Hermionén és Ronon kívül senki nem volt a klubhelyiségben. Harry fáradtan ledobta magát Ron mellé, kezét pácolt futkárlobonc - oldatában nyugtatva. Hermione Nicole felé nyújtott egy másik tálkát.
- Itt a tiéd is. –mondta.
- Kösz. – azzal Nicole lekuporodott a földre. – Szóval mi az a DS?
- Dumbledore Serege – felelte Harry.
- Jó kis név! – füttyentett Nicole elismerően. – A te ötleted volt?
- Nem. Ginnyé. – erre Nicole eleresztett egy fintort.
- Egyébként Ginny meg akarta köszönni. – szólalt meg hirtelen Hermione
- Mit? – kapta fel a fejét Ron.
- Neked semmit. – legyintett lekezelően Hermione, majd Nicole-hoz fordult. – Várt itt egy darabig, de aztán elment lefeküdni…
- Ha annyira akart volna, délután megkereshetett volna. – mondta Nicole, s tüntetőleg írni kezdte pergamenjére az álomtalanító szirup hozzávalóit.
- Már meg bocsáss, de te duzzogtál egész nap a szobádban…
- Ron, hozzád meg ki a jó isten szólt?! – kérdezte Nicole villogó szemekkel.
- Én csak azt akarom mondani – emelte fel a hangját Hermione -, hogy te is adhatnál neki egy esélyt. Hidd el, Ginny nem olyan, mint amilyennek mutatja magát…
- Rátámadok egy prefektusra, elkések a bájitaltanról, mindezt miatta, ő pedig annyit se képes mondai, hogy köszönöm!
- Micsoda?! – hüledezett Ron, de még mindig értetlen arcot vágott. Harry továbbra is házi feladata fölé görnyedt, de pennája nem mozgott. – Ginnyvel megátkoztatok egy…
- Fogd be! – rivallt rá Ronra egyszerre a két lány. Hermione intett a fejével Harrynek, aki erre szedelőzködni kezdett.
- Jössz, Ron? – fordult barátjához.
Ron duzzogva – morogva összeszedte holmiját, s egy perc múlva ő és Harry eltűntek a fiúk hálóterméhez vezető lépcsőn.
- Segítsek? – kérdezte Hermione öt perccel később, miután látta, hogy Nicole már az ötödik papírfecnit hajítja a szemetesbe.
- Jó lenne…
- Egész jó ahhoz képest, hogy bal kézzel írtad…
- Sokat gyakoroltam. – mondta Nicole fáradtan, de azért elmosolyodott. – ha nagyon unatkozom, mindig ezt csinálom.
- Nem fogod elhinni, de Ginny pont…
- Inkább nem akarom hallani.
- Jó… Mindegy. – legyintett Hermione, s Nicole pergamenje fölé hajolt. A következő egy óra azzal telt el, hogy Hermione leellenőrizte Nicole bájitaltan házi feladatát, az elmulasztott asztronómiaórát tökéletesen leadta neki, majd elmondta, mit is vár tőlük rúnaismereten Degas professzor.
- Nem tudom, hogyan köszönjem meg… - hálálkodott Nicole egy nagy ásítás után.
- Adj egy kis időt a többieknek, hogy megismerjenek.
- Ha Ginnyre, és a többi Weasleyre célzol…
- Nem, Nicole! – rázta a fejét Hermione. – Teljesen magadba zárkózol, mikor kiborulsz! Tudom, Ron lehetne kicsit kedvesebb is, de… nem tudjuk, mivel bántottunk meg délután. Piton mindenkit utál a saját házán kívül, ne törődj vele!
A másodperc töredékéig megfordult Nicole fejében, hogy mindenről beszámol Hermionének, de végül csak ennyit mondott:
- Igen, azt hiszem, igazad van. Túlságosan is magamra veszek mindent. – honnan is tudhatná Hermione? – Normális leszek. Ha a Weasleyk is emberként kezelnek.
- Hidd el, ha jobban megismered őket, rájössz, hogy csodálatos emberek. Na jó: Az ikrek nem normálisak, ez tény. – tette hozzá Hermione egy lemondó fejcsóválás kíséretében. Majd ásított egyet. – megyek lefeküdni. Te se maradj sokáig. – A hálótermekhez vezető lépcső aljánál azonban megtorpant, és visszafordult. – Majd’ el felejtettem! – sopánkodott, s táskájából fehér gyapjú valamiket halászott elő, s pakolt a székekre és az asztalokra.
- Mik ezek? – kérdezte Nicole óvatosan.
Hermione arca pillanatokon belül felderült, szeme furcsán csillogott. Már nyoma sem volt rajta az álmosságnak.
- Manósapkák! – felelte vidáman.
- Mione – kezdte Nicole lassan, mintha egy értelmi fogyatékoshoz beszélne. – A manók nem hordanak sapkát.
- Dehogynem! – bólogatott hevesen Hermione.
- De… - kezdte Nicole, ám barátnője csendre intette, előkotort táskájából egy pergament, majd lelkesen a kezébe nyomta.
- A Manók Alkotmányos Jogaiért Országos Mozgalom?! Mi ez?
- Ugye, milyen jó? - csivitelte Hermione. – Olvasd el, majd meglátod! Jó éjt!
- Klassz… Jó éjt! …Mi ez a mar.haság? – kérdezte Nicole a pergamentől, miután Hermione hallótávolságon kívülre ért, majd horkantva felnevetett, mikor rájött a megfelelő szó erre a „házimanófelszabadítósdira” a MAJOM lenne. Miután nagy nehezen végigolvasta a manók jogait, holtfáradtan, kimerülve caplatott fel, hálótermébe. A futkárlobonc –oldatot az éjjeliszekrényére tette, s ágyában úgy helyezkedett el, hogy csuklóját ismét a tálkában pihentethesse.
A manó-ügy és Hermionével való beszélgetés elfeledtette vele bánatát. Egykedvűen elnyúlt ágyán. Meg akarta nézni, mennyi az idő, de olyan kimerült volt, hogy a fejét sem bírta megmozdítani. Lehunyta szemét. Az utolsó dolog, amit látott, az a holdfényben fürdő, mélyvörös bársonyfüggöny volt.
George-nak is vörös haja van… Ron is biztos, csak azért ilyen vele, mert nincs jóban Ginnyvel… Vagy George-dzsal… Fred még egész normális, de George… Olyan lökött… Azok a szemek…