Amikor �szre vette, lopva k�r�ln�zett, nehogy Gyilok professzor, a b�jitaltan tan�rjuk is megl�ssa. Gyilok professzor elõszeretettel m�rgezett meg tal�lomra di�kokat, amikor azok nem figyeltek, mondv�n, kap f�l �r�t, annyi idõ alatt el lehet k�sz�teni az ellenm�rget �s addig nem is hal bele. Rain ezt akarta- �rthetõ m�don- elker�lni.
V�g�l a pad al� s�llyesztette a pap�rfecnit �s k�v�nycsian kinyitotta, azon csup�n egy mondat �s egy al��r�s volt:
Ma este �jf�lkor legy�l a klubbhelyis�gben, egyed�l.
Sirius
Rain, miut�n t�zszer elolvasta, belerakta az egyik k�nyv�be a cetlit. Ez, mint kider�lt, igen b�lcs d�nt�s volt, mert abban a pillanatban s�t�lt el mellette Gyilok professzor.
A l�ny sietõsen visszat�rt munk�j�hoz. B�r az m�r kor�ntsem �rdekelte annyira, mint p�r perce.
Az �r�b�l m�r csup�n �t perc volt h�tra, mikor Rain r�sz�nta mag�t a v�laszra. Gyilok professzor �pp a h�ts� sorban szidta le Virgini�t, aki elfelejtett- az �ll�t�lag �letbev�g� fontoss�g�- s�rk�nyk�rm�t rakni fõzet�be. Raint nem fenyegette vesz�ly, mivel a m�sodik sorban �lt, messze a tan�rt�l.
Mikor elk�sz�lt a v�laszcetlivel („Egye fene, Rain.”), j�l �sszehajtotta, majd egy lend�letes Vingardium Leviosa-val Sirius fel� ir�y�totta, amikor a fi� �szrevette, meglepetten sz�thajtotta �s elolvasta. Majd �nel�g�lt vigyor ter�lt sz�t arc�n, de nem n�zett a l�nyra. Rain pedig azt gondolt, ez tipikusan siriusos volt.
A vacsora a megszokott mederben folyt, Rain �s Sirius t�vol �ltek egym�st�l, ahhoz, hogy besz�lgethessenek, b�r Rain gyan�totta, hogy erre akkor sem ker�lne sor, ha cntim�terekre lenn�nek egym�st�l. �gy d�nt�tt, Lilyt csak a t�rt�ntek ut�n avatja majd be, f�lt ugyanis az el�t�lõ mondatokt�l („Black? H�t az nem norm�lis, ne, ink�bb csak nyilv�nos helyen tal�lkozz vele!”).
Vacsora ut�n Rain �s Lily felmentek a bagolyh�zba, hogy Lily besz�mol�j�t a vizsg�kr�l v�gre elk�ldhess�k a l�ny sz�leinek.
Az Evans sz�lõk rajongtak a m�gi��rt mugli l�t�kre, �s nagyon b�szk�k voltak kisebbik l�nyukra. Ellnben Lily nõv�r�t az „boszork�nyosdi2, ahogy õ h�vta, hidegen hagyta, sõt, mi t�bb, egyenesen bosszantotta. Lily sokat besz�getett errõl Rainnel. Nagyon b�ntottaa, hogy k�zte �s Petunia k�z�tt megromlott a viszony. �m p�r h�ttel ezelõtt �rkezett tõle egy r�vidke lev�l, ami nagyon nagy sz� volt, mert a l�nyok roxforti �vei alatt ez volt az elsõ ilyen alkalom. A bor�tokon r�gt�n l�tszott, ki k�ldte, ugyanis megszok�sb�l b�lyeget ragasztott r�. Lily kit�rõ �r�mmel t�pte fel, de ahogyan olvasta a levelet, mosolya szemmel l�that�an lelohadt, mikor v�gzett vele Rain fel� l�kte, Ez �llt rajta:
„Lily!
Any��k k�nyszer�tettek ennek a lev�lnek a meg�r�s�ra, mert szerint�k, nekem kell k�z�ln�m veled. Nekem kell k�z�ln�m veled. Ny�ron nem nagyon fogunk tal�lkozni, mert az eg�sz sz�nidõt egy j�bar�tom�kn�l fogom t�lteni, Vernon Dursleynek h�vj�k, nagyon rendes fi�, �s szerencs�re semmit sem tud a csal�domr�l, �s beteges dolgaidr�l. Az õ csal�dja �gy �l, ahogy egy tisztess�ges csal�dnak �lne kell.
Nõv�red:
Petunia"

Rain alig hitt a szem�nek, õ kifejezetten �rdekesnek �s sz�rakoztat�nak tartotta az Evans sz�lõket.
Petuni�r�l �s az õ "beteg" dolgair�l, r�mesen pletyk�s volt, mindegy volt neki, kirõl �s mit, de mindent tudni akart, meg volt a maga v�lem�nye, de ezt sosem mondta el Lilynek, tudta, hogy bar�tnõje az �lete �r�n is megv�den� ellene fordult nõv�r�t.
�gy hangosan csak annyit jegyzett meg:
- H������t ez nem valami kedves, de �gy legal�bb elj�hetsz hosszabb idõre is hozz�nk, �s nem lesz bûntudatod Petunia miatt.
-Igen, igazad van.- mondta Lily, de ler�tt arc�r�l, hogy ez bizony sov�ny vigasz, nagyon szeretett volna �jra j�ban lenni nõv�r�vel.