IX.
Rain Randell 2004.10.05. 22:01
Miutn a lnyok elkldtk a levelet, lebaktattak nhny sor lpcsõn s felmentek a klubhelyisgbe. Az tmve volt, mr szinte senki nem jrt a knyvtrba, knyveket pedig elvtve sem lehetett tallni. Rain s lily leltek egy asztalhoz s a vakcit tervezgettk, immr sokadszorra, gy t perc eltelltvel Remus lpett az asztalukhoz, s megkrdezte Lilyt, jtszik-e vele egy parti varzslsakkot, a lny igennel felelt, gy a fi letelepedett melljk. Rain nemigen szeretett sakkozni, nem tallta elg izgalmasnak, pedig a varzslsakk messze fellmlta az egyszerû muglisakkot, gy õ inkbb egy fzetbe rajzolgatott. Ezttal a friafzet prblta lefesteni, de minduntlan elrontotta, gy inkbb feladta, a rajzolshoz, akr a jslshoz, ki kellett rtenie elmjt. s ez- a jelen krlmnyek kztt- cseppet sem volt knnyû feladat, llandan eszbe jutottak olyasfajta krdsek, mint "Mikor lesz mr jjfl?" vagy "s mit akar Sirius?". Vgl feladta s a fzetet a fldre dobva nzni kezdte Lilyt s Remust, azon gondolkodott, milyen jl kijnnek egymssal. mindketten prefektusok voltak, Lily a James, Sirius, Remus s peter ngyesbõl egyedl Remust tudta elviselni, sõt. Rainben azonban fel sem merlt, hogy lehetne kztk valami tbb, lelki szemei elõtt mindig Jamessel kpzelte el bartnõjt. Volt valami az utlatban...valami...Rain nem tudta megfogalmazni, elmondani pedig mgkevsb. Szpen lassan elterelõdtek gondolatai, s elaludt, Sirius mr vrt r az egyik fotelben s elkezdte kiablni: - Debi, Debi, Deb...- Rain nem tudta megllni s behzott neki egyet, erre a fi eljult, a lny mr pp azon volt, hogy hvja Madamme Ponfreit, amikor az alv Sirius hirtelen tvltozott Pitonn. Rain nem rtette, meg is ijedt tõle, meg akarta mondani neki, hogy õ nem jhet be a Griffendl toronyba, menjen csak szpen vissza a mardekrosok kz, ahov val, de mikor mr nyitotta volna a szjt, valaki rzogatni kezdte a vllt. - Rain, bredj fel, ne itt aludj el, menjnk fel a hlterembe.- hallotta Lily szeld, s egyben hatrozott hangjt. - Mi? Hov tûnt...- elharapta a mondat vgt, nem akarta sem Pitont, sem Siriust emlegetni, krlnzett, Remus a sakkbbuk maradvnyait rakta el, de hrmukon kvl senki sem volt mr a klubbhelyisgben. Sietve rnzett karrjra, az fl tizenegyet mutatott, shajtott egyet, majd Remustl elksznve, Lilyvel a nyomban felment a lnyok hlihoz vezetõ lpcsõn. Fl rval ksõbb az t lny kzl mr ngy bksen szunyklt, Rain azonban nyitott szemmel bmulta a mennyezetet. El sem tudta kpzelni, hogyan tellhet ilyen csiga-mdjra az iõ. Fogott egy darab pergament s plcja pislkol fnynl rni kezdett: Nehz idõ, lass percek, bersg, sok gondolat, Vrakozs tiszta szvvel - Nem, ez nem j!- suttogta dhsen s tfirklta az egszet.- Nem tudok koncentrlni. Azon kapta magt, hogy felll, belebjik fekete szõrs mamuszba, egy piros kttt pulverbe s lecaplat a lpcsõn. Megkereste a pr rval korbban elhajtott fzett, s Sirius portrlyt kezdte rajzolni. rlt, hogy vgre tallt valamit, amivel elfoglalja magt, mgsem gondol msra. Nagyon koncentrlt, jra s jra becsukta szemt, hogy felidzze azt a bizonyos mosolyt, amire a "gynyrû" kifejezs illett a leginkbb. Kzel hsz perces megfesztett munka utn Rain bszkn szemllte mûvt, ami egy kicsit absztrakt lett, a fi arcn ugyanis a szj a kelletnl ktszer nagyobb helyet foglalt el, ezzel is hangslyozva a mosolyt, s alny az erõteljesebb hats kedvrt az egsz htteret feketre festette. Pr percig csendes-elgedetten nzegette, majd jra elnyomta az lom. Nem, nem aludhat el, amgyis, mintha halk kuncogst hallana...
|