Normálisnak mondható életet éltem eddig. Persze azok a napok, amiken a
nagynénémmel voltam, nem mondhatnám, hogy a normális életem közé tartoznak.Elmenni a puccos lakására, ami dugig van csipkével, rózsaszín terítővel és függönnyel, szobrocskákkal, és ezekhez hasonló giccsparádékkal rémálom volt számomra. A közös teázásokról már ne is beszéljünk. És jesszusom, milyen normális ember iszik töklevet? Egyszer még valami drazséval is megkínált. Remek,Gondoltam, végre valami remény. Nagy élvezettel bekaptam valami zöld színűt.Smarties, vagy valami színes külsejű csokis izé. De egy fenét! Meg mertem volna rá esküdni, hogy spenót íze volt.

A teázások alkalmával mindig a munkájáról faggattam. Erre ő csak negédesen ennyit mondott:Az országnak dolgozom, a te javadat is szolgálom.Erre, és az ehhez hasonló megjegyzéseire gyakran támadtak humoros gondolataim. Talán a nagynéném a CIA-nak dolgozik, vagy talán a Brit titkosszolgálatnak? Ezeken csak jókat mosolyogtam magamban. Dolores Jane Umbridge mint titkos ügynök? Ugyan már.Sokkal kegyetlenebbnek, és undorítóbbnak feltételeztem annál, minthogy titkos ügynök legyen. És mint utóbb kiderült, nem alaptalanul tartottam annak.

Mióta a szüleim meghaltak, sok megválaszolatlan kérdésre keresem a választ. Valamelyikre már megtaláltam, de akad jó pár olyan is, amire még nem. Lassan az ablakra fordítottam a tekintetem. A piros égbolt helyét immár átvette a teljes sötétség,csak a hold fénye világította meg a távoli erdő fáinak tetejét.
-Idővel majd mindenre megkapod a választ!Albus Dumbledore rám függesztette tekintetét, majd lassan kisétált a dolgozószobájából.
Kis idő múlva én is követtem. Életemben nem láttam még ilyen nagy kastélyt. Sőt nem is tudtam, hogy ekkora kastélyok léteznek még a világon. Egyébként, azt se tudtam, hogy földrajzilag melyik pontján is vagyok Angliának. Némán róttam a kőfolyosókat, majd kisvártatva Dumbledore zökkentett ki mélázásomból.
-Tanárhoz fogsz járni Londonban. Ha minden jól megy, akkor Szeptember 1-én találkozunk, a 6. Évvel indítasz itt, a Roxfortban. A kérdéseket ne most tedd föl, és ne itt. Majd Remus Lupint kérdezd. Ő lesz a tanárod, a Főnix Rendjének főhadiszállása pedig a Grimmauld tér 12. szám alatt van, ezt ne feledd. Oda kell menned, holnap délután 2-re.
-Mi az a?
-Ne most kérdezz! Transportus!- Mormogta, és rámutatott egy öreg vázára, ami a kastély bejárati csarnokában állt.Ez majd hazavisz, csak meg kell fognod.
Szép álmokat, és a viszont látásra.Mondta a férfi. Én biccentettem neki,
jelezve, hogy értettem, amit mondott, és megfogtam a vázát. Rántást éreztem a köldökömnél, majd úgy éreztem, hogy zuhanok, végül otthon, a szobámban értem földet.
-Ezt nem hiszem el. - Szóltam lezsibbadva.
Még jó pár percbe beletelt, mire fel tudtam ocsúdni meglepetésemből.Inkább
lefekszem. -gondoltam.Lehet, hogy ez csak egy álom.