- Az az �n kuty�m volt… - hebegte Hermione t�z perccel k�sõbb, mikor eb�delni baktattak.
- Mione, ne iz�lj m�r, te is meg fogsz ut�lni r�gt�n az elsõ napon?
- Mit csicseregnek a kismadarak…? – huppant le Fred Nicole-lal szemben, s moh�n nekiesett a s�lth�snak.
- Machintos, m�r megint feltûn�si viszketegs�ged van? – George �s egy raszt�s fi� tette le mag�t Fred mell�.
- H�, Weasley! – kezdte Nicole d�h�sen, de aznap m�r m�sodszor, nem csak az figyelt r�, akihez besz�lt.
- Mi van? – mordult fel Ginny, p�r m�terrel od�bb Nicole-t�l. Az ikrek egyszerre kapt�k fel a fej�ket, majd Ron is lust�n odaford�totta a fej�t, �s tele sz�jjal megk�rdezte:
- Mi az?
Nicole n�h�ny pillanatig zavartan pislogott, majd jobb �tlete nem r�v�n Hermion�hoz fordult.
- �hm Nicole… - Hermione halkan besz�lt, b�r erre m�r nem volt semmi sz�ks�g, ugyanis �jra hangzavar lett k�r�l�tt�k. Az ikrek, �s bar�tjuk vihogtak valamin, Ron �s Harry kviddicsrõl besz�lgettek elm�ly�lten, Ginny pedig az egyik oszt�lyt�rs�val konzult�lt. (B�r m�g n�ha k�ld�tt egy d�h�s pillant�st Nicole fel�.) – M�r reggeli �ta el szeretn�m mondani.
- Mit? – s�rgette Nicole.
- Ginny �s az ikrek.. meg Ron…
- Mi van vel�k?
- Testv�rek.
Nicole csak akkor j�tt r�, hogy t�tva maradt a sz�ja, mikor Hermione feljebb tolta az �ll�t – �gy kish�j�n kett�harapta a saj�t nyelv�t-.
- Oh. – mondta v�g�l, majd g�piesen lap�tolta mag�ba sal�t�j�t.
- Ideje indulnunk, ha nem akarsz elk�sni a… azt m�rt nem etted meg? – mutatott Hermione a s�lth�sra.
- Ez egy legyilkolt �llat teteme. �n ezt nem eszem meg. – v�laszolta Nicole m�lt�s�gteljesen, �s fel�llt.
Hermione p�r m�sodpercig meg�tk�zve n�zett r�, majd egy gyors legyint�ssel elint�zte a dolgot.
- Gyere, siess, felk�s�rlek az �szaki toronyba, j�sl�stanra – azzal sietve elindult, Nicole meg loholt ut�na.
- Te nem j�ssz?
- M�g csak az k�ne…! – nevetett f�l�nyesen Hermione. – �n r�naismeretre megyek.
- �s Harry�k?
- Na igen, õk megv�rhattak volna t�ged…
- Egy�bk�nt nektek mi bajotok Malfoyjal? – K�rdezte Nicole n�h�ny perces hallgat�s ut�n. Egy r�szt k�nosnak �rezte a csendet, m�s r�szt pedig val�ban �rdekelte a dolog. Azonban l�tva Hermione megr�k�ny�d�s�t, gyorsan hozz�tette: - �gy �rtem, neki mi a baja veletek?
Hermione nagy levegõt vett, majd lassan kif�jta. V�g�l csak ennyit mondott:
- Azt hiszem, ezt nem most k�ne megbesz�ln�nk. De meg�g�rem, este m�g visszat�r�nk erre, j�?
- Aha, persze. – v�laszolta sz�rakozottan Nicole.
- Itt is voln�nk. Felm�sz a l�pcsõn, azt�n ut�na egy csap�ajt�t keress. Ron�k m�r biztosan ott vannak. Vagy valaki m�s. De szerintem elõbb mosakodj meg, koszos az orrod. Itt van jobbra a l�ny WC… Szia!
- Szia… Nem megyek �n sehova, m�g a v�g�n nem tal�lok vissza. – motyogta Nicole, mik�zben felfele baktatott a csigal�pcsõn, s el kezdte d�rzs�lni az orr�t. Egy kis, kerek terembe �rt. Az elsõ pillant�sa a plafonra esett. �s val�ban: Ott volt a csap�ajt�, melybõl egy ez�st l�tra ereszkedett le. Nicole �vatosan felm�szott, �s felcsapta a csap�ajt�t.
Egy s�t�t, meleg szob�ba cs�ppent, mely tele volt zs�folva kis asztalk�kkal, �s apr�cska puffokkal. Levegõt szeretett volna venni, de helyette t�m�ny, p�r�s levegõ sz�r�totta ki a tork�t. Integetett Harry�knek, majd – az �rdekes arom�kt�l m�g mindig fulladozva - lehuppant Neville mell�.
- Ti ezt hogy b�rj�tok elviselni? – k�h�cselte.
- H�t… k�t �v alatt siker�lt hozz�szoknunk. – vonta meg a v�ll�t a fi�, majd kinyitotta az „�lom a j�sl�sban”-t.
- Szervusztok, kis dr�g�im4 – zengett fel valahonnan Nicole h�ta m�g�tt egy titokzatos hang. Nicole megfordult, majd d�bbenten ny�g�tt egyet. Elõsz�r azt hitte, egy besz�lõ rovarral ker�lt szembe. De m�g m�sodszorra is.
- Neville, ez mi? – k�rdezte meg�tk�zve a fi�t
- H�t, õ a j�sl�stan tan�r, Trelawney. – suttogta Neville, s �rtetlen�l meredt Nicole-ra.
- �dv�z�llek kedvesk�m. – Nicole ijedt�ben �sszerezzent. A tan�rnõ ugyanis odalibegett hozz�, s most m�r az õ f�l�be duruzsolt.- �r�l�k, hogy �ps�gben meg�rkezt�l. Amit persze m�r elõre tudtam. �s mondd csak kedves.. . kedvesk�m, megkaptad a baglyot, melyben…
- Igen, megkaptam. Tess�k, itt az �lomnapl�m – azzal Nicole elõb�ny�szta, s tan�ra kez�be nyomta eml�tett h�zi feladat�t, melyet a Szent Mung�ban elt�lt�tt unalmas d�lut�njai alatt k�sz�tett el nagy gondosan. Term�szetesen egyik �lma sem volt igazi, hiszen vagy elfelejtette õket, vagy pedig t�l bonyolultak �s szem�lyesek voltak ahhoz, hogy k�zszeml�re tegye.
- Oh, remek. K�sz�n�m kis dr�g�m.
- Nicole.
- Parancsolsz?
- Nicole-nak h�vnak. – ism�telte Nicole. Hihetetlen�l ideges�tette a „kis dr�g�m” vagy a „kedvesk�m”.
- Tudom, felelte kiss� gõg�sen Trelawney. – Megtenn�d, hogy felolvasod az oszt�lynak az �lomnapl�dat? L�tom, sokat dolgozt�l vele. Persze elõre tudtam, hogy az �j j�vev�ny ilyen kis lelkes lesz… - fordult Trelawney az oszt�lyhoz.
Nicole kiss� l�mpal�zasan, de magabiztos hangon belefogott, s mik�zben olvasott r�j�tt, mekkora nagy s�letlens�g is ez az �lomnapl�.