2.

Másnap reggel korán felkelt. A lányok még mindig aludtak. Lily valami barmot és Jameset emlegetett álmában. Zelda elmosolyodott.
-Igaza van Lilynek. - gondolta magában - James tényleg barom. De Sirius akkor mi!?
Lement a klubhelyiségbe. Leült az egyik fotelbe. Reggel 6 óra volt. Unatkozott. Gondolt arra, hogy még utoljára átnézi a jegyzeteit.
- De minek, ha tudom az egészet? És egyébként is... - mormogta maga elé. Már undorodott a tanulástól.
Hirtelen felállt, és kilépett a klubhelyiségből. A napfény megvilágította a folyosót. Hirtelen nyávogásra lett figyelmes.
- Mrs. Norris. - mondta. A macska őt nézte és ismét nyávogott - Menj innen te dög. Most nem csináltam semmit.
Tovább akart menni, de az egyik faliszőnyeg mögül Frics lépett ki.
- Aha! Most elkaptalak! - mondta örömittas hangon.
- Nem csináltam semmit - mondta Zelda.
- És ezt el is higgyem? - kérdezte a gondnok - Mit keresel itt ilyenkor?
- A nagyterembe szerettem volna lemenni. - mondta fáradtan a lány - Viszont láttam Hóborcot amint az átváltoztatás terembe ment be. És valami olyat emlegetett, hogy összetöri a Csodák Szekrényét. - hazudta a lány.
- Most elkaplak Hóborc! - kiáltotta Frics és már rohant is az átváltoztatás terem felé. Mrs. Norris mégegyszer felnézett Zeldára, majd követte gazdáját. A lány kiöltötte a nyelvét arra, amerre Frics eltünt, majd folytatta útját.
A nagyterem üres volt.
- Ja persze - csapott a homlokára - kora reggel van.
Leült a Griffendélesek asztalához. Az asztalon előtte omlett, pirítós és töklé jelent meg. Elkezdett falatozni. Az éjjel nem aludt valami jól. Rémálmok gyötörték. Próbálta őket felidézni. Arra emlékezett, hogy üldözték őt, de többre nem. Miközben evett lépteket hallott a nagyterem bejárata felől. Nem nézett fel. Hallotta amikor az alak kihúzta a székét, a villa és a tányér csörömpölését. Érezte hogy az a valaki figyeli őt, de még mindig nem nézett fel. Hirtelen Félig Fej Nélküli Nick jelent meg mellette.
- Jó reggelt Zelda! - szólt Nick.
- Neked is Nick - morogta Zelda.
- Nem volt semmi amit Sirius és te csináltál. Kint is lehetett hallani a folyosón. - folytatta a szellem.
- Remek. - válaszolt Zelda.
- Na ne légy szomorú. Úgyis kibékültök. Mint mindig.
- Na persze! Ha dementorok potyognak az égből, hawaii mintás ingben akkor talán. - válaszolt epésen Zelda. Nem volt kedve Nickkel beszélgetni. Zavarta a szellem társasága. A szellem látta, hogy most nem tehet semmit, így ott hagyta a lányt. Zelda dühös volt Nickre, amiért felhozta a Siriusos dolgot. Próbált nem gondolni a tegnap estére. Lassan elkezdtek szállingózni a nagyterembe a diákok. Zelda épp felnézett egy pillanatra, amikor belépett a "roxforti négyes", azaz Sirius, James, Remus, és Peter.
- Remek! - gondolta magában - Már csak ők hiányoztak!

Gyorsan befejezte a reggelije maradékát, majd felállt és elindult a teremből kifelé. Közben Perselus felé tekintett. A fiú is felállt és elindult az ajtó felé. Épp oda ért az ajtóhoz, amikor Perselus mellé ért. Nem akart a fiúval beszélgetni, ezért a lépcső felé fordult és felszaladt rajta. Hátra pillantott, és látta hogy Perselus követi. Meggyorsította lépteit. Ahogy felért a folyosóra, bebújt egy szobor mögé. Perselus nem követte az emeletre. Zelda szíve hevesen vert. Nem akart Perselus-szal találkozni. Se Sirius-szal. Egy valamit akart csak: egyedül lenni. Egyedül az egész iskolába, gondok nélkül. Kilépett a szobor mögül. Ekkor hangokra lett figyelmes.
- Ez Sirius hangja! - mondta magában - Ez pedig Perselusé! Már megint mit csinálnak?
Elindult a lépcsőn lefelé. Látta amint a két fiú megátkozza egymást. Dühös volt magára. Ha nem állt volna ki Perselus mellett... Perselus ezalatt neki esett a lépcsőnek és megütötte a fejét. Sirius nevetni kezdett. Zelda lelkében gyűlölet gyúlt Sirius iránt.
- Hogy lehet ennyire szívtelen? - mormogta maga elé. Közben Perselus felállt és és pálcáját Sirius felé tartotta.
- Ezt megbánod! - kiáltotta Perselus - Avada...
Az egész a pillanat része volt. Zelda Perselus mögé ugrott.
- Obstructo! - kiáltotta a lány. Perselus a varázslat hatására jó pár métert repült.
- Hogy lehetsz ennyire gátlástalan, aljas, szemét, alávaló? Még védekezni sem tudott volna!- Zelda teljes erejéből üvöltött Perselus-szal. Közben a diákok kijöttek a nagyteremből megtudni, hogy mi a zaj oka. Dühös volt és csalódott egyszerre. Dühös volt Sirius-ra, Perselus-ra, magára, mindenkire aki ott állt. Észre sem vette a háta mögé érkező McGalagony professzort.
- Itt meg mitörtént? - kérdezte McGalagony professzor - az emeleten is lehet hallani a maga ordítását Lupin kisasszony.
- Pipo azaz Piton megakart átkozni tanárnő! - mondta Sirius. Zelda észre vette, hogy Sirius száj sarka mosolyra húzódott. A lány most még jobban gyűlölte őt. - pedig nem csináltam semmit.
- Ezt nehezen tudom elképzelni! Piton! Mi történt a homlokával?
- Neki esetem a lépcsőnek Black átka miatt! - morogta a fiú.
- És maga Lupin? Mit csinált itt? - kérdezte McGalagony.
- Megmentette az életemet tanárnő! - mondta Sirius és Zeldára mosolygott. Zelda tudta mit jelent ez a mosoly. Sirius azt várja hogy az ő oldalára álljon, és valjon Perselus ellen.
- Azt várhatod Sirius! - gondolta magában a lány - Megmentettem Sirius és Perselus életét. - válszolta halkan.
- Ez érdekes. És hogyan? - érdeklődött tovább a professzor asszony.
- Sirius életét egy átoktól mentettem meg, Perselusét pedig attól hogy egy nagy hülyeséget csináljon.
- Ez szép. Black, Lupin, Piton! Büntető munkát kapnak mindannyian és ötven-ötven pontot vonok le a házaiktól.
- Most menjenek a dolgukra! Perselus maga menjen fel a gyengélkedőre és nézesse meg a homlokát Madam Pomfrey-jel. - mondta McGalagony és a diákok felé intett. Perselus elindult az emeltre. Zelda dühöngött magában. Nem értette hogy lehet McGalagony ilyen szigorú a saját diákjaival.
- Remek. - morogta Sirius. Közben James, Remus, és Peter oda mentek hozzá - Most elvesztettük azt a kis előnyünket is ami a Mardekárral szemben volt. - vinnyogta Peter.
- Micsoda egy féreg ez a Piton! - mondta James.
- A te drágalátos barátod sem jobb! - vetette oda Zelda - Ha tudnád ő kezdte az egészet.
- Már megbocsáss Zelduci - Zeldának nagy önfegyelemre volt szüksége, hogy ne üsse meg Siriust - de én nem egy főbenjáró átokkal akartam elintézni.
- Tudod mit Sirius! Már bánom hogy megmentettem az életed! - sziszegte a lány, és ott hagyta a négy tátott szájú fiút.