- Kóla tejjel.- mondta a kövér dámának, aki ere készségesen beengedte.
- Szia! Jó sokáig elmaradtál, hogy sikerült?- kérdezte Lily, amint odaért barátnõjéhez.
- Mi?- kérdezett vissza Rain, még mindig Jamesék körül forogtak a gondolatai.
- A vizsga, mi más!?- vágta rá Lily- Nekem egész jó lett, bár a tenyere egy kicsit fura volt, a vonalak eléggé össze-vissza álltak, én meg nem tudtam, hogy...- és még folytatta egy darabig, Rain, immár másodszor mulasztot el figyelni, csak akkor nézett fel újra, miko barátnõje elhallgatott és válaszra várva fürkészte arcát.
- Ne haragudj, mit kérdeztél?- mondta gyorsan.
- Mi van ma veled?- kérdezte szemrehányóan a lány- Azt kérdeztem, neked hogy sikerült, mit jósoltál Futurenek?
- Kinek?- kérdezett vissza megint Rain. Lily mostmár tényleg kezdte felkapni a vizet.
- Samantah Futurenek, a szõke boszorkánynak, aki az asztalunknál ült.
- Csak nem...-kezdte Rain, de rövid idõn belül már harmadszo vágtak a szavába.
- Pontosan, a híres jövõbelátó, te nem ismerted fel? Számtalanszor mutatták már a Szombati boszorkányban.- magyarázta Lily.
- Én nem olvasok mindenféle szennylapot.- mordult fel Rain, maga sem tudta, mért. Pedig rengeteget hallott már Samantah Futurerõl, a könyvét is olvasta, mindig kíváncsi volt rá, milyen lehet, pont így képzelte. Nagyon sajnálta, hogy nem tudta, kinek jósol, akkor jobban figyelt volna.
- Sajnálom, tényleg õ volt? Ezt nem hiszem el, imádom azt a nõt, nem is tudtam, hogy így néz ki, tök szép.-tette hozzá. Lily elmosolyodott:- Na ez az a Rain, akit én ismerek, és imádok.- azzal felágaskodott és puszit nyomott a lány arcára, majdnem húsz centivel volt magasabb nála.
- Elmodod végre, mit jósoltál?
- Ja, persze...- kezdte Rain és beszámolt mindenrõl, ami elválásuk óta történt, majdnem mindenrõl, a Siriusos és Jameses afférról mélyenhallgatott, volt egy olyan sejtése, hogy Lily nem lenne tõle feldobva.
Mire végzett, már szállingóztak a klubhelyiségbõl a griffendélesek, Rain és Lily is kezdett éhes lenni így csatlakozott a Virginia Phelps, Zoe Vile és Iza Winter hármasához és kimászott a portrélyukon.
Virginia, Zoe és Iza szobatársaik voltak és többé-kevésbé jól kijöttek Rainnel és Lilyvel. Zoenak voltak olykor rosszindulatú mgjegyzései, fõleg ha valaki valamiben jobb volt nála. Rendszeresen sértegette például Raint sötétvarázslatokkivédésén, Lilyt pedig átváltoztatástanon.
Ginyvel és Izával nem volt semmi gond, kedvesek voltak, bár Rain sose értette, miért a Griffendélbe kerültek, elég visszahúzódó természetûek voltak és remekeltek gyógynövénytanból, hugrabugosok is lehettek volna.
A rövid úton a lányok végig cseverésztek, már hetek óta nem voltak ilyen vidámak és felszabadultak.
A nagyteremben leültek a Griffendéles asztalhoz és ki-ki szedett az ínyére való ennivalóból.
- Egy kis salátát, Randell?- nyújtott egy tálat Sirius Rain felé, a lány csak most vette õt észre, James és Peter között ült, Remus pedig seholsem volt.
- Kössz, Black, kérek!- vette el a tálat. A körülöttük ülõk, akik jelen voltak az elõzõ esti jelenetnél most aggódva pislogtak, hol a fiúra, hola lányra, nyilván ma éjjel nem akartak korgó gyomorral ágyba bújni.
Felesleges volt az aggodalmuk, mert Sirius és Rain egyszerre mosolyodott el, sõt, úgy tûnt, szolidaritásból Sirius is csak zöldségeket szedett.
Rainnek ezer kérdése volt Sirius és James felé, de az asztalnál nem merte feltenni õket.
Vacsora után Lilyvel visszamentek a klubbhelyiségbe, amit addigra valaki feldíszített, színes transzparensek lógtak a falakon „Vége a vizsgáknak!”, „Szabadok vagyunk!” és „Itt a nyár!” felíratokkal, piros és sárga szalagok úsztak lustán a levegõben, kikerülve a búzakék léggömböket, amik gyaníthatóan Durbli Legjobb Fúvógumijával készültek.
Mindenki boldog volt, a fel-feltörõ nevetés 11 óráig meg sem szûnt, akkoris csak azért, mert McGalagony professzor ráripakodott a társaságra és az igazgatóval kezdett el fenyegetõzni. Senki nem ijedt meg túlságosan, de azért bevonultak szobáikba, hogy ki-ki aludjon, ki-ki pedig folytassa a bulizást.
Rain már igencsak fáradt volt és úgy látta, Lily is ásítozik, kimerítõek voltak a vizsgák, csak a puha ágyaikra vágytak, így felvánszorogtak szobáikba.
Úgy egy óra lehetett, amikor Rain felébredt, nem tudott visszaaludni, bármivel próbálkozhatott, gondolt Siriusra, számolt bárányokat, gondolt Siriusra, a nyári vakációt tervezte, gondolt Siriusra...semmi nem segített.
Széthúzta baldachinos ágya függönyét és azon töprengett, mit csináljon, arcát megvilágította a telihold, hát ez az, ugrott be neki rögtön. A telihold, soha nem tud aludni tõle, befolyásolja a hold változása, rák jegyben született és a rák uralkodó bolygója a hold, ilyenkor minden próbálkozás feleslegesnek bizonyult. Hát jó, törõdött bele sorsába egy sóhajjal, akkor inkább csinálok valami értelmeset, felkapta Rummert és leszambázott vele a klubhelyiségbe. Imádta ezt a helyet, meg volt a maga hangulata, akár éjjel volt, akár nappal, akár sokan voltak, akár õ egyedül. Keresett egy tekercs pergament, pennát és tintát, majd letelepedett az egyik hatalmas fotelbe. Óvatosan letekerte a tinta kupakját és a karfára tette, majd fogott egy könyvet (elég sok hevert szanaszét, utalva gazdája hanyagságára és arra a roppant vidám tényre, miszerint az év végéig már csak néhány hét van hátra). A pergament a könyvre tette, gondosan kisímította, megmártotta pennáját és rajzolni kezdett, pont elég fény volt, még lobogott a tûz a kandallóban. Rummer doromboln kezdett mellette, kevés olyan dolog volt, ami ennyire megnyugtatta volna Raint, mint ez a helyzet.
Nem rajzolt túl jól, ezt bárki elõtt beismerte, nem a fantáziájával volt gond, csak valahogy túl sok mindenre gondolt egyszerre és azt csak krikszkraksz módon tudta papírra vetni. De még így is különlegesek lettek a képei. Ki más rajzol, apró szemeket egy könnycseppbe, vagy szárnyakat egy ablaknak? Most a tiltott rengeteget próbálta megfesteni, ahogy õ látja.
Alighogy végighúzta pennáját a lapon, halk suttogást hallott a fiúk hálótermei felõl.