- …Miért ne?
- Én biztos megátkoználak a helyében.
- De mi többen vagyunk…
- És nincs is nála pálca.
- Akkor se böködd!
- De azért lassan fel kéne ébreszteni, nem?
- Nem tudom…
- Nekem mindegy.
Nicole kinyitotta szemét. Összegömbölyödve feküdt ágyában, körülötte öt lány álldogált, mind árgus szemekkel figyelve õt. Meglepõdve pislogott néhányat, aztán orrára biggyesztette szemüvegét, majd felült. A lányok várakozón néztek rá.
- Ö… sziasztok. – köszönt félénken. – Nicole vagyok.
- Szia – köszöntek a lányok egyszerre.
- Én Hermione vagyok. – mosolygott egy, Nicole-nál sokkal bozontosabb hajú lány. – Örülünk, hogy Griffendéles lettél. Igaz, McGalagony professzor azt mondta, valószínûleg a Mardekárba kerülsz. – itt mindegyik lány megeresztett egy fintort.
- Hát, nem sokon múlott… És ti, kik vagytok? – fordult a többiekhez.
A lányok sorba bemutatkoztak. A hosszú, feketehajú Parvati, és a szõke hajú Lavender a legjobb barátnõk voltak. A barnahajú, és barnaszemû Sue, visszahúzódó típusnak tûnt, s nem is próbálta leplezni ezt. Amint elcincogta a nevét, házi feladataira hivatkozva, arrébb somfordált. Angelina magas, feltûnõen csinos volt, hosszú, barna haja fésületlenül lógott derekára, S mélybarna szemeivel érdeklõdve fürkészte Nicole arcát, aki megállapította magában, hogy nála, és Hermionénál szebb lányokat még nem látott.
Öt perccel késõbb Parvati és Lavender nagy sutyorgás közepette elindultak reggelizni. Sue és Angelina épp azon veszekedett, hogy ma melyikük a soros a bájitaltan házi lecke megírásában, és melyikük a másoláséban. Hermione pedig közölte Nicole-lal, jobb lesz, ha siet, ugyanis 9kor kezdõdnek az órák, és õ elõtte még reggelizni szeretne.
Nicole elõvett egy egyszerû fekete, szatén, alig térd fölé érõ szoknyát, melyhez vékony szintén fekete harisnyát húzott. Felülre egy piros, háromnegyedes ujjú, V nyakú fölsõt vett. Végül lábára tuszkolta „jókislányos” cipõjét, ami egy fekete, csatos, felül nyitott félcipõ volt.
- Csinos vagy, de remélem, nem a zárdába készülsz! – mondta Angelina egy vigyor kíséretében, és Sue-val együtt kiviharzott a hálóterembõl.
- Tényleg az vagy. – Eközben Hermione kifelé terelte a hálóból. Nicole még felkapta sötétpiros talárját, s hagyta, hogy a lány kalauzolja. – Ezeknek itt fogalmuk sincs a házirendrõl. Bár, ma még mondhatni visszafogták magukat öltözködés terén… még szerencse, hogy a talár alól nem sok minden látszik… - Nicole jobban szemügyre vette Hermionét, s megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a lány ugyanolyan konzervatívan öltözködik, mint õ maga. Hanem gyanította, hogy Hermionénak nyilván a természete is ilyen „maradi”, s hogy õ nem puszta jókedvébõl visel egyenruhát. – Várjunk csak. – torpant meg Hermione miután kimásztak a portrélyukon. – A talárod…
- Mi van vele? – kérdezte meghökkenve Nicole, majd leesett neki a tantusz. – Ja, persze… Még nincs feketében. Már rendeltem, de még nem érkezett meg.
- Az más. – Hermione láthatólag megkönnyebbült. – Már azt hittem, neked is feltûnési viszkedegséged van.
- Mione, mondd csak – kezdte Nicole, de a lány megütközve nézett rá.
- Mione?! – horkantott fel.
- Majd megszokod. – vont vállat Nicole. – Na, szóval… Tegnap volt egy kis összetûzésem a Mardekásrosokkal. Draco Malfoyjal. Ismered?
- Õt nem lehet, nem ismerni. Elõszeretettel hangoztatja, hogy sárvérû vagyok. – morogta Hermione – Remélem, jól megátkoztad. Az ilyen lelketlen szörnyeteg nem érdemel mást. – tette hozzá sötéten.
- Ne izgulj, még az orra vére is eleredt, annak a kis patkánynak. – Nicole nem tudott elfojtani egy gonosz vigyort.
- Ne húzz újat Malfoyjal. Ne keresd a bajt. Fõleg ne Piton óráján…
- Jól hallottam, valaki megátkozta Malfoyt? – két nevetgélõ Griffendéles fiú lépett oda hozzájuk. Hermione már megint mit csináltál? – fordult a vörös hajú a lányhoz.
- Ron, tudhatnád, hogy nekem nem szokásom… - kezdte Hermione feldúltan, de a szemüveges, kócos fiú vigyorogva a szavába vágott.
- Na persze, a két éve kapott pofonnak még viseli a nyomát…
Nicole Hermionéra meredt. A lány ugyan elpirult kissé, de kihúzta magát, s méltóságteljesen csak ennyit mondott. – Megérdemelte. – aztán Ronhoz fordult. – De most Nicole látta el a baját.
- Az meg ki? – kérdezte Ron
- Csak én. Azzal Nicole kezet nyújtott Ronnak. – Szia. – majd a másik fiúhoz fordult. – És te, ki vagy?
- Harry.
- Aha, örülök, hogy megismertelek benneteket..
A három gyerek összenézett. Ezt Nicole nem tudta mire vélni.
És mondd, mit csináltál te azzal a semmirekellõvel? – kérdezte Ron, s szemében különös fény csillant. Mintha egy olyan ajándékot kapott volna, amire már régóta vágyott.
- Minek örülsz úgy Weasley-patkány? – sziszegte egy gonosz hang a hátuk mögött. – Apádnak sikerült egy kis pénzhez jutnia, és kiköltöztök végre abból a disznóólból, amit a házatoknak neveztek?
Ron füle vészesen vörösödni kezdett, de Harry eszénél volt.
- És te mitõl vagy olyan rossz kedvû? Tegnap nem volt ott a két gorillád, hogy megvédjen?
Malfoy szeme összeszûkült, s ekkor két tetemes fiú lépett mellé, mire magabiztosan kihúzta magát.
- Vigyázz Potty, nehogy összeess a túl sok izgalomtól, még a végén megint idegrohamot kapsz.
- Hordd el magad! – vetette oda Hermione.
- Téged senki sem kérdezett… sárvérû. – Malfoy az utolsó szót egy undok mosollyal nyomatékosította. Harry még idejében elkapta a varázspálcát markoló Ron kezét. Ekkor Nicole kilépett Hermione takarásából, s pálcáját fenyegetõen Malfoyra szegezte.
- Tûnj el, te undorító kis féreg. – Malfoy tágra nyílt szemekkel meredt Nicole-ra, úgytûnt, még csak most vette észre, hogy a lány ott van. – Vagy talán nem volt elég, amit tegnap este kaptál?
Malfoy szeme csak úgy szikrázott a gyûlölettõl. Végül intett az utasításra váró fogdmegjeinek, odavetett egy „még nincs vége” szerû fenyegetés félét, s odébbállt.
- Hû. – nyögte Nicole, miután a Mardekáros csapat elviharzott. – Ez meg mi a fene volt? Úgy tûnik, nem vagytok valami népszerûek a suliban.
- Hidd el, Harry népszerûbb, mint hinnéd. – morogta Hermione, miközben beértek a nagyterembe, s helyet foglaltak a Griffendél asztalánál. Nicole Hermione és egy vörös hajú lány közé huppant le.
- hé, most jut eszembe! – csapott a homlokára Ron. – Téged látott George tegnap a vacsoránál…
- Na igen, még egy olyan tökkelütöttet sem hordott a hátán a Föld. – jegyezte meg Nicole epésen felidézve a horrorisztikus éjszakát.
A reakció furcsa volt. Hermione helyeslõen bólogatott, Harry beleprüszkölt a narancslevébe – bizonyára az elfojtott nevetéstõl -, Ron úgy nézett Nicole-ra, mint aki meghibbant, a vöröshajú lány pedig olyan hirtelen fordította felé a fejét, hogy a nyaka is beleroppant.
- Mi bajod vele? – kérdezte szikrázó szemmel. Úgy fujtatott, mint egy macska.
- Ha épp tudni akarod – kezdte Nicole ingerülten – az elsõ este kis híján kicsaptak miatta! Az a Friccs majdnem elkapott minket, amikor…
- Hát ha csak annyi eszed volt, hogy az éjszaka közepén sétára indulj egy vadidegennel, ahhoz csak gratulálni tudok!
- Hát jó! – csattant fel Nicole, s olyan erõvel csapott az asztalra, hogy nem tudta eldönteni, pontosan miféle fájdalom nyilall a csuklójába; az idegességtõl van, vagy csak túl erõset ütött? – Rendben! – azzal feltápászkodott, táskáját a vállára vetette, s kiviharzott a nagyterembõl.
Fogalma sem volt, merre menjen, ám mielõtt megtorpanhatott volna, beleütközött egy jó illatú valakibe. Aki mellett volt egy ugyanolyan valaki. Mielõtt az ikrek kinyithatták volna a szájukat, Nicole félrelökte George-ot, és tovább csörtetett.
- Nicole! Nicole, várj meg! – Hermione futott utána.
- Még is mit képzel magáról az a lány?! – füstölgött Nicole 15 perccel késõbb, bûbájtanon. – Mit is mondtál, hogy hívják? – közben mérgesen intett pálcájával, de Hermione haja sehogy sem akart szõkére változni.
- Ginny… - Nicole hangosan horkantott a név hallatán, de magában elismerte, hogy ez a kedvenc lányneve. – Tudod, õ és George…
- Inkább nem akarom hallani mi közük van egymáshoz. – morogta Nicole. Túlságosan is fájt volna neki az igazság. Még eggyel több indok arra, hogy utálja Ginnyt.
- Jaj, Nicole, ne csináld már! Hiszen õk csak… - azonban Hermione nem tudta befejezni mondatát, mert a kis Flitwick professzor hangot kívánt adni elismerésének.
- Gratulálok Granger kisasszony, nagyon szépen csinálta! Midnenki vegyen példát Miss Grangertõl! 10 pont a Griffendélnek!
Nicole megkereste arcképét a legközelebbi tükörben, majd meglepõen konstantálta, hogy vörös hajjal akár Ginny nõvére is lehetne. Rosszkedvûen célzott hát pálcájával, de Hermione helyett Harryt találta el, akinek nyomban eltûntek fekete tincsei, s szõke fürtök váltották fel azokat. Ron, aki Harryn gyakorolt, most értetlenül meredt pálcájára, majd mindketten nevetni kezdtek, s valami Dudlyt emlegettek. Nicole-t ez némileg jobb kedvre derítette, hiszen, ha az irány nem is, de a pálcamozdulat jó volt.
Az óra végén Flitwick minden diáknak visszaváltoztatta eredeti hajszínét ( a Dean Thomas – Seamus Finnigen párosnak lila, illetve mocsárzöld színû volt a haja), majd a gyerekek az átváltoztatástan terem felé vették útjukat.
Átváltoztatástanon állatok eltüntetésével foglalkoztak. Nicole azelõtt soha nem csinált ilyet, s míg a többiek teknõsökkel és kismacskákkal próbálkoztak (Hermione egy hatalmas fekete kutyát kapott), õ egy csigával kísérletezett. Nicole annyira undorodott a csigáktól, hogy igyekezett összpontosítani a feladatra, minél hamarabb eltûnjön az a nyálkás szörnyeteg. Nagy meglepetésére már az ötödik próbálkozásra sikerült neki. A jobbján ülõ Neville Longbottom eltátotta a száját.
- Csak Hermionének sikerült eddig elsõre… - álmélkodott.
- Tessék? – fordult hátra az említett, aki közvetlen Nicole elõtt ült, az elsõ sorban.
- Bocsánat Hermione… Igazából én csak… Nicole-nak sikerült, és… - magyarázkodott Neville. – Segítenél?
Hermione egy elnézõ mosoly és egy fáradt sóhaj kíséretében bólintott.
- Nicole, addig helyet cserélünk?
- Aha, persze – azzal Nicole fogta magát, és lehuppant a Harry-Ron páros közé.
- Hellosztok – köszönt a fiúkra sem pillantva.  - Csak Hermionének sikerült eddig elsõre… - álmélkodott.
- Tessék? – fordult hátra az említett, aki közvetlen Nicole elõtt ült, az elsõ sorban.
- Bocsánat Hermione… Igazából én csak… Nicole-nak sikerült, és… - magyarázkodott Neville. – Segítenél?
Hermione egy elnézõ mosoly és egy fáradt sóhaj kíséretében bólintott.
- Nicole, addig helyet cserélünk?
- Aha, persze – azzal Nicole fogta magát, és lehuppant a Harry-Ron páros közé.
- Hellosztok – köszönt a fiúkra sem pillantva.
- Szia. – motyogták amazok, s mindketten elszonytyolodva böködték pálcáikkal az elõttük szundikáló kismacskát. Nicole a padja elõtt heverõ álkábított kutyára meredt.
Kihúzta pálcáját talárja zsebébõl.
- Én a helyedben békén hagynám azt a kutyát. – morogta Ron. – Hermione ki fog nyírni.
- Invinsinus!
- Hagyd már abba! – pirított rá Harry.
- Miért? Fáj ez nektek? De ha gondoljátok rajtatok is gyakorolhatok… - s Nicole Harry mellkasának szegezte pálcáját.
- És még te mondod az ikrekre, hogy nem normálisak. – jegyezte meg Ron.
Nicole nem szólt többet a fiúkhoz, csak néha küldött egy dühös pillantást Ron macskája felé.
„Mit csinál már Hermione?!” Nicole túlságosan is unatkozott ahhoz, hogy nyugton maradjon. Olyan békésen szundikál az a kutya… Nem, azért lilára mégsem kéne változtatnia…
- Invinsinus!
Ron ijedten kapta fel a fejét, Harry pedig a döbbenet kifejezését öltötte magára, majd mindketten Nicole-ra néztek. A kutya eltûnt.
- 10 pont a Griffendélnek, gratulálok Miss Gran… - kezdte McGalagony professzor, de a torkára forrott a szó, mikor meglátta a tátott szájú, pálcát markoló Nicole-t Hermione helyén.