, ami eddig elkerülte figyelmét.
- Weasley… Tartsd a kezedet a zsebedben, a töködet meg a nadrágodban. – mondta, majd ellökte magát George-tól, s elindult fölfelé a lépcsőn, de félútón még megállt, és visszaszólt, megadva ezzel a kegyelemdöfést.
- Egyébként, meg ha tudni akarod, soha nem hordok melltartót.
- Talán nincs mit tartania? – kapott a szón George. Próbálta menteni, a menthetőt.
- A kis cimborád a nadrágodban nem erről árulkodik. – felelte nagy leereszkedően Nicole, majd egy gúnyos vigyor kíséretében, kispárnáját maga mellet lóbálva, faképnél hagyta a tátott szájú fiút.
El is felejtette eredeti célját, és egy önelégült mosollyal a képén mászott vissza saját ágyába.