VI.
A vacsora már a végéhez közeledett és én fokozatosan betekintést nyertem az
itteni életbe. Még azt is megtudtam (épp időben) hogy tulajdonképpen egy
Voldemort-ellenes rend főhadiszállása ez a régi ház.
Harry a kviddics lényegét magyarázta nekem nagy élvezettel, nem sejtve, hogy
úgyse fogom fel, amit mond, mikor Mrs. Weasley bejelentette, hogy azonnal
vonuljunk fel a szobánkba, mert titkos tanácskozás következik. Így kissé
rosszallóan de célbavettük az emeletet. Harry pedig útközben fojtatta a
magyarázást…
-        … és ha a fogó elkapja a cikeszt, akkor vége a játéknak.
-        És melyik is az a cikesz?
Harry alig észrevehetően megtornáztatta szemizmait és nem egyszer körbeforgatta
az említett testrészét, majd nyugalmat erőltetve megszólalt:
-        Az a kicsi aranyszínű labda. De már elmondtam… egyszer, vagy kétszer? Már nem
is tudom… lehet hogymegvot az ha..
-        Jój van, oké… értem. Most már teljesen tisztában vagyok a dologgal.
-        Oké! Nem játszunk robbantós snapszlit?
Erre a bejelentésre a többiek kórusban helyeseltek. Én meg:
-        Jobbulást.
-        Ö.. az egy játék. Ha nem tudsz játszani, megtanítunk. Nem nehéz..
Tényleg nem volt nehéz. Csak két és fél órán keresztül röhögött rajtam a fél
Weasley familia megspékelve egy Potterrel, és egy Granger-rel, mert nem voltam
képes megtanulni a robbantgatós spanzlit, vagy mit.
-        Szerintem, –Weasley, nem röhög…- itt hagyjuk abba. Nincs esetleg, valami másik
játék? – néztem reményvesztetten Hermionéra.
-        Van, a varázyló sakk! – kiabálta be Ron.
-        Az neki úgy se tetszene. –vette át a szót Hermione egy kiadós fintor
kíséretében.
-        Honnan tudod? Lehet, hogy ő egyáltalán nem olyan mint te… sőt, bbiztos hogy
nem olyan, mint te! –hangzott a velős felelet Ronald Weasley-től. Eddig az
állás: Granger:Weasley- 1:1.
-        Mire célzol azzal, hogy Lea nem olyan, mint én? Hmm? Szerintem ezt neki is
megmagyarázhatnád. –2:1.
-        Nincs rá züksége, szerintem ismer ő annyira, hogy tudja, mire gondolok.- És
Weasley újra kiegyenlített!!! Már nagyon untam a műsort. Ránéztem Harryre, de az
ő arcán is azt a fájdalnas- lemondó arckifejezést véltam felfedezni, amelyet én
is bevágtam az előbb. És az óta is vágom folyamatosan…
-        Tudjátok mit! Próbáljuk ki azt a varázsló sakkot! –szóltam végül békítően.
-        Na látod…!
-        Ron! Hagyd már abba. Ha azt akarod, hogy tényleg kipróbáljam, inkább hozd
ide.
Hermione vetett rám egy csalódtambenned pillantást rám aztán a továbbiakban csak
(messzi) szemlélője volt az eseményeknek. Meglehetősen jó játéknak könyveltem el
(a brutalitás ellenére is) a varázsló sakkot.
-        Jaj ne! Te nagyon PARASZT! Én nem azt mondtam! Ááááá!
-        Heh! Sakk.
-        Heh! Potter! Úgy is visszakapod.
-        Szerintem, ha azzal a gyaloggal odal…
-        Te meg neszóljbele, Weasley.
-        Most azért haragszol rám, mert sz*rrá vertelek.
-        Ááá! Honnan veszed… -majd visszatértem a még megmaradt bábúimhoz és elkezdtem
motyogni az orrom alatt, amiből Ron tisztán ki tudott venni néhány szót, mint
”revans” és ”bosszú”, meg ilyenek. Később újra Harry szólalt meg, és ezze
ismételten elvesztettem a koncentrálóképességemet. Bár nem tudom hova
koncentráltam, amikor a parti már rég elveszett számomra.
-        Holnap megyünk. Belegondoltál már?
-        Nem igazán.
-        Nem érdeklődnek túlságosan a holléted felől a rokonaid..
-        Hidd el, nem hiányoznak.
-        Ismerős.. én is…
Beszélgetésünket ismét Mrs. Weasley szakította félbe, akinek nagy mesterége és
érzéke volt az ilyesmihez. Pislogtam néhányat a halvány lámpafényben, majd
kitöröltem a csipát a szememből. Körbenézve meglepetten konstatálltam, hogy Ron
és Hermione már nagyon unták, hogy még mindig azzal az egy partival b*szaxunk,
mert elaludtak.
Mrs. Weasley kiséretében hamarosan mindenki megtalálta a maga szobáját, és
fekhelyét.
Egyszerűen nem bírtam aludni. Cak feküdtem az ágyon és néztem a vonuló felhőket
és a holdat az ablakon át, és arra gondoltam, hogy nem is lesz olyan rossz ez az
új tanév…