Miért? – Gondolkodtam hangosan. – mi a fenéért nem állítottunk be valami
vekkert… he? Akkor most nem kéne itt… hogy is mondjam? ELÉGGÉ feltűnően
tízessével loholnunk az utcán, hogy elérjük az a vonatot!!!! Ha nem… ha nem
akkor én……
-        Itt vagy, kedveském?
-        Nem… igen, Mrs. Weasley, itt vagyok. Valahol… te ne röhögj Ron.
Természetesen későn keltünk.  Ennek köszönhetően most, háromnegyed tizenegykor
még itt futkosunk Londonban hóbagjokkal, bőröndökkel, macskákkal, nem feltűnően
a muglik között, remélve, hogy elérjük a Roxfor Expresszt.
És igen! Sikerült. Megtettük a lehetetlent! Elértük a vonatot.
-        Ne törd magad Hermione, úgy sincs hely. – szóltam, amikor már fenn
bukdácsoltunk a vonaton egymás ládáiban.
-        Ö… a prefektusoknak át kell menniük a… szóval a prefektusokhoz. De majd
visszajövünk.
-        Ez még jobb… tehát, kedves Harry, sasoljál. -az említett megereasztett egy
vigyort és kémlelte tovább a kocsikat.
-        Itt van egy kocsi! –szólalt meg hirtelen Ginny. – Neville van itt.
-        Remek.- válaszolt Harry. Biztos az, gondoltam magamban. Nekem mindegy, csak
végre ülni tudjak. A fülkébe érve csak egy kövérkés, elálló fülű fiút találtam
ott, akiről később kiderült, hogy Harry szobatársa.
Próbáltam feltuszkolni a bőröndjeimet a poggyásztartóra, bár elég sikertelennek
bizonyult a próbálkozásom.
-        Potter, kedves! Lennél olyan dzsentlömen és segítenél felrakni ezt a vackot…
oda fel?- ezzel felmutattam „oda”. Harry ismét megtornásztatta szemeit….
-        Ha már ilyen szépen kérsz… -válaszolt majd egy bájvigyor kíséretében felállt
és lazán feldobta a csomagomat a tartóra. Viszonoztam a vigyort majd visszaülve
a helyemre, elkezdtem bámulni a kinti tájat. Valami biztos nincs rendben
Harryvel, gomdoltam. Nyomasztónak éreztem a légkört. Ránéztem Nevillere és az ő
arcvonásaiból is ezt véltem kiolvasni. A lassan már fél órája beállt csöndben
már épp kezdtem elszunyókálni, amikor belépett az ajtón Ron, és Hermione.
-        Nem is tudom, mi hiányzott az életemből… -kezdte a lány fáradt arcal
-        Malfoy? –kérdezett vissza unottan Harry.
-        Összejött Parkinsonnal. –vigyorgott Ron- vagyis inkább Parkinson jött össze
vele.. mert Malfoyt valahogy nagyon hidegen hagyja a dolog… Pansy csak lohol
utána, Drako meg nem méltatja semmire.
-        De az a liba meg van elégedve azzal is, ha csak elmondhatja, hogy egy
Malfoy-jal jár. –csatlakozott Hermione az előtte szólóhoz.
-        Ki az a Malfoy? –szerettem volna felvennia beszélgetés fonalát magamtól is, de
mivel nem tudtam ki az akiről beszélnek, inkább megkérdeztem.
-        Az apja, Lucius halálfaló. Most az Azkabanban van…
-        Harry juttatta oda.
-        Halgass már… szóval ott van, a fia meg, Draco sötétebb még nála is. –Harry
hanglejtéséből valahogy kihámoztam, hogy nincs minden rendben kettejük között. –
Hadd fogalmazzak úgy, hogy nem nagyon bírja a fejemet… és mit ne mondjak, én sem
az övét.
-        Értem. Szóvan ez a… Malfoy ez ilyen, mit is mondtál, halálfaló?
-        Igen, Voldemort híve.
-        És…
-        Lám csak, Potter és társai. Milyen volt a szünidő, Potter? Élvezted? Fogadni
mernék, hogy megint Weasleyéknél töltötted… - szóval ő lenne az. Draco Malfoy. A
szőke hajú fiú láthatóan élvezettel mondta ki minden szavát Harryhez intézett
mondatainak, csatlósai, akik háta mögött álltak, csak röhögtek.
-        Dögölj meg!
-        Vigyázz Potter, vagy büntetőfeladat lesz a vége. –húzta gonosz mosolyra a
száját a mardekáros fiú. Nem hinném, hogy elgondolkodtam volna rajta, mire
készülök, ez sose volt az erősségem:
-        Na és neked, kedves Draco? Milyen volt a hálidéj? Biztos sokszor meglátogattad
apukádat az Azkabanban…. Ó, milyen neveletlen vagyok, még be sem mutatkoztam:
Lea Grant vagyok. –belevigyorogtam a képébe, majd…- Ö.. nem akarok nagyon
tolakodó lenni, de ha lesz egy kis időd, megkérdeznéd a faterodtól, hogy milyen
a légkör ött a BÖRTÖNBEN? Biztos nagyon haláli… tudod, van akiknek nem adatik
meg, hogy valaha is meglátogassa a varázslóvilág leghíresebb börtönét…így hát,
tisztességes polgár révén, kénytelen volnék beérni a te beszámolóddal…
-        Ezért még számolunk te kis…
-        HELYES! – kiabáltam, majd egy jól irányzott mozdulattal kilöktem a folyosóra,
aminek következtében ráesett a gorilláira, majd csinos kis kupacban enyúltak a
padlón. Gyorsan becsaptam a fülke ajtaját, még a függönyt is elhúztam.
Lehuppantam a helyemre:
-        Pfúúúúúúúú… ez jól esett. – sóhajtottam a többiek még mindig csak néztek rám,
és néztek…
-        Kösz. –szólalt meg végül ismét Harry.
-        Nincs mit… -feleltem egy vállrándítással. Nem játszunk olyan robbantgatós
spanzlit?
-        Robbantós snapszli.- szólalt meg végre Ron is.
-        Nekem az is jó. Akko… neked meg mi a bajod Hermione? – Kérdeztem mivel a lány
még mindig csak nézett rám, és halgatott.
-        Tisztában vagyazzal, hogy most mit csináltál? Még oda se értünk az iskolába és
te máris zűrbe keveredtél…
-        Hagyd már…
-        Nem, Harry! Figyelj, Lea! Most nem szólhatsz be akárkinek, érted? Most nincs
olyan helyzetben a varázsvilág.. főleg nem Malfoynak.… gondolj csak bele! Mi
van, ha tényleg levelezik az apjával. Tájékoztatja, mi történik az iskolában, és
ezzel szépen kezdetét veszi egy láncreakció… szájról szájra terjednek a hírek
és… - és csak mondta, és mondta. Ilyenkor vették kezdetüket a lopva egymásra
nézések, fáradt grimaszok, és a visszafolytott nevetések köhögésben történő
megnyilvánítása.
-        Én még mindig nem értem hogy mi köze ennek hozzám.
-        Hidd el, én sem. -ha szemmel ölni lehetett volna, Ron már halott lenne.
-        Ron. Én most nem hozzád beszéltem- kezdte Hermione- ha hozzád beszélek, akkor
rád nézek. Szerintem ez elég egyértelmű, nem?
-        De. De vegyük például azt a mardekáros lányt, azt a szemüvegeset. Hogy is
hívják, Harry? Jenna… na ő akkor néz rád, amikor a melletted lévőhöz beszél
szóval… tudod, ezek a „szemed kereszttüzében égek”….bókok meg hasonlók jól
bejönnek ilyenkor és hát…
Erre az egész fülke nagy röhögésben tört ki….Hermionét kivéve. Bár még mindig
nem tudtam meg, miért olyanéletbevágóan fontos, hogy ne szóljak be Malfoynak, az
út hátralévő része elég jól eltelt. Annak ellenére is, hogy Hermione egy szót se
szólt hozzám.