XI.
Rain 2004.12.11. 13:52
...A szobába érve hangtalanul lerogyott ágyára, kibújt talárjából, ledobta a sálat és lerúgta a cipőt, majd bebújt a takaró alá. Nem, nem, nem, még sosem érezte magát ilyen nyomorultul, nem volt még ilyen csalódott és nem érezte még sosem ennyire butának magát. Mégis,mit hitt, mi lesz, hiszen Siriusról van szó, mért pont belé szeretett?-kérdezte magától. Egyébként sem fog ő sohasem tetszeni neki! Oldalra fordult, és hagyta, hogy a könnyek, szomorúsága ékes jeleként áztassák párnáját. Ahogy azonban a szomszéd ágyra nézett, pillantása találkozott egy nyitott szempárral. - Virginia...ö...ö....te fent vagy?- tette fel suttogva a nem épp logikus kérdést. - Hát, elég valószinű- suttogta vissza virginia bujkáló mosollyal szájja körül.- Csodálom is, hogy a többiek nem ébredtek fel, amikor először bejöttél és- itt megeresztett egy barátságos vigyort- hasra estél. Azért jól vagy? - Igen- suttogta Rain, miközben esetlenül törölgette szemeit- Semmi gond, aludj nyugodtan, jó éjjt.- mondta, majd hátat fordított. De valaki megbökte a vállát, majd rázogatni kezdte. rain visszafordult, Virginia állt ott, zöld szemei csak úgy csillogtak a gyéren megvilágított szobában, kócos (göndör?) szőke haja százfelé állt, fehér hálóinge pedig a földet söpörte. Egy pillanatig csak bámulták egymást, majd Virginia megszólalt: - Na ezt nem veszem be, ha már felébresztettél, akkor legalább mondd el, mi történt, úgysem tudok visszaaludni. - Miattam nem tudsz aludni?! Csődtömeg vagyok!- zokogta Rain és arrébb kúszott, hogy szobatársnője bemászhasson mellé. Virginia megsimogatta szobatársnője arcát és együttérzően hunyorgott, majd, mintha épp akkor jutott volna eszébe: - Kérsz egy csokibékát? - Te...tessék?- kerekedett el Rain szeme. - Nekem mindig jobb kedvem lesz a csokitól.- vonta meg a vállát Virginia. - Rendben.- válaszolta Rain, majd kissé megzavarodva hozzátette:- Köszönöm. Virginia fürgén kipattant az ágybó és kotorászni kezdett éjjeliszekrényében. - Pedig tudom, hogy van még egy.- nyafogta, majd visszasétált kezében egy színespapírba csomagolt édességgel. - Akkor osztozkodunk!- jelentette ki, majd egy nagyobb darab csokoládét nyújtott Rain felé, aki lassan majszolni kezdte. Virginia fürkészve nézte Raint, majd újra megkérdezte: - Mi történt? Rain nagyot sóhajtott és végiggondolta, mennyit mondjon el a lánynak, de végül úgy döntött, az animágus dolgon kívül mindenről beszámol. Furdallta a lelkiismeret, amiért ezeket nem Lilynek mondja el, de végül azzal nyugtatta magát, hogy ő úgysem értené. Már hajnali kettő is elmúlt, mire a végére ért, Virginia végig feszülten figyelt, közben néha-néha elmosolyodott. Mikor Rain befejezte, várakozva nézett a lányra, aki először csak annyit mondott: - Utálom Pitont. - Igen, én is, de nem ez a lényeg- hadarta Rain, de Virginia közbevágott: - De szerintem meg pont ez, mert az a szerencsétlen Sirius valószinűleg azt hitte, mivel utálod Pitont, hogy még örömet is szerez neked ezzel. Rain elhessegette a gondoltatot, miszerint a lánynak esetleg igaza lehet és: - De... - Ne ellenkezz, így van, Sirius érzelmileg amúgyis egy kétéves szintjén van.- tette hozzá huncutul Virginia. - Hééééé!- háborodott fel Rain, mire a másik lány hangos nevetésbe tört ki és az ágyat csapkodva ismételgette: - Tudtam, tudtam, tudtam! - Mit?- kérdezte Rain, és valahogy nagyon nem akaródzott levenni a szemét a takaróról. - Tudtam, hogy szerelmes vagy belé!- mondta Virginia és diadalittasan vigyorgott Rainre. Ugyanis a lány a nagy mesélésben ezt az apró információt véletlenül elfelejtette ismertetni, így a történet (mások számára legalábbis) kissé értelmetlennek tűnhetett. - Hááát, végülis bírom- kezdte vonakodva Rain, majd sietve hozzátette:- De csak, mikor nem bunkó, nem bánt másokat, nem szemétkedik velem, nem arrogáns és nincs akkora arca! Majd, mikor Virginia kérdőn felvonta szemöldökét, kiegészítette halkan: - Na jó, akkor is. De most mit csináljak? Mostmár ezer százalék, hogy semmi nem fog történni. - Bocsánatot kéne kérned.- tanácsolta Virginia. - Na azért ott még nem tartunk!- vágta rá Rain.- Télleg szemét volt, mert...mert... - Te meg pofon vágtad.- emlékeztette Virginia. - Hát lehet, hogy beszélnem kellene vele- kezdett engedni Rain. - Helyes! De most aludjunk, mert hulla vagyok!- mondta Virginia hatalmas ásítással adva nyomatékot szavainak.
|