Nicole hevesen kalap�l� sz�vvel bel�pett a klubhelys�gbe…
Sustorg�st hallott, s m�g izgatottabb lett, hiszen meg volt gyõzõdve r�la, hogy mindenki az igazak �lm�t alussza. F�l�nken elõl�pett h�t, s a klubhelys�g elsõ pillant�sra �resnek tûnt. Megpr�b�lt min�l halkabban felosonni h�l�term�be. M�r majdnem el�rte a l�pcsõt, amikor…
- H�, te ki vagy? – k�rdezte egy hang, akinek a tulajdonosa a v�ll�ra tette a kez�t. Nicole ijedt�ben megp�rd�lt a tengelye k�r�l, s egyenesen a fi� szem�be n�zett. Azt�n elvigyorodott, s sz�ve vadul kalap�lni kezdett, ugyanis felismerte azt a barna szemp�rt, ami a nagytermi tal�lkoz�s �ta a fej�ben j�rt.
- Nem õt l�ttad Pitonnal? H�, te nem Mardek�ros vagy? – k�rdezte egy m�sik valaki, majd Nicole mell� l�pett.
- J�zusom, belõled kettõ van? – n�zett Nicole k�ts�gbeesetten az elõtte �ll� fi�ra.
- Mi k�rdezt�nk elõbb. – mondt�k k�rusban az ikrek.
- Szerintetek, mit keresek itt? Iz�… �t�d�ves vagyok.
- Kiz�rt. Az �cs�nk is �t�d�ves. R�lad m�g csak nem is hallottunk – mondta az, amelyik a v�ll�t fogta, majd �szrevette mag�t, s zavartan eleresztette.
Mivel a fi�k m�g mindig gyanakv�n m�regett�k, Nicole nagy levegõt vett, s egy szuszra elhadarta �lete r�vid t�rt�net�t onnant�l kezdve, hogy bel�pett a Roxfortba…
Az ikrek arca m�r akkor felder�lt, amikor megeml�tette ellenszenv�t Malfoy ir�nt, s v�g�l vigyorogva kedvesebb hangnemre v�ltottak.
- H�t akkor, legy�l �dv�z�lve szer�ny iskol�nkban, a dicsõ, �s nagy m�lt� Roxfortban, �n George vagyok – s ism�t �gy n�zett Nicole-ra, hogy a l�nynak megint �tj�rta eg�sz test�t a bizserg�s.
- Azon bel�l is a Griffend�lben – vette �t a sz�t a m�sik iker. – Fred vagyok. Ha ut�lod a Mardek�rosokat, akkor m�ris tekints minket a bar�taidnak – itt George-hoz fordult. – �csk�s, �n elteszem magam holnapra. Veled meg m�g sz�molunk – utols� mondat�t Nicole-nak c�mezte, majd egy kacsint�s k�s�ret�ben elviharzott.
George egy darabig testv�re ut�n b�mult, majd felder�lt az arca.
- Te m�g be sem mutatkozt�l.
- Nicole… Machintos – vonta meg a v�ll�t a l�ny.
- Nos Nicky, nincs kedved egyet s�t�lni a kast�lyban? Hidd el, n�lam jobb idegenvezetõt keresve sem tal�lsz.
- Megõr�lt�l?! Van fogalmad r�la, mennyi az idõ? – replik�zott Nicole. – Azt mondta McGalagony professzor, hogy a h�zirend tiltja a …
- De amirõl nem tud, az nem f�j neki. – szak�totta f�lbe George, majd egy sz�les mosoly k�s�ret�ben kiterelte a bizonytalanul pislog� l�nyt a klubhelyis�gbõl.
- Most hova megy�nk? – suttogta Nicole, mik�zben egy sor lovagi p�nc�l mellett haladtak el. A h�t�n is fel�llt a szõr, f�lelmetes volt a kast�ly.
- A bagolyh�zba, el kell k�ldenem egy levelet.. – vonta meg a v�ll�t George.
- H�t j�.
- �s mondd, hogy ker�lt�l ide? – k�rdezte a csendet megelõzve a fi�.
- Franciaorsz�gban �ltem 4�ves korom �ta. Nem, nem a Beauxbattonsba j�rtam, mag�ntanul� voltam… Azt�n… azt�n el kellett ide j�nn�m. – �rezte a gomb�cot a tork�ban, �gy gyorsan t�m�t v�ltott. – Te hanyad �ves vagy?
- V�gzõs. �, de egy�bk�nt nem nagy durran�s ez a Roxfort. Ha a kviddics nem lenne, Freddel m�r r�g elh�ztuk volna a cs�kot.
- Te tudsz kviddicsezni? – k�rdezte Nicole a szem�t mersztgetve.
- Igen, �s j�tszom a Griffend�l csapat�ban – felelte b�szk�n George, majd kih�zta mag�t. �gy m�sf�l fejjel volt magasabb Nicole-n�l. – �n, k�rlek sz�pen…
- Terelõ vagy. – fejezte be helyette a mondatot Nicole.
- Honnan tudod?
- Nõi meg�rz�s… Mikor a bar�taimmal j�tszottunk, mindig hajt� voltam… �n is szeretek kviddicsezni
- Ez a besz�d kisl�ny! – f�ttyentett George alig hallhat�an. – De bõven van hajt�nk… - jelentette cs�ggedten. Nem baj, majd ha valamelyik l�ny lebetegszik, beugrassz a hely�re, mit sz�lsz?
- H�, csak azt mondtam, hogy szeretem a kviddicset. Azt nem, hogy tudok is…
Idõk�zben meg�rkeztek a bagolyh�zba, s mik�zben George fel�bresztette, �s �tj�nak ind�totta az egyetlen baglyot, tov�bb faggatta Nicole-t.
- �s mondd csak, mit csin�lt�l te Malfoyjal? – k�rdezte moh�n csillog� szemekkel.
- �, semmi k�l�n�set – legyintett Nicole, de egy vigyort nem tudott elfojtani. – Mindenesetre sz�pen felkenõd�tt a falra.
George �gy vigyorgott, mint egy j�llakott napk�zis, majd hajlongva kiterelte õt a bagolyh�zb�l. �m Nicole p�r l�p�s ut�n �rezte, hogy egy �rdes, szõr�s valami s�rolja a l�b�t. Megtorpant, mire George bel� �tk�z�tt.
- Bocs…
Ekkor egy elnyûtt ny�vog�st hallottak.
- Tûnj el innen, te ronda d�g, sicc! – George jobban f�jtatott, mint a macska.
- Most nagy bajban vagyunk?
- Bizony �m. Ez a sz�rnyeteg Mrs Norris, �gyhogy fut�s!
Azzal George karon ragadta Nicole-t, s fut�snak eredtek. M�g egy perce sem rohang�sztak, az egyik folyos� v�g�n megjelent egy s�t�t sziluett, aminek a gazd�ja furcsa, vicsorg� hangokat hallatott. Nicole �s George cs�szva f�keztek le, majd –m�g mindig k�zen fogva- elszaladtak a m�sik ir�nyba. Egyszer csak George meg�llt, s ber�ntotta Nicole-t egy sufniba.
- Mi a… fene… - lihegte Nicole, mik�zben le�lt egy v�d�rre. A hangokb�l �t�lve George is ugyan�gy tett.
- Ssss!
- Mi van? – suttogta, s kikapta a p�lc�t a fi� kez�bõl. – Lumos.
- Az van, �desem, hogy ha ez a v�n gazember elkap minket, akkor nek�nk lõttek.
Nicole elõsz�r k�ld�tt egy gyilkos pillant�st George fel�, majd durc�san v�gigp�szt�zta az apr� helyis�get. Egy fogason, �s felmos�rongyon k�v�l semmi m�s nem volt benne. Nem is f�rt volna m�r el egy darab tû sem. Egy szabad n�gyzetcentim�ternyi hely nem sok, annyi sem volt m�r a sufniban. Nicole azon is csod�lkozott, hogy õk ketten be tudt�k pr�selni magukat a „Sz�ks�g Szob�j�ba”.
- Remek. – sz�lalt meg �jra, kiscit d�h�sebben a kellet�n�l. - �s esetleg arra nem gondolt�l, hogy egyszerûen csak benyit ide, �s…
- Nem fog. – jelentette ki hat�rozottan George.
- Merthogy?
- Ez a Sz�ks�g Szob�ja. Friccs nem ismeri.
- Rem�lem, reggelig itt fog j�rõr�zni. - duzzogott Nicole. – Nox. - Nem sz�lt t�bbet. Csak �cs�r�gtek a s�t�tben. M�g k�r�lbel�l negyed �r�ig, azt�n George �vatosan kinyitotta az ajt�t.
- J�l van… - suttogta. – Gyere.
Sz�tlanul ballagtak vissza a toronyba. Nicole olyan d�h�s volt a fi�ra, hogy ink�bb kis e nyitotta a sz�j�t, mert f�lõ volt, hogy szidalmak �radat�t z�d�tja Goerge-ra.
- Ott vagyunk m�r? – k�rdezte t�zpercnyi s�ta ut�n. F�radt volt, le szeretett volna v�gre fek�dni.
- M�g nem.
- Ott vagyunk m�r? - tette fel a k�rd�st Nicole egy �jabb perc m�lva.
- M�g nem kicsim, de m�r egy perccel k�zelebb ker�lt�nk hozz�…
-Ott vagyunk m�r? Ott vagyunk m�r, ott vagyunk m�r, ott vagyunk m�r, ott va … �����! – George abban a pillanatban Nicole sz�j�ra tapasztotta tenyer�t. Ugyanis a l�ny akkor�t sik�tott, hogy belezengett az eg�sz kast�ly. Egy gonoszul vigyorg� szellem ugrott ki az egyik falb�l, �s kereszt�lment Nicole-on. A l�ny ijedten George-ra n�zett. Ezt nem kellett volna…
- Na m�g egy k�rt? – vihogott a szellem, s ism�t �tsuhant Nicole-on, aki legsz�vesebben beh�zott volna neki egyet - ha k�zfeje nem hatol kereszt�l a szellem ocsm�ny k�p�n.
- H�borc, hogy az �rd�g vinne el! – vetette oda George, majd ism�t karon ragadta Nicole-t, s futni kezdtek. –Savany� Uborka Csokol�d�val! – mondta, �gy k�t perc ut�n, de m�g mindig futottak. Egy pillanattal k�sõbb azonban megtorpant, meg�ll�tva Nicole-t is, megmentve ezzel õt, �s a falat a front�lis �tk�z�stõl.
A K�v�r D�ma utat engedett nekik. George seg�tett bem�szni neki a klubhelyis�gbe.
- H�, ez a sejhajom volt!
- Tudom – vigyorgott a fi�. – M�ghozz� nem is ak�rmilyen sejhaj.
- Na ide figyelj George… �hmm…
- Weasley – seg�tette ki George.
- Na ide figyelj George Weasley! Egy: a sejhajom mag�ntulajdon. Kettõ: Van fogalmad r�la, hogy az �let�nkkel j�tszottunk?!
- Ehh, cicavir�g, miket besz�lsz?
- Ne h�vj cicavir�gnak! – ripakodott r� Nicole. – Nem is gondolt�l bele, mi van, ha az a macskaperverz elkap? Akkor mi rep�l�nk innen! Nem vagyok norm�lis, hogy belementem… - biztos volt benne, hogyha k�zn�l van p�lc�ja, akkor meg�tkozza George-ot. Ekkor megsz�d�lt, �s elesett. Ha George nem kapja el, feje hatalmasat koppan a padl�n.
- J�l vagy? – k�rdezte a fi� ijedten.
- Persze csak… mindegy. F�radt vagyok. Megyek, lefekszem.
- Tudod, mit Machintos?
- Heh? – fordult vissza a l�pcsõrõl Nicole. Mi az, hogy a vezet�knev�n sz�l�tj�k?!
- Furcsa l�ny vagy te.
- Te meg egy… J� �jt.
Azzal Nicole sarkon fordult, �s beviharzott a szob�j�ba. Kapkodva kib�jt ruh�j�b�l, a s�t�tben kibogar�szta szem�bõl kontaktlencs�j�t, �s lehuppant az egyetlen �res �gyba. M�g mindig d�h�s volt, de m�r nem is igaz�n az�rt, mert hagyta mag�t r�venni, egy ilyen õr�lts�gre, egy ilyen õr�lttel, mint ez a Weasley k�l�k… Hanem hogy megint nem tudott uralkodni mag�n, �s tess�k, el�jult. George nem csak furcs�nak, hanem val�sz�nû l�k�ttnek is tartja m�r.
�m m�g mielõtt elaludt volna, a fi� egyik mondata motoszk�lt a fej�ben. „M�ghozz� nem is ak�rmilyen sejhaj.”
�, õ is ugyanolyan kret�n, mint a t�bbi.
Hagyta, hogy kitisztuljon a feje, s v�g�l m�ly �lomra szender�lt.