VI.
Grufteee 2004.10.15. 17:09
- Na, mikor fogsz meghalni?...
- Na, mikor fogsz meghalni? – kérdezte Hermione a sötét varázslatok kivédése tanterem elõtt. - Tessék? – Nicole nem akart hinni a fülének. Mi baja van ennek a lánynak? - Trelawney nem jósolta meg a halálodat? – ismételte meg a kérdést kissé csüggedtebben Hermione. - Nem! - Csodálom. De ne lepõdj meg, ha a következõ órát azzal kezdi majd, hogy lassú, és fájdalmas kínhalál vár majd rád. Harryvel ezt már a legelsõ jóslástanon közölte ezt. – nevetett Hermione, majd fátyolos hangon hozzátette. – Kis drágám… - Észben tartom – mosolygott most már Nicole is. – Ezek szerint nem csak én nem tartom normálisnak azt a nõt… Ekkor megjelent a sötét varázslatok kivédése tanárnõ. Alacsony volt, kövér, és úgy festett, mint egy hatalmas varangy. Nicole bizonytalanul Hermionére sandított, aki csak a fejét rázta. - Akármit is történik, maradj nyugton Umbridge óráján. A nebulók halkan zúgolódva követték a professzor asszonyt. Nicole ezúttal Hermione mellé ült le. - Pálcát a táskába! – hangzott a tanárnõ utasítása. Nicole kérdõn Hermionéra nézett. A lány csak megvonta a vállát. – Lapozzatok a 15. fejezethez. Kérem, mellõzzétek a beszélgetést. - Mi az ördög ez?! Miféle óra? – suttogta Nicole Hermionénak. – Azt ne mondd, hogy szeptember óta ez megy! - De bizony. – felelte csendesen Hermione. - Mért, nem varázsolunk? Hermione mélyet sóhajtott, de mielõtt válaszolhatott volna, Umbridge rezgõ tokával, és mézédes hangon megszólította õket. - Megtudhatnám, mi a probléma, Miss.… - Machintos. – segített ki Nicole Umbridge-et. - Nos? - Elnézést tanárnõ – emelte fel a hangját Nicole, mire minden szem rászegezõdött. – De miért nem varázsolunk? Úgy értem, az elmélettel nem sokra megyünk a… - Mondd csak kedvesem – duruzsolta Umbridge, s mellé ijesztõen mosolygott. – Netán félsz valamitõl, ami az iskolán kívül megtámadhat? - Igen! – vágta rá Nicole. - És pedig? – Umbridge felvonta a szemöldökét, de még mindig vicsorgott. - Például a halálfalóktól! – méltatlankodott Nicole. Mi ütött ezekbe?! – Most, hogy visszatért a Sötét Nagyúr… - Nicole hagyd! Ülj le! – rángatta a talárját Hermione. A szavakat,. Csak úgy préselte ki a fogai közül. – Hagyd már! - Gyermekem, nincs mitõl félned! – brekegte Umbridge. – Nyílván te is egy csúnya tréfa áldozata lettél, melyben azt terjesztik, hogy egy bizonyos gonosz varázsló visszatért. 10 pont a Griffendéltõl, amiért társaid nem tájékoztattak téged a valódi helyzetrõl. - Miféle valódi helyzetrõl?! – csattant fel Harry valahol Nicole háta mögött. Hermione felnyögött. - büntetõ feladat Potter. – csilingelte Umbridge. Potter? Ám a néven Nicole-nak nem volt ideje elgondolkodni. – Ma este ötkor várlak az irodámban. - De tanárnõ...! - Csendet! – követelte Umbridge azzal az undorító mosollyal az arcán. – Nyugodj meg kedvesem, itt biztonságban vagy, senki sem bánthat téged. Nicole-nak a fejébe szökött a vér. Hogy lehet valaki ennyire ostoba?! - És az a család Franciaországban? – fakadt ki.- Az a család, akikre halálfalók támadtak a saját otthonukban? Majdnem mindenkit megöltek! Nicole a szeme sarkából látta, hogy Hermione a szája elé kapja a kezét, a Lavender – Parvati páros pedig eltátja a száját. Umbridge-en látszott, hogy zavarban van, de hamar feltalálta magát. - Nos, az egy sajnálatos baleset volt, Machintos, ezt te is jól tudod, és… - Nem, nem baleset volt! – kiabálta Nicole. – Hanem gyilkosság! - 50 pont a Griffendéltõl, Machintos – énekelte Umbridge. – És egy hét büntetõmunka. - Azért kap büntetõmunkát, mert megmondta az igazat?! – hallatszott megint hátulról Harry dühös hangja. - Neked is egy hét büntetõmunka, Potter. Este ötre mindkettõtöket várlak az irodámban. – duruzsolta Umridge. – most pedig, ha nem óhajtanak még több pontot veszíteni, maradjanak csöndben, és olvassanak tovább.
- Még is mit képzel magáról az a vén banya?! – füstölgött Nicole fél órával késõbb, mikor már a Griffendél torony felé baktattak. - Figyelj, Nicole – nézett a szemébe Hermione. – Többek között errõl is beszélni szerettem volna veled ma este. De mivel büntetõmunkán lesztek Harryvel… - az említett dühösen mordult egyet. – De legalább már tudjuk, hogy a mi oldalunkon állsz. - persze, és ezért már meg is éri véresre metélnie magát! – dohogott Ron. - Micsoda?! - Savanyú Uborka Csokoládéval. Harry, mutasd meg neki. – kérte egy fájdalmas fintor kíséretében Hermione Harryt, miközben bemásztak a portrélyukon. Harry felgyûrte talárja ujját. Kézfején beforrni készülõ seb éktelenkedett. HAZUDNI BÛN. - Szent Szalamandravér! – sikkantott Nicole. – Nem mondjátok komolyan, hogy Umbridge ezt teszi a gyerekekkel! – segélykérõen nézett Hermionére, ám a lány szomorúan bólintott. Lehuppantak a kandalló elõtti karosszékekbe. Nicole a megrökönyödéstõ szólni sem tudott. - Koszos az orrod, nem mondták még? – kérdezte Harry váratlanul. Nicole bágyadtan legyintett, de aztán feltalálta magát, mikor õ is szemügyre vette Harryt. - Te beszélsz? Nézd meg a homlokodat egy merõ piszok az egész…! Nicole levegõt is elfelejtett venni, mikor félrekotorta Harry tincseit, hogy jobban megvizsgálja a homlokán éktelendõ koszt.
- Te az a Harry vagy? – nyögte. - Még csak most esett le? – hitetlenkedett Ron, s megint úgy nézett Nicole-ra, mint aki meghibbant. - honnan kellett volna tudnom? – mentegetõzött Nicole, közben küldött Ron felé, egy csúnya grimaszt. – Nincs ráírva a hátára, hogy „Én vagyok Harry Potter, aki legyõzte, majd látta visszatérni Tudjátokkit” - Szóval te hiszel nekem? – kérdezte Harry. - Hát eléggé. Vagy nem úgy vetted észre? - A szüleid is ezt gondolják? Ám Hermione kérdésére legnagyobb örömére, Nicole már nem tudott válaszolni, ugyanis az ikrek léptek oda hozzájuk. - Harry, Nicole – kezdte Fred. – A varangy küldött értetek. Azt mondta, most menjetek el hozzá. - De hát még három óra sincs! – háborgott Harry. - Azt akarja, hogy korábban kezdjetek, mert ketten vagytok. – Vette át a szót George. – Szerinte így tovább fog tartani. Harry rosszkedvûen vállára vetette táskáját, majd ennyit mondott barátainak: - A mai edzés elmarad. Hermione, légy szíves szólj a többieknek. - Azzal Nicole és Harry a többiek aggódó pillantásitól kísérve kimásztak a portrélyukon.
|