- Meddig fog tartani? – �rdeklõd�tt Nicole.
- Ameddig ki nem �li rajtunk perverz hajlamait az az undok banya.
- Sz�val sok�ig.
- Volt olyan, hogy �jf�l is elm�lt m�r, mire engem elengedett.
- De ma biztos nem tart ott olyan sok�ig minket – Harry �rtetlen�l meredt r�. – F�l12-kor asztron�mi�nk lesz…
Nicole-t elfogta a h�nyinger, mikor bel�pett Umbridge dolgoz�szob�j�ba. Mintha egy �zl�sficamban szenvedõ nagymama h�zik�j�ba cs�ppent volna. Minden�tt csipketer�tõk �s sz�razvir�gok vir�tottak.
- J� napot Umbridge professzor – zengte Nicole �s Harry
- J� napot! – csilingelte egy ebihal t�tog�s�val Umbridge. – K�rlek, �ljetek le!
Nicole �s Harry engedelmeskedtek. Az asztal r�juk esõ sz�l�n egy penna fek�dt.
- Eln�z�st tan�rnõ! – sz�lalt meg Harry. – Nem kaptunk pergament.
�gy tûnt, Harry azon m�r meg sem lepõdik, hogy tint�t sem kaptak.
- Nem is lesz r� sz�ks�getek. – mosolygott Umbridge. L�tva a gyerekek �rtetlen arckifejez�s�t, m�g undor�t�bb mosolyra h�zta b�ka sz�j�t. – Harry Potter! Fogd meg a penn�t! Machintos… Add a kezedet Potternek.
Nivcole �s Harry elõsz�r Umridge-re meredtek, azt�n egym�sra. Harry szem�ben a d�bbenet �lt. Vele ellent�tben Umbridge perverz el�gedets�ggel mosolygott tov�bb.
- Nem hallottad kedvesem? Vagy valamelyik r�sz�t nem �rtetted a feladatnak? – Itt Umbridge hallatott egy tokarezegtetõ kuncog�st.
Harry lassan felemelte a tûhegyes, fekete penn�t. Szabad kez�t kiny�jtotta Nicole fel�. A l�ny g�piesen felemelte karj�t.
- Kedvesk�im, nyugodtan k�zelebb �lhettek egym�shoz! –brekegte neg�desen Umbridge.
Megnyikordult a k�t sz�k. Nicole bal k�zzel r�k�ny�k�lt az asztalra – nem b�rta n�zni Umbridge perverz mosoly�t -, a jobbat, pedig az asztalra fektette. Harry balj�val leszor�totta Nicole csukl�j�t, �s egy „Ez f�jni fog” pillant�st k�ld�tt fel�. Nicole m�ly levegõt vett, �s behunyta szem�t. Csiklandozta, ahogy Harry a penn�val �rt a k�z�re… P�r m�sodperc m�lva azonban �les f�jdalom has�tott a jobb k�zfej�be. Szinte l�tta maga elõtt, ahogy a tû bemetszi a vonalakat. Ha Harry nem szor�tja le a csukl�j�t, a hirtelen f�jdalomt�l biztosan elr�ntja a kez�t. Kinyitotta szem�t, s megr�k�ny�d�stõl vegyes csod�lkoz�ssal ny�g�tt egyet. Nem csak az õ, de m�g Harry k�zfej�n is a HAZUDNI BÛN felirat �llt. Umbridge-re meredt. A professzor �nel�g�lten, s ha lehet, m�g sz�lesebben mosolygott. Nicole �jra a sebre n�zett. De az addigra m�r begy�gyult. Ellenben Harry�vel, aki�n tiszt�n olvashat�an kirajzol�dott a k�t sz�. HAZUDNI BÛN.
- Remek. Folytass�tok csak. – mondta vid�man Umbridge, majd k�tõtût, �s bolyhos fonalat vett elõ, s egy rik�t� lila pulcsit k�t�getett a tov�bbiakban.
Nicole �jra behunyta szem�t, jelezve Harrynek, hogy k�szen �ll a folytat�sra. Elõsz�r csak azt �rezte, hogy a penna hegye, alig �rezhetõen karcolja bõr�t – ahogy Harry le�rta a k�t sz�t, ny�lv�n azt hitte, �gy kev�sb� f�j Nicole-nak. -, azt�n hirtelen, az addig csak halv�nyan bekarcolt betûk �gni kezdtek. Majd v�rezni. Nicole-nak k�nnybe l�badt a szeme a f�jdalomt�l. Lassan Harryre f�ggesztette tekintet�t. L�tta a szem�ben, hogy neki k�tszer annyira f�j, hiszen a fi�nak nem ez volt az elsõ alkalom. Harry nem n�zett r�. Nem akart, vagy nem mert r�n�zni.
HAZUDNI BÛN
Nicole �rezte, ahogy a k�nnycseppek v�gig g�rd�lnek arc�n. D�h�s volt. Gyûl�lte Umbredge-et. M�g hogy „sajn�latos baleset”?!
HAZUDNI BÛN
Ott volt, az õ sz�leit, �s h�g�t gyilkolt�k meg! Õt pedig a cruci�val k�nozt�k!
HAZUDNI BÛN
Hazudni bûn?! Sem õ, sem Harry nem hazudik! A sz�lei meghaltak... az eg�sz csal�dja…
HAZUDNI BÛN
Nicole remegett a d�htõl. Harry v�gre r�n�zett. Az õ sebe m�r nem csin�lt m�st, csak v�rzett. Nicole r�n�zett a saj�tj�ra.
HAZUDNI BÛN
�jra �s �jra begy�gyult. Holnap vagy holnaput�n m�r biztos nem m�lik el…
HAZUDNI BÛN
Mindent gyûl�lt Umbridge-ben. Hogy k�pzeli ezt? Õ, Akit Nem Nevez�nk Nev�n, visszat�rt, ez a nõ pedig… nemhogy nem tan�t nekik semmit, hanem egyenesen akad�lyozza õket mindenben!
HAZUDNI BÛN
Legsz�vesebben �gy meg�tkozta volna Umbridge-et, hogy egy rusnya, z�ld varangy k�p�ben brekegjen nekik.
HAZUDNI BÛN
�rezte a f�jdalmat a tark�j�ban. Ettõl megsz�d�lt, s kis h�j�n lefordult a sz�krõl.
HAZUDNI BÛN
Ez akkor sem norm�lis dolog… Nicole ism�t Harryre n�zett. Harry teljesen m�shol j�rt; g�piesen �rogatta a k�t sz�t Nicole kez�re. Lassan, hogy min�l kevesebbszer kelljen akaratlanul is belev�snie a l�ny bõr�be azt az undok k�t sz�t.
- Tan�rnõ… - sz�lalt meg Harry v�ratlanul.
- Igen. – k�rdezte undor�t�an neg�desen Umbridge.
- 11�ra van, �s nek�nk f�l12kor asztron�mia �r�nk van…
- Mutass�tok a kezeteket.
Umbridge hideg, hurk�s ujjaival megfogta a csukl�jukat. Nicole megborzongott, s a szeme sark�b�l l�tta, hogy Harryt is kir�zta a hideg.
- L�tom Potter, te m�r kezded meg�rteni, milyen fontos is az igazs�g… Machintos, te itt maradsz.
Nicole r�m�lten Harryre n�zett.
- de tan�rnõ – kezdte Harry. – Oszt�lyt�rsak vagyunk…
Tudom, Potter. Majd te megmondod Sinistra professzornak, hogy Miss. Machintos k�sni fog. B�ntetõmunk�n van a fõinspektorral. Viszl�t Potter.
- Viszontl�t�sra – motyogta Harry, majd b�cs�z�ul k�ld�tt m�g egy „ne haragudj, �n megpr�b�ltam” pillant�st Nicole fel�, s kisomford�lt Umbridge irod�j�b�l.
Nicole ki szerette volna h�zni kez�t Umbridge h�sos, bizsukkal teleaggatott ujjai k�z�l, de a professzor nem engedte el, csak m�g jobban megszor�totta. Nicole felszisszent a f�jdalomt�l, s tan�r�ra meredt.
- Helyes. – brekegte Umbridge.
- Ha nem szor�tan� a kezem, tal�n nem f�jna ennyire. – vetette oda Umbridge el� d�h�sen Nicole.
- Idefigyelj Machintos! – Umbridge m�r nem mosolygott. – Potternek m�r elmondtam. Ha m�g egyszer ilyen hazugs�gon kaplak, pokoll� teszem az �leted. Ha �gy folytatod, a rendes Bûb�jos Fokozatig sem fogsz eljutni.
Nicole arca fintorba torzult a rezgõ toka, �s a kid�lledõ, v�r�s, t�sk�s szemek l�tt�n. Ezt Umbridge a nem �rt�s jelek�nt konstant�lta.
- N�zd, te ostoba: Ami a sz�leiddel t�rt�nt, az egy…
- Gyilkoss�g volt. – mondta Nicoel gyûl�lettel izz� szemmel. Nem sok kellett neki, hogy els�rja mag�t. – Ezt maga is j�l tudja.
- M�g 50 pont a Griffend�ltõl. – �nekelte Umbridge, s megint fel�lt�tte legsz�lesebb b�kamosoly�t. – �s mielõtt elmenn�l, szeretn�m, ha megjegyezn�d, ezt a fontos igazs�got. – h�sos ujj�t v�gigsim�totta Nicole sebes csukl�j�n, majd kez�be vette a tûhegyes penn�t. Gonoszul Nicole-ra pillantott. Elengedte a l�ny kez�t, s elõvette var�zsp�lc�j�t – ami fele akkora volt, mint egy norm�lis p�lca -, a tollra szegezte, s motyogott valamit. L�tsz�lag semmilyen v�ltoz�s nem t�rt�nt. – K�rem a kezed Machintos. – sz�lt gonosz vigyorral.
Nicole rosszat sejtve kiny�jtotta jobbj�t. Umbridge moh�n megragadta, s mark�ba vette a gyilkos penn�t is. Nicole l�legzetvisszafojtva v�rt.
Umbridge megkezdte a csukl�j�n az elsõ betût, Harry vonalait k�vetve. Durv�n, s erõszakosan Nicole bõr�be m�lyesztette a penna hegy�t.
Nicole-nak minden �nfegyelm�re sz�ks�ge volt, hogy ne vesse r� mag�t Umbridge-re, s ne kezdje el puszta k�zzel p�f�lni a boszork�nyt.
Umbridge lassan �rt, midnen egyes betût m�lyen belev�sve a l�ny bõr�be. Nicole f�jdalmasan �sszeszor�totta izmait, mikor a penna tûhegye bemetszette a betûket h�s�ba.
�r�knak tûnõ percek ut�n a penna tomp�n koppant az asztalon. Nicole kinyitotta szem�t, b�r nem eml�kezett r�, mikor csukta le. Umbridge fesz�lten figyelt. �s v�rt valamire. A k�vetkezõ pillanatban �les f�jdalom has�tott Nicole bok�j�ba. A l�ny megr�ntotta a l�b�t, mire beler�gott az asztalba.
- Remek. – mosolygott Umbridge. – Ezt egy �letre bev�stem az eml�kezetedbe, ne f�lj. Most m�r lemehetsz.
Nicole kikapta kez�t Umbridge karmai k�z�l, s k�sz�n�s n�lk�l kics�rtetett a dolgoz�szob�b�l. Csak a folyos�kon haladva j�tt r�, mennyire f�j a l�ba. �hes is volt. S�ntik�lva, korg� gyomorral tette meg az utat a Griffend�l torony fel�. Igazs�g szerint a csillagvizsg�l�ba kellett volna mennie, de fogalma sem volt r�la, merre van. A klubhelyis�gben nem tal�lt m�st, csak a Weasley ikreket, �s bar�tjukat.
- Na, Lee? Ma mennyit kerest�nk? – k�rdezte George a raszt�s fi�t.
- 6 galleont, 9 sarl�t, �s 13 kn�tot. – mondta b�szk�n Lee.
- Nem rossz gyerekek, nem rossz! – �rvendezett Fred.
- Machintos… - a fi�knak csak akkor tûnt fel Nicole, mikor a l�ny ny�gve lehuppant a legk�zelebbi karossz�kbe. George hamar elem�ben volt. – Ejnye- bejnye, neked nem �r�n k�ne lenned?
- Weasley, most nincs kedvem a h�lyes�geidhez.
- Eddig ott tartott t�ged Umbridge? – h�ledezett Lee.
- Igen! – dohogott Nicole, majd a v�rtõl locskos zsebkendõj�t a szemetesbe haj�totta. Az �r�j�ra pillantott. M�r �jf�l is elm�lt.
- Hermione azt mondta, hagyott neked valamit az �jjeliszekr�nyeden. – figyelmezettte Fred, majd �jabb sz�molgat�sba kezdtek.
- Nicole lassan fel�llt, majd elindult h�l�terme fel�. Azonban a m�sodik l�p�s ut�n megbicsaklott, miut�n meggondolatlanul r�t�maszkodott jobb bok�j�ra. George pillanatokon bel�l ott termett.
- J�l vagy? – k�rdezte, mik�zben felseg�tette Nicole-t.
- Ja.
- �risten… - George elkapta Nicole csukl�j�t, mikor �szrevette azon a v�rzõ sebet. – Fred, Lee, ezt n�zz�tek meg! Ez rond�bb, mint Harry�, pedig Nicole-nak ez m�g csak az elsõ volt…
A k�t fi�, m�r �pp elindult Nicole fel�, mire a l�nynak ism�t fej�be sz�k�tt a v�r.
- Ez nem valami cirkuszi l�tv�nyoss�g, vil�gos?! – azzal kit�pte karj�t George gyeng�d szor�t�s�b�l, s fak�pn�l hagyta õket.
Fel�rve a h�l�term�be, az �jjeliszekr�ny�n egy t�lk�t tal�lt, benne valamilyen folyad�kkal, s egy cetlit.

„Futk�rloboncoldat. J�t tesz a kezednek. Hermione.”

Nicole ler�gta l�b�r�l a cipõj�t, �s h�l�san ledobta mag�t az �gyra, f�j� csukl�j�t az �jjeliszekr�nyen levõ t�lk�ban nyugtatva. A f�jdalom val�ban enyh�lni kezdett. Csak a bok�ja ne �gne ennyire…