X.
Rain 2004.10.28. 17:21
Indulhatunk?- kérdezte Sirius és már ment is a portrélyuk felé, a lány némán követte. Rain szíve majd kiugrott, csupán néhány centiméter választotta el őket, érezhette a fiú illatát, szappan és fahéjj különös egyvelegét. Legközelebb akkor eszmélt föl, mikor már az előcsarnokon vágtak át, hallotta, hogy a fiú beszél valamiről, de nem figyelt, éppen elég nehéz feladatnak érezte azt is, hogy egymás után szívja be és fújja ki a levegőt. Mikor már az udvaron caplattak, Sirius a tó felé kezdett mutogatni és arrafelé is ment Rain zsibbadtan követte. Végül odaértek a tavat szegélyező bokrokhoz és- Sirius utasítására- elbújtak egy terebélyes vadrózsabokor mögött. Úgy helyezkedtek el, hogy rálássanak a tölgyfaajtóra. Néhány percig csendben bámulták, Sirius valószinűleg tudta, mért, míg Rain csak utánozta. Nem kellett sokáig várniuk, egyszercsak egy alak lépett ki, Rain nem igazán látta, a fogyó hold fényénél az is épphogycsak derengett neki, hogy egyáltalán az előcsarnokba vezető ajtót nézik-e oly kitartóan. Az alak elindult a tó felé, lassan haladt, folyton körbe-körbe nézve, esetlen mozgása kezdett ismerős lenni a lánynak, majd, mikor már csak néhány méterre volt a tó partjától, Rain döbbenten sikkantott: - Piton!- Sirius a lány szájjára tapasztotta egyik kezét, míg a másik mutatóujjával csendre intette Raint. Mikor elengedte, a lány döbbenten suttogott: - Ez Piton, mit keres ez itt ilyenkor? Sirius arcán ördögi vigyor jelent meg, de nem szólt, csak a tó felé mutatott. Rainnek kezdett nagyon nagyon gyanús lenni ez az egész, egy pillanatig még fürkészte a fiú arcát, de mivel ő nem nézett rá, Rain is a mutatott irány felé fordult és eltátotta szájját. Piton kibújt talárjából, így közszemlére téve vézna, hófehér testét és valamivel szürkébb alsónadrágját, majd a fekete ruhadarabot arrébbdobva, egyenest a vízbe gázolt. Rain meg sem bírt szólalni, nem tudta, erre mit mondjon, így segélykérően Siriusra pillantott és igencsak elképedt, mikor meglátta, hogy a fiút szemernyit sem lepte meg Piton felbukkanása, mi több, görnyedezve próbálta visszafojtani nevetését. A lány érezte, hogy arca izzik, ég a döbbenettől, a csalódottságtól és a növekvő dühtől. - Hogy kerül ide Piton- kezdte vészjóslóan nyugodt hangon- és mit...te jó ég, mit művel? Pitonnak már a combja közepéig ért a víz, amikor előrehajolt és beledugta a fejét, majd ázott haját dörzsölni kezdte, újra belehajolt a vízbe, megint megdörzsölte, majd vissza. Rain meredten bámlta a mardekáros fiút, majd lassan Sirius felé fordította fejét és gondolatban összekapcsolta a kettőt. - Te...te...- hangja minduntalan elfulladt a lelkében lángoló haragtól- te...mit csináltál vele? És ő mit csinál? És honnan tudtad, hogy mikor jön? Siriusnak ugyan nehezére esett abbahagyni a nevetést, de mikor sikerült, a lány szemébe nézett és: - Miközben jöttünk már elmondtam. Nem emlékszel?- csodálkozott. Rain kissé elpirult és magában áldotta a jótékonyan takaró sötétséet. - Nem...nem igazán figyeltem. - Aha- Sirius diadalittasan vigyorgott - Hagyd abba! Mi olyan vicces? MIT KERES ITT PITON?- hangja egyre emelkedett, ami végre elérte, hogy Sirius arcáról leolvadjon a mosoly. - Hát, valamelyik nap dumáltunk Jamessel- kezdte - Ééés?- vágott közbe ingerülten Rain - Jól van, jól van, mondom már, szóval beszéltünk egy különleges növényről, ami itt nyílik, ennek a tónak a vizében, csak ilyenkor, pontosan két héttel telihold után, éjjszaka. - Nem értem, mi köze ennek Pitonhoz?! - Hááát- folytatta Sirius kelletlenül, de bujkáló mosollyal a szájja körül- Pipogyusz véletlenül meghallotta. - Oké, mostmár tényleg kezdek ideges lenni, nyökd már ki, Black, mi köze van mindennek egymáshoz- ripakodott rá a lány. - Rendben, hát szóval, Jamesszel említettük, hogy állítólag csodás hatással van az ember hajára ez a növény, eltünteti...a zsírt róla.- azzal prüszkölve nevetni kezdett. Rain egy pillanatig elgondolkodott, majd: - Én még sosem hallottam róla, pedig tavaly tanultuk gyógynövénytanon az összes növényt, ami itt él. - Hát még én sem hallottam róla...
Rainnek hirtelen világos lett, újra Piton felé nézett, aki épp most bújt bele talárjába, és futva igyekezett vissza a kastélyba. A lány még soha semmit nem látott, ami ennyire szánalomraméltó lett volna. A még mindig görnyedező Siriusra meredt és nem akart hinni a szemének. - Te...én ezt nem...nem hiszem el! Te szemét, szadista mocsok! Hogy csinálhat valaki ilyet kedvtelésből? Hogy lehet valaki ilyen rosszindulatú, álnok...féreg?- kiabálta magából kikelve, cseppet sem zavarta, hogy hangja visszhangot vert az udvaron és elképesztő sebességgel száguldozott a kihalt parkon keresztül. - Istenem, átkozzanak meg, ha még egyszer szóbaállok veled, te aljas...- nem fejezte be csak hátatfordított és indulni készült, de Sirius elkapta a karját és magafelé fordította. Rain nem figyelte meg a fiú döbbent-megbánó kifejezését arcán, hanem... Csatt! Siriust olyan váratlanul érte a pofon, hogy tátogva meredt a lányra. - Eressz el, Black, különben...- Rain előhúzta pálcáját. A fiú elengedte, bár úgy tűnt, foggalma sincs, mit csinál, annyira elképedt a lány reakcióján. Rain futásnak eredt, halkan dobogott a föld lábai alatt, kitárta a súlyos faajtót és átvágott az előcsarnokon, lépti nyomán ostormódjára csattogott a márvány padló. Nem érdekelte, nem fogta lassabra, óvatosabbra a tempót, kettesével, néhol hármasával szedte a lépcsőfokokat. - Mustár csokoládéval!- zihálta aa döbbent Dámának, aki szidalmak áradatát akarta zúdítani a lányra, legalábbis ez látszódott szikrákat szóró szemeiből. Ám Rain gyorsan beugrott és már rohant is fel a lányok hálóihoz vezető lépcsőn.
|