- De mi lesz, ha meglátnak minket?- kérdezte egy félõs hang.
- Tudod, féregfark, a láthatatlannátévõ köpenyt azért hívják így, mert amikor rajtad van, nem látszol.- szólt egy kellemesen ismerõs, ám gúnyos hang
- Tapmancsnak igaza van, Peter, mellesleg ezt mindig eljátszod és buktunk le akár egyszeris?- hallattszott egy harmadik, kissé ingerült hang.
- Úgy tûnik, most elõször!- mondta Rain és kiugrott a fotelbõl, így megpillantva Sirius, Peter és James hármasát, ezutóbbit egy ezüstös anyaggal a kezében.
Mindhárom fiú a lányra meredt, szemmel láthatóan mindenre számítottak, csak erre nem.
Sirius találta meg elsõként a hangját:
- Hogy kerülsz ide, Randell?- kérdezte.
- Elsõben, emlékszel, a Teszlek süveg ide osztott be,- vette át Rain Sirius stílusát, majd lassan, tagoltan hozzátette- a Griffendélbe.
- Úgy értem, a klubbhelyiségbe.- helyesbített Sirius, egyáltalán nem értékelve a lány poénját.
- Nem tudtam aludni, a teliholdtól. Sosem tudok.- vonta meg a vállát Rain.
Egyikük se szólalt meg, így folytatta:
- Nyugi, nem vagyok sem vámpír, sem vérfarkas.
James és Sirius összenézett, Peter arcán pedig tisztán kirajzolódott a félelem.
- Most mi van? Rák vagyok, és minket befolyásol a hold változása.-mondta tovább rendületlenül.
- Aha, értem.-nyögte ki végül James- Hát, akkor mi megyünk is.-azzal elindultak a portrélyuk felé.
- Megállni!- szólt a lány- Ma már egyszer leráztatok, most nem ússzátok meg.
- Mit jelent, hogy „féregfark” és hogy „tapmancs” és hova mentek?- sorolta- És Remus, õ hol van?- tette fel következõ kérdését.
Peter egy halk nyikkanással lerogyott a legközelebbi fotelbe, James és Sirius pedig gyors pillantást váltott.
- Az anyját látogatja meg.- felelte Sirius, a lánynak volt egy olyan érzése, hogy nem mondd igazat, de nem kérdezett rá, valami visszatartotta.
- Csak a parkba és a roxforti birtokra megyünk.- felete kelletlenül Sirius, nem volt ínyére ez a felállás.
- Veletek megyek!- kiáltott hirtelen ötlettõl vezérelve a lány.
James felnyögött, de inkább a fáradtságtól, mint a félelemtõl és lehuppant Peter mellé.
Sirius Raint bámulta, egy pillanatig csendben fürkészte lelkes arcát, majd két barátjához fordult:
- Várjatok meg kint, mindjárt megyek!
Peter kikapta James kezébõl a köpenyt és kiiszkolt a klubhelyiségbõl, James Siriusra nézett, aki bólintott, majd követte Petert.
Sirius rá nem jellemzõ kedvességgel a fotelekhez vezette Raint, majd komolyan belekezdett:
- Nem jöhetsz velünk, nem biztonságos- ám a lány a szavába vágott:
- Tudom, miért mondod, csak mert lány vagyok, igaz? Tudok vigyázni magamra!- már szinte kiabált- Ha nektek biztonságos, akkor nekem is!- jelentette ki határozottan.
- Nem, nem az.- folytatta a fiú, ügyet sem vetve Rain dühkitörésére.- Nem azért, mert lány vagy, hanem mert nekünk hármunknak van bizonyos képességünk, ami neked nincs.
Rain gúnyosan felnevetett:
- Ugyan mi lehet az?- kérdezte - Tudod, Black, hogy nem vagyok ügyetlen! Ha már itt tartunk, nem hiszem, hogy van, amit Pettigrew jobban tud, mint én.- folytatta arrogánsan
- Pedig van.- mondta Sirius bosszantóan nyugodtan.
- Mi?- vetette oda a lány
- Mindhárman animágusok vagyunk.- mondta ki a fiú azt, amire Rain a legkevésbé gondolt.
- Na ne!- volt az elsõ reakciója és leült- Iszonyú nehéz animágussá válni és azt be kell jelenteni a minisztériumban is és egyébként is, honnan tudnátok, hogy kell.- hadarta, mintha elõre bemagolt szöveget mondana föl.
- Nem állítom, hogy nem volt nehéz, de elsõ óta tanultuk, könyvekbõl. James meg én már harmadikra megtanultuk, mi készítettük fel Petert, és közel egy éve neki sem okoz gondot bármikor átváltozni.- magyarázta Sirius.
- Ezt nem hiszem el.- suttogta a lány maga elé meredve.
- És milyen állattá...-kezdte, de mikor felpillantott Sirius eltûnt, helyén pedig egy hatalmas fekete kutya ült.
- Te jó Isten!- sikkantott a lány.
- Bizony- szólt a fiú, újra emberi alakot öltve, és -az éjjszaka folyamán elõször- elmosolyodott.
- És James meg Peter?- kérdezte a lány, még mindig tátott szájjal.
- James szarvassá, Peter pedig patkánnyá.- felelte Sirius.
- Szóval innen a nevek...Tapmancs vagy te...Peter nyilván Féregfark...- gondolkodott hangosan.- ...James pedig...- itt kérdõn Siriusra meredt.
- Ágas.-segítette ki a fiú.
Egy darabig egyikük sem szólt, Rain gondolataiba mélyedt, Sirius pedig hagyott idõt, hogy megeméssze a hallottakat.
Mivel a lány csendben maradt, Sirius szólalt meg:
- Most mennem kell, Rain,- kezdte óvatosan, attól tartva, hogy a lány félbeszakítja- várnak a fiúk, de ne aggódj, nem maradsz le sokról, csak hülyülünk a parkban- vigasztalta szerényen- emberként nem lehetsz velünk, mert ha meglátnak, lebuksz, ha minket látnak meg, azt hiszik, csak kóbor állatok.
- Rendben, Black, de ne hidd, hogy most beszéltünk errõl utoljára!- mondta Rain, majd maga sem tudva, mért, egy puszit adott a fiú arcára, sarkon fordult és egy „Jóéjjt!” kiáltással felszaladt a lányok hálóihoz vezetõ lépcsõn.
- Jóéjjt.- suttogta Sirius a lány hátának, majd pár másodpercnyi egyhelyben álldogálást követõen barátai után ment.