1.

Zelda megkövülten állt. Már bánta, hogy felhozta a Potter-Black dolgot. Nem akarta megbántani Perselust, de James és Sirius a barátja volt. Perselus viszont Mardekáros volt. És nem a barátja. Elindult a lépcső felé. Amikor a Griffendél folyosó elején járt egy árnyékot pillantott meg. Megállt.
- Ki van ott? - kérdezte remegő hangon.
- Csak én. - felelte egy hang, majd megjelent a hozzátartozó fej is. - Alan Oldman.
- Szia! Hogy sikerült a vizsgád?
- A katasztrófális szó a megfelelő rá. Nem tudtam mi jellemzi a vérfarkast. Neked hogy sikerült?
- Azt hiszem egész jól. A vérfarkast tudtam - miközben ezt mondta, magában elmosolyodott. Miért ne tudná, mikor a családjában van egy. - Készülsz a holnapi bájitaltan vizsgára?
- Igen. De nagyon félek tőle. Poison professzor azt mondta, hogy nagyon nehéz feladatot kapunk. De neked nem kell aggódnod. A bájital keverés a véredben van.
- Kösz. Könnyű azt mondani. Nekem is ugyan úgy meg kell tanulnom a leckét, mint neked.
- De a te bájitalaid mindig tökéletesek. A miénk meg nem.
- Ha gyakorolsz neked is menni fog. - közben elérték a portré képüket.
- Mi a jelszó, gyermekeim? - kérdezte a Kövér Dáma.
- Mi is a jelszó? Alan te tudod? - kérdezte Zelda zavartan.
- Kviddics. - mikor ki mondta a portrélyuk kinyílt. Mikor beléptek a klubhelyiség teljesen üres volt. Mindenki a könyvtárban tanult a vizsgákra.
- Na én mentem tanulni, bájitaltant. - mondta az utolsó szót direkt megnyomva.
- Jó tanulást. - mondta a lány mosolyogva.

Mikor egyedül maradt a klubhelyiségben leült az egyik fotelbe és a tűzet nézte. Közben gondolataiba mélyedt. Vissza gondolt arra, amikor Sirius és James Perselust szégyenítették meg. Sajnálta Perselust. Igazságtalannak tartotta James és Sirius tettét. Miközben a tüzet nézte egyre inkább álmos lett. Végül elnyomta az álom.
- Zelda. Zelda. Ébresztő kislány. - mondta Sirius Black.
Zelda kinyitotta a szemét. Sirius Black, James Potter, Remus Lupin és Peter Pettigrew állt körülötte. A klubhelyiség tele volt Griffendélesekkel.
- Mi van? - mordult rá a lány.
- Semmi. Csak aggódtunk, mert nem jöttél le vacsorázni. - mondta Sirius.
- És akkor mi van? Ha az ember nem megy le vacsorázni már aggódtok érte? Ó hogy oda ne rohanjak.
- Most mi van? Mi rosszat csináltunk? - kérdezte James ártatlan képpel.
- Miért kellett Pitont bántani?
- Nekem most mennem kell. Peter velem jössz? - mondta gyorsan Sirius, azzal elindult a fiúk hálója felé.
- Nem mész sehova! - kiálltotta Zelda, azzal egy macska ügyességével Sirius elé ugrott. - Végig fogsz hallgatni!
A kiáltásra jó pár Griffendéles felfigyelt. Sirius arca nem árult el semmi érzelmet.
- Tessék mond.
- Mi jogon támadtátok meg Pitont? Ártott nektek valamit? - kérdezte dühösen a lány.
- Igen! Megakart minket támadni! - mondta Sirius.
- De csak azután miután ti megtámadtátok! Nem volt jogotok őt bántani! Folyton mindenkit megátkoztok, csak mert nem tetszik mondjuk a képük!
- Pipogyusz nem angyal! Ő a rossz fiú, mi vagyunk a jó fiúk!
- Nem! Ti beképzelt, nagy képű hülyék vagytok!
- Te pedig mindenkit megvédesz, még azt is aki meg sem érdemli! - ordította Sirius - Naiv vagy! Naiv és buta!

CSATT!
Csak egy pillanatig tartott. Zelda lekevert egy pofont Siriusnak. A fiú szemében harag gyúlt.
- Jól van! Válaszd csak Pipogyuszt! Legyen ő a legjobb barátod! - azzal felment a szobájába. James szó nélkül követte.
A Griffendélesek csendben figyeltek, majd mikor nem történt már semmi izgalmas sustorogni kezdtek. Nem hitték volna, hogy Zelda Lupin és Sirius Black valaha össze vesszhetnek. Nagyon jó barátok voltak.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte Remus.
- Elegem volt belőle, hogy mindenkit bántott. Csak megmondtam a magamét. - mondta a lány, és vissza ült a fotelbe.
- Aha. Figyelj Zelda! Sirius és James nem fognak megváltozni. Ők ilyenek és kész.
"Nem fognak megváltozni" Ismerős volt Zeldának ez a mondat. Aztán rájött, hogy hol hallotta ezt. Perselus mondta neki délután. "Ők nem fognak meg változni, és ezt el kell fogadnod. James és Sirius ugyanilyen arrogáns és beképzelt lesz mindig".
- De te tehetnél ellenük valamit! - mondta reménykedve a lány - Te prefektus vagy!
- És a legjobb barátjuk!
- Én meg az unokahúgod vagyok!
- Sajnálom Zelda, de nem teszek semmit - halkabbra fogta a hangját - Nekem fontos a barátságuk. Nélkülük még mindig vérengző vadállat lennék.
- Na persze. Egyszerűen csak gyáva vagy! - mondta dühösen, majd ott hagyta a fiút. Felment a hálószobájába. Leült az ágyára. Már kezdte bánni hogy felhozta a Pitonos dolgot. Kedvelte Siriust. Olyan volt neki, mint ha a bátyja lenne. De aztán arra gondolt, hogy Perselus nem érdemelte meg hogy úgy elbánjanak vele. Elővette a bájitaltan jegyzeteit hogy tanulmányozza. Nem tudott koncentrálni. Csak olvasta a szavakat, de nem értelmezte őket. Félre dobta a jegyzeteket, és befeküdt az ágyába. Hamarosan elnyomta az álom.