James a kanapéról figyelte,ahogy a másik szobában fiatal felesége elcsitítja gyermeküket,betakarja és elfésüli kócos tincseit babahomlokából.Neki is ugyanolyan kezelhetetlen frizurája volt,és mind kettőjük tarkójánál volt a legkusszább,hiába a fésű vagy olló,mindig rendetlenül állt.Ahogy elnézte ezt a rövid jelenetet hirtelen neki is eszébe jutott megigazítanija haját,és elmsolyodott.

A pillanat mintha meredtre fagyott volna.Hirtelen az ajtó a szemközti falba csapódott,mire az egész ház beleremegett.A küszöbön egy sötét fantom állt.

Az alak magas és erős testét talpig érő,sápasztóan fekete,síri köntös burkolta.Kegyetlen merevséggel tartotta szikár ujjai közt főnixtoll magvú pálcáját.Csuklyája lehullt fejéről,és hosszú,szénfekete haja körülölelte egészségesnek tűnő arcát.De közelebbről;azon az arcon olyan üres-erőszakos vonások rajzolódtak ki és kígyószerű pupillái oly vörösen izzottak a gyilkos vágytól,hogy talán nem is lehetett emberi arc.

-Lily,fogd Harryt,és nenekülj!Ő az!Fuss!Menekülj!Majd én feltartóztatom...-de egy éles kacaj és ő elvágódott a padlón.

A nő sikítva rohant a bölcső elé,hogy testével védje meg gyermekét.-Harryt ne,Harryt ne,könyörgök,csak őt ne!

-Állj félre...Állj félre,ostoba...-de nem mozdult,szeretete erősebb volt minden félelemnél és erre az iszonytató támadó nem számított,nem ismerte ezt az erőt,végzett hát a nővel is.

Azzal a fanyar-elégedett,kéjes mosollyal-amire akkor húzta torz száját,mikor pálcáját az apró csecsemőre emelte,hogy kimondja a halálos átkot-,tűnt el korcs lelke,míg újra testet nem ölthetett...