Rain még mindig alig tudta felfogni, animágus, ez hihetetlen!
De hízelgõ volt számára, hogyõ egyedül tudhatja a titkot, hogy Sirius bízik ennyire benne.
A szobájukba érve ágyához lépett, bemászott, összehúzta a függönyt és várta, hogy ezúttal el tudjon aludni.
Másnap a szokásosnál hamarabb ébredt, megpróbált visszaaludni, de ekkor hirtelen eszébe jutottak az elõzõ este történtek, amik azonnyomban kiverték az álmot a szemébõl.
Kikelt az ágyból és Rummert megintcsak felnyalábolva lement a klubbhelyiségbe, hogy befejezze a tegnap félbehagyott, jobban mondva, el sem kezdett rajzát.
Ugyanazt a fotelt választotta és elkezdte a munkát, ezúttál két tollvonásnyit is meg tudott csinálni, mikor kinyílt a portrélyuk és három fiú mászott be rajta. Féregfark, James, és- Rain legnagyobb örömére- Sirius. Elég fáradtnak, és kimerültnek tûntek. Rain már épp szólni készült, mikor Sirius odalépett hozzá és megkérdezte:
- Mit csinálsz?- a többiek szinte rájuk sem pillantva elvonultak a fiúk hálói felé. Mikor eltûntek Sirius újra megszólalt: - Rain, ígérd meg, hogy amiket tegnap mondtam, nem adod tovább senkinek sem!
- Ígérem.- Rainnek olyan érzése támadt, mintha kisgyerekek lennének és valami roppant fontos titkot õrizgetnének, majd észbe kapott, hiszen, ha bárki megtudná, azért ki is csaphatnák õket, így nem szólt többet, csak bólintott.
*
Napokig semmiféle kommunikáció nem zajlott Rain és Sirius között, egyikük sem hozta fel a témát, mitöbb, mintha James és Sirius kerülték volna a lányt. Rain furcsállta, de nem tette szóvá a dolgot, neki is kínos volt egy kicsi, még mindig nem értette sem az animágus dolgot, sem azt, mért puszilta meg a fiút. Lily is észrevette, hogy bántja valami, és folyton kérdezgette, Rain szívesörömest megosztotta volna vele, de akkor az egész szituációt vázolnia kellett volna, akkor pedig mindarról említést kellett volna tennie, amirõl megígérte, hogy hallgat. Mit volt, mit teni, inkább édességbe folytotta bánatát, minek következtében egy egész kilót felszedett, el is határozta, hogy leadja.
Majd egyszer.
Nem volt nagydarab, de nem ia volt az a tipikus nádszálkisasszony, nem hiányzott a felesleg.
A közel egyheti csöndet megunva, Rain döntõ lépésre szánta el magát és Sirius mellé ült az egyik reggelinél, a fiú meglepõdött, de felállni, és máshová ülni már számára is túl nagy bunkósá lett volna, így maradt.
Rain Siriushoz fordult majd- a kelleténél egy kicsit hangosabban- megkérdezte:
- Mi a helyzet Tapmancs?- szerencsére csak a körülöttük ülõk, vagyis James, Remus és féregfark hallották.
James haragos pillantást küldött Sirius felé, féregfark megijedt és reszkeni kezdett, míg Remus kérdõn nézett hol egyik, hol másik barátjára.
Sirius egy pillanatig nem tudta, mit tegyen, majd gonosz vigyor ült ki arcáraés:
- Semmi, Debbíííííí és veled?- mondta, a második szót hosszan elnyújtva.
Rainnek megakadt a torkán a falat, fulladozni kezdett, de azért kinyögte.
- Honnan tudod?
- Egyszer McGalagony szobájában véletlenül megláttam valami listán.- mondta önelégülten, de ennyi nem volt elég neki:
- Rain Deborah Randell- ízlelgette lassan az összes szót, majd sunyin a lányra nézett és hozzátette:
- Szép név.
- Hogy lehetsz...ilyen...rosszindulatú...-Rainnek sikerült megbírkóznia a torkán akadt paradicsomdarabkával, s most dühösen fújtatott. –Ha el mered mondani ég valakinek...- kereste a megfelelõ büntetést- én esküszöm, kipróbálom rajtad az összes fõbenjáró átkot!
- Rendben, Debi, hallgatok, ha te is hallgatsz.-Siriusra szemlátomást nem gyakoroltak nagy hatást a lány szavai.
- Ne hívj Debinek!!!-rikácsolt a lány, nem értett az egészbõl egy kukkot se, de a kuncogó Jamesre pilantva kezet nyújtott Siriusnak és odavetett egy:-Rendben.-t –majd immár másodszor kiviharzott a terembõl Sirius miatt.
De hát mire volt ez jó, gondolkodott, szemét húzás volt, hisz már megígérte, hogy senkinek se mondja el, akkor meg miért...hát persze!- jutott eszébe- Jamesék nem tudják, hogy elmondta neki. James dühös volt, Sirius nyilván kitalált valami mesét, amikor csatlakozott hozzájuk a griffendél-torony elõtt, féregfark félt, valószinûleg a lebukástól, míg Remus egy kukkot sem értett az egészbõl, futott át az agyán.
*
A történtek után Rain kezdte el kerülni Siriut, akit ez láthatóan nem kergetett annyira az õrületbe, mint a lányt. Bár azért elõfordult, hogy a fiú beszélgetéstpróbált kezdeményezni („Hé, Randell, szerinted ki a jobb hajtó a franciáknál, Denevue vagy Riekel?” ekkor Rain tüntetõen hátat fordított és nem válaszolt, Siriusnak talán kezdet derengeni valami, mert következõ kérdését Lilyhez intézte, „Mi baja a barátnõdnek?” címmel. Amire Lily azt a frappáns, ám határozott választ adta, hogy „Semmi közöd hozzá, egyébként meg fogalmam sincs!” Sirius erre megvonta a vállát, majd visszatért a Jamessel és Remussal folytatott beszélgetéshez.).
Vészesen fogytak a napok a még a Roxfortban töltött idõbõl, fõleg így, hogy az ötöd éveseknek gyakorlatilag semmit sem kellett már tanulniuk, kivéve talán átváltoztatástanon és bájitaltanon.
Éppen az egyik ilyen csupa munka bájitaltanóra alkalmával történt, hogy míg Rain a hozzávalók megfelelõ mennyiségét próbálta kimérni egy mérõpohár segítségével, valaki egy összehajtogatott cetlit csúsztatott az asztalára.