Előjön a mélyből
A hórihorgas alak,
Csontos kezét nyújtja,
És lelkedre akad.

Kitépi szíved,
Markolja torkod,
Gyalázza tested,
Elszívja hangod.

Megéget,
Megkínoz,
Nem kímél,
Meggyilkol.

Issza véred,
Magadra hagy;
Lopja a fényt,
És véresre fagy.



Kiránt a tömegből,
A sötétségből,
Keze nyúl feléd,
Jön a mélységből.

Az éjt követed,
A sötétséget,
Őrülten vágysz rá,
Hogy megérinthesd.

Hív a mélység,
A semmiség,
Fogja kezed,
Őrzi szíved,
Kiáltja neved,
S megfojt, mert
Annyira szeret.