- Mi a bajod? – kérdezte Hermione Lolától, miközben lefelé baktattak a lépcsőn.
- Ugyan mi lenne? Remekül vagyok, nem látod? – mondta hidegen a lány.
- Nem értelek. Mit tettem, amivel megbántottalak?
- Te semmit.
- Akkor ki? És mit?
- Senki semmit, jajj hagyjuk a témát, tökéletesen érzem magam, nem tudom, mi van.
- Hát ez most tök értelmetlen volt.
- Tudom. – mondta Lola morcosan, válláról lecsúszott nehéz táskája, és miközben könyvei szétszóródtak a lépcsőn, egy hangos koppanással egy meghatározhatatlan formájú kis csomag is landolt az egyik lépcsőfokon.
- Óooh, a rohadt életbe! - mondta dühösen a lány, és nagyot rúgott a bájitaltan füzetébe.
Hermione egyetlen szó nélkül kezdte összeszedni a lány könyveit, pennáit és füzeteit, és visszapakolni a táskájába, miközben Lola fejét a falnak támasztotta, és idegesen kis koppanások kíséretében verte bele a fejét.
- Ez mi? – bökött Hermione a kis csomagra, miközben az utolsó könyveket tuszkolta be a fekete-zöld táskába.
- Mi mi? – fordította fejét Lola a lány felé.
- Hát ez.
- Jééé, el is felejtettem…ezt még anyu küldte.. – mondta meglepődötten.
Hermione elhúzta a száját, majd a kis csomagot is belecsúsztatva átnyújtotta a lánynak a táskát.
- Köszi…nem akartam bunkó lenni veled. – mondta bűnbánóan Lola.
- Semmi baj. De legalább mondd el, hogy mi miatt vagy ennyire letört? Hiszen a nap is süt! – mosolygott a lány.
- Tényleg! Észre se vettem!
- Na jó, ne tereld el a szót! Mi bánt, mesélj!- faggatta Hermione, miközben besétáltak a nagyterembe.
- Nem mondhatom el.
- Figyelj, el kell mondanod, tudok segíteni?
- Hát…nem…várj, de mégis!
- Na! Mondd el!
- De meg fogsz utálni.
- Nem foglak!
- Biztos?
- Igen!!
Lola közel hajolt a lányhoz, és a fülébe súgta:
- Mindent hallottam tegnap. Végig ott voltam.
- Tényleg? Mikor?
- Hát MIKOR? Este!
Hermione teljesen ledöbbent. Mindenre számított, de erre nem. Megsemmisülten ült le a Griffendél asztalához.
- Akkor te…te tudsz…a Rendről? –kérdezte sápadtan.
- Így van. – mondta a lány, miközben töltött magának egy pohár baracklevet.
- Na jó, figyelj Lola! Ez komolyabb dolog, mint hinnéd!
- Nagyon jól tudom miről van szó, rendben!?
- Most mi bajod? Próbállak beavatni a dolgokba, te meg…
- Nem! Nem kell beavatnod semmibe! Ha tegnap éjjel nem fájt volna a fejem, és nem mentem volna le a klubhelyiségbe, és ti nem kerültök oda azzal a csodálatos kis akciótokkal, akkor nem tudok semmiről! Akkor most nem akarnál beavatni, akkor egy jelentéktelen kis pont lennék, pedig ugyanaz van velem is, mint Harryvel, ugyanazt látom, hallom, és Voldemort ugyanúgy akar valamit kezdeni velem, mint vele, csak ezt senki nem veszi észre!! És most nehogy azt hidd, hogy azt akarom, hogy úgy kezeljetek mint Harryt. Mert tudom, min megy át. Tudom milyen érzés, ha mindenki csak azzal foglalkozik, hogy él - e még Harry Potter? Csak azt szeretném ha nem úgy kezelnétek mint egy megbízhatatlan betolakodót, akit mondjuk Voldemort küldött kémnek. Egyszerűen csak szeretném végezni a dolgomat, amit rám rótt ez a rohadt élet!!!
Azzal fogta magát, minden további nélkül felkapta a táskáját, és kiviharzott a nagyteremből.

***

- Kész vagy?
- Aha. – mondta, illetve inkább nyögte Harry Ronnak, miközben táskáját felkapva kikóboroltak a hálótermükből.
Harry magába mélyedve, némán ballagott pár lépéssel lemaradva Ron mögött, aki viszont dudorászva, felszegett fejjel vonult végig a folyosókon. Mikor lelépdeltek a lépcsőről, Lola éppen gyors léptekkel, komor arccal távozott a nagyteremből. Harry szemét rögtön ráemelte. Szája kiszáradt, így gyorsan megnyalta ajkait, hogy legalább köszönni tudjon a lánynak, aki láthatólag mintha észre sem vette volna eddig. Lola egyre gyorsabban közeledett feléjük, úgy nézett ki, hogy a lépcsőn készül felmenni. Barna, lila melíros félhosszú haja lobogott mögötte. Egy hirtelen pillanatban a lány Harryre emelte szemeit. Megállt, vetett a fiúra egy „miértkelltalálkoznomveled?” és „miérttettedeztezértgyűlöllek!” típusú nézések elegyéből keletkezett pillantást, majd új lendülettel megfordult, és kirohant a nagy bejárati faajtón.
Harry pár pillanatig maga elé meredt, majd mikor észrevette, hogy izzad és a pulzusa 200 körül lehet, fáradtan sóhajtott, és bevonult a nagyterembe, hogy elfogyassza reggelijét.

***

- Hol van Harry? – kérdezte Hermione Rontól, aki éppen akkor ült le a Griffendél asztalához.
- Szerintem Lolával beszél.
Hermione elsápadt:
- Urmaisten, komolyan?
- Mi olyan meglepő ebben?
- Nincs benne semmi meglepő, de éppen egy perce veszett velem össze Lola.
Ron magasra emelte a szemöldökét:
- Mér’? Mit csináltál?
- Ééén??? Semmit!
- Akkor?
- Majd elmesélem, ha itt lesz Harry is.
- Akkor máris mondhatod. – mondta Ron, miközben helyet szorított maga mellett a nagyterembe belépő fiúnak. Hermione végigmérte a fiú fájdalmas arckifejezését, kipirult arcát és könyékig felhajtott talárjának ujját, majd szinte rögtön neki szegezte a fiúnak a kérdéseit:
- Jajj Harry, úgy sajnálom! Mit mondott neked? Kiabált? Nagyon mérges volt?
- Micsoda? Ki? – kérdezett vissza meglepetten Harry.
Hermione hosszan kifújta a levegőt, ez azt jelenti, hogy Lola nem beszélt vele…és azt is, hogy Ron átverte.
- Te szemét disznó! – kiáltotta Hermione és nekivágta Ronnak átváltoztatástan füzetét, ami eddig a töklével töltött kancsónak támasztva pihent.
- De hát mit tettem? – hökkent meg a vörös hajú srác.
- Még kérdezed!? – háborodott fel a lány. – Azt mondtad, találkozott Lolával.
- Ez így is van. – szögezte le Harry, miközben töltött magának egy pohár töklevet.
- Na! Látod!? – fakadt ki Ron.
- Ne folytassátok! Úgy néztek ki, mint a két évesek! – szólt rájuk Parvati, aki Ron másik oldalán foglalt helyet. (Hermione Ronnal szemben ült->a szerk.)
- Te meg úgy nézel ki, mint egy akasztásra váró kurtizán! – szólt oda Lee Jordan a lánynak, aki egy pillanatot sem hagyott ki, hogy ne kritizálja, vagy piszkálja Parvatit. Ron, Harry és Hermione hatalmas hahotában törtek ki, Lee pedig vigyorogva zsebelte be az elismerő pillantások tömkelegét.

***

- Jahajj! – nyögte Hermione a nevetéstől könnyes szemmel, és megitta a maradék töklevét.
- Na jó, mondd, miért veszett veled össze Lola! – mondta Ron Hermionének.
- Összeveszett veled? – kérdezte Harry.
- Hát…igen.
- Miért?
- Azért, mert mindenki úgy kezeli, mint egy kémet, akit Tudodki küldött….ja, és mert senki nem foglalkozik azzal, hogy is látja azt, amit te.
- Csodás! Akkor végre a helyembe léphet, úgyis utálom ,hogy mindenki csak velem törődik.
- Nem! Nem Harry! Nem vágyik arra, csak…csak…ahogy ő mondta: szeretné végezni a dolgát, amit rá rótt ez a „rohadt” világ. És szerintem azt akarja, hogy ne gyanúsítgassuk.
Harry egy szót sem szólt, láthatólag magába mélyedt. Majd pár pillanat múlva felkapta a fejét:
- Honnan tudja, hogy megemlítettük?
- Mit?
- Hogy…hogy talán Voldemort küldte őt.
Ron beleborzongott a név hallatán.
- Ja, ott volt tegnap este.
Ron kezéből kiesett pirítósa, Harry elmosolyodott.
- Fájt a feje, lejött, és mi ott voltunk.
- Akkor tényleg nem Tudodki küldte, mert nem árulta volna el, hogy kihallgatta a beszélgetésünket.
- Gratulálok Ron, ez egyértelmű volt. – mondta cinikusan Hermione. De a fiú elengedte a füle mellett a megjegyzést, és feltett egy kérdést:
- És most mit csinálunk?
- Semmit! Lola nem mondja el senkinek, amiket hallott.
- Miért vagy ennyire biztos benne?
- Mert úgy – ahogy kiismertem már. Ő nem olyan!
- Hogy védheted? Hiszen összevesztél vele!
- Ron, az istenért! Most ideges. Ki fogok vele békülni…remélem.
- De most mi baja velem? Hiszen nem én állítottam, hogy Voldemort küldte. – fakadt ki Harry.
- NE MONDD KI A NEVÉT!!! – mondta Ron a kelleténél kicsit hangosabban, mert már nem bírta tovább.
- Hát azt hiszem hozzá kell szoknunk, mert Lola is kimondja.
Harry és Ron meglepődve összenéztek.
- Egyébként szerintem más baja is van veled, Harry.
- Igen? És mi?
- Hát…elhitted neki, hogy az apja Remus Lupin?
- Nem igazán…elsőre nem.
- Akkor ez a baja.
- Hermione! Kérlek! Adj már ki egy lexikont a női agy fortélyairól! De komolyan! Tudod mekkora segítség lenne?! Úgyis olyan szépen fogalmazol… - mosolygott Ron hízelegve, mire a lány ezúttal a mágiatörténet tankönyvét vágta neki vigyorogva.

***

- Végre! Úgy vártam már a Kviddics-szezont.
- Én is.
- Na és melyik seprűddel mész?
-Ez kérdés? Természetesen a Tűzvillámmal.
- De miért nem KS7- essel?
- Figyelj Ron! Ezt te úgysem értenéd..
- De igen!
- Nem, nem értenéd!
- Na mi lesz, jöttök? – kérdezte Lee, aki éppen akkor vánszorgott le a hálóterméből.
- Persze. Megyünk.- mondta Harry, közben egy nyomatékos pillantást küldve Ron felé.
Azzal megindultak. Kimásztak a portrélyukon, végigbaktattak a folyosókon és a lépcsőkön, kiléptek a bejárati ajtón, és a csípős hidegben elindultak a Kviddics pályára.

***

- És kivel beszélted meg? – kérdezte Lola Anne-től, miközben éppen copfba fogta a lány haját.
- Lee- vel.
- Ő ki?
- A Kviddics - meccseken ő volt a kommentátor a Roxfortban, amíg ide járt, most pedig Madame Hooch- nál van gyakorlaton.
- Értem. És megengedte?
- Persze. Igaz kellett egy kicsit győzködni….de hallgat rám.
Lola elmosolyodott, majd leszállt az ágyról, jelezve, hogy kész az egyszerű „hajkorona”.
- Mehetünk? – kérdezte Anne.
- Igen. – és kivonultak a hálóteremből. Mindössze pár percükbe telt, amíg kiértek a Kviddics- pályára. Egy néger, göndör, fekete fürtös srác már a pályán állt, zsebre tett kézzel, és méregette a Tiltott Rengeteg fáit. Szürke-bordó kötött felső volt rajta, és egy lezser farmer. Nyakában ott lógott a citromsárga – vérvörös Griffendéles sál.
- Ő az. Ő Lee. – suttogta Anne Lolának.
- Tényleg?
- Ühümm. – mosolygott a lány.
Lassan Lee mögé értek, aki nekik háttal állt.
- Szia! – köszönt neki Anne.
A fiú megfordult, majd mikor észrevette a fekete hajú, vörös melíros lányt, felderült az arca:
- Csocsesz! Na végre! Már vagy fél órája itt állok.
Anne elvigyorodott:
- Khm…ő Lola.
- Ohh, szia! – fogott kezet Lee a lánnyal. – Lee Jordan vagyok.
- Igen, már hallottam rólad.
- Sejtem miket.
- Csak jókat.
- Akkor rendben. – nevetett. – Nicsak, ha jól látom már Harry és Ron is jön. Menjetek szerintem átöltözni.
- Rendben. – mondta Anne, és elvezette Lolát a lányöltöző felé.
Lee hosszan bámult a lány után. Mélázásából csak az éppen megérkező Ron és Harry verte fel.
- Szevasz! – fogtak kezet a fiúval.
- Mi van veled? –kérdezte tőle Ron.
- Sok minden. De gondolom veletek is. Lesz majd egy meglepetésem. Majd ha megjönnek a többiek, elmondom.
Harry némán bólintott, majd indult is átöltözni.
- Mi baja? – kérdezte Rontól Lee.
- Nem tudom…
- De én igen…vagy csak nekem tűnt fel, hogy szerelmes?
- Nem. A bátyáim drazséja megmutatta, de nem mondja el, hogy ki az.
- Hmmm….hát…ha nem, hát nem.
- Meddig leszel a Roxfortban.
- Nem tudom…valószínűleg csak 2 hónapig.
- Aha.
- Na menj te is átöltözni, mert jönnek a többiek.
- Rendben.

***

- Úgy látom ma nem lesz edzés…. – húzta el a száját Harry, miközben kivánszorgott a fiúöltözőből.
- Hogy – hogy? –kérdezte tőle meglepetten Lee.
- Mert csak Ron és én vagyunk itt.
- Na meg a lányok.
- Ja! Tényleg, most elég sok hely megürült...kik lesznek a csapatban?
- Majd meglátod!
- De akkor sincs itt mindenki.
- Mindenki itt van.
- Na ne! – fakadt ki Ron. – Ugye nem lesz 5 lány a csapatban?
- Mi bajod velük?
- Ez komoly!?
- Igen, az.
- Rendben…előre megmondom, hogy a Griffendélnek lesz a legkevesebb pontja az egé…
- Miért? Mert beengeded a labdákat? – kérdezte tőle a lányöltözőből kilépő Ginny.
Ron hatalmas szemeket meresztett rá.
- Ne nézz így, számíthattál volna erre, eddig is tartalékos voltam. – vetette oda a lány.
Harry titokban igazat adott neki, de ezt nem akarta Ron orrára kötni.
- És mit csinálsz?
- Hajtó vagyok.
- Miért nem terelő?
- Mert nem.
Ron megvonta a vállát.
Körülbelül 2 percet vártak, amikor a lányöltözőből kilépett 4 lány.

***

Ron először eltátotta a száját, aztán a szemét meresztette ki, majd nyelt egyet, és újra eltátotta a száját. Hamarosan vigyorogni kezdett, és kitört belőle a nevetés, ami nem volt igazi nevetés, inkább erőltetett. Harry sorban szemlélte a lányokat, majd Lee – hez fordult, és félhangosan ezt kérdezte:
- Ez most komoly?
- Halálosan. – válaszolta neki a fiú.
Ron abbahagyta a nevetést, és komor arccal leült a földre. Lee várt 5 percig, aztán összecsapta két tenyerét:
- Remek. Véget ért az ismerkedésre szánt idő, kezdődhet az edzés.
Mindenki tátott szájjal nézte az elvonuló fiút, majd némán a pályára kullogtak mögötte. Mikor odaértek a kviddics - pálya közepére, Lee zsebre tett kézzel a csapattagok felé fordult:
- Na jó, akkor ismertetném a posztokat. Lola és Anne terelők. – a két lány bólintott – Harry a fogó. Ron őrző. Ginny, Cyra, Ashley hajtók. Nos, akkor talán kezdjük. Ashley, volnál szíves, és dobnál egy párat Ronnak? Aztán majd Ron segít neked…
A derékig érő vörös hajú lány egy igen elmotyogás aközben már fel is szállt, Ron pedig a nyomába eredt, kezében a kvaffal.
- Anne és Lola, ti passzolgathatjátok egymásnak a gurkókat. – a két lány egymásra vigyorodott, és a magasba emelkedtek, arra várva, hogy Lee majd kiereszti nekik a labdákat. A fiú meg is tette, de előbb utasította Ginnyt és Cyrát, ohgy játzsák el Harrynek az ellenfelet, ne engedjék őt a cikeszhez jutni (egykönnyen).

***

Az utasításokra mindenki a magasba lendült. Lee a már felnyitott ládából kiengedte a két gurkót. Anne ütőjével azonnal célba vette az egyiket, és egy jól szabályozott ütéssel a gurkó átrepült a legmagasabb pózna középpontján. A másik gurkó kipécézte magának Cyrát, és le sem akart róla szakadni. Végül Lola 4 perces hajkurászás után másfelé terelte a labda útjait. Közben Ginny és a két lány igyekezett megakadályozni, hogy Harry elkapja a cikeszt, nem túl nagy sikerrel, ugyanis a fiú bravúros mutatványaival és remek logikájával 3 perc alatt kétszer is elkapta a parányi labdát. Lola elismerő pillantásokat küldött felé, amiket a fiú nemigen vett észre, de Lola ezt nem is bánta. Ez ment körülbelül fél óráig, aztán Ron egyszer csak átdobta a labdát a pálya túlsó részébe, pontosan fejbe találta a kvaff -fal Ginnyt. A lány erre a fejét fogva körülnézett, keresve a „támadót” . Mikor meglátta, hogy Ron az, úgy döntött verés helyett mással intézi el a dolgot. Elkérte Anne – tól a kvaff-ot, aki időközben elkapta a labdát, és elkezdett a póznák felé száguldani. Ron elszántani a középső pózna elé fordult, de Ginny gyorsabb volt, bevarrta a labdát ahogyan azt kell. Harry abban a pillanatban ismét elkapta a cikeszt, Lola pedig a gurkót egy erős ütéssel Harry felé irányította. A srác kitért az útjából, és vakmerően a lányra nézett, aki kihívóan visszapillantott rá, és már ott sem volt a helyén. Harry azon nyomban utána iramodott. A többiek pedig egymásnak kezdték passzolgatni a gurkókat, hamarosan kialakult egy kviddics- meccs. Az ég dörgött, és elkezdett esni az eső. Páratt villámlott, aztán még jobban rákezdett, már zuhogott. Harry és Lola körülbelül fél órán át kergették egymást és a cikeszt, majd mikor Harry egy éles kanyarral ismét a lány elé vágódott, Lola odaszólt neki:
- Ennek semmi értelme, ugyanolyan jók vagyunk.
- Legalább edződünk.
- Igen. Imádom az esőt.
- Én nem.
Azzal tovább kergették a labdát. Pár perccel később a cikesz hirtelen lebukott. Harrynek felcsillant a szeme: végre bemutathatja a Vronszkij – műbukást. Lolában viszont emberére talált, neki is ez volt a kedvence. Fej - fej mellett siklottak lefelé a zuhogó esőben, a lánynak átfagytak az ujjai. A cikesz pont közöttük volt, aztán egy hirtelen váltással Lola feje elé került, aki nem habozott: kinyújtott a kezét, és elkapta a labdát. Harry viszont ugyanebben a pillanatban jobbra rántotta a seprűjét, reflexei annyira rá voltak hangolva az aranyszínű labdára, hogy a legkisebb rezzenésére megmozdult. Egy méterrel voltak a föld felett, Harry nekicsapódott Lolának, aki a földre bukott, a srác viszont 3 cm- el a föld felett felrántotta a seprűjét, de azonnal leugrott róla. A lány a homokban feküdt, és hangosan nyögött egy párat. Aztán köhögött, majd végül lassan felült. Szemével a seprűjét kereste, ami a lába előtt hevert…két darabban. Harry követte a lány pillantását, majd mikor meglátta, nagy szemeket meresztett: ez az ő hibája.
Már mindenki körülöttük állt, hamarosan Lee is megérkezett.
- Mi történt? - aztán ránézett a seprűre. – Jézusom!
Lola felállt. Egyetlen szó nélkül felszedte seprűjét, majd a zuhogó esőben elindult. Páran utána szóltak, de ő csak ment tovább. Tudta, hogy abba kellett volna hagynia. Már seprűje sincs. Remek.
- Lola! …Lola! – kiáltozott Harry a lány után, mikor már az öltözők előtt voltak. De ő csak ment előre, kezében széttört seprűjével, sietős léptekkel, az esőtől és a sártól csatakosan.
- Lola!!!..Lola várj! – ordítozott a lány után, és futni kezdett felé. Végül elkapta a lány karját, és maga elé rántotta.
- Ne csináld ezt! Nagyon sajnálom, én…én nem akartam, hogy ez legyen belőle…
- Hát persze, hogy nem. – nem tudta miért mondta ezt, nem akarta ezt mnodani, a szája csak kipréselte a szavakat.
- Lola!! Én tényleg nem akartam…figyelj, megmutatjuk Madame Hooch – nak, talán rendbe lehet hozni…én…ne haragudj rám! – az utolsó három szónál jelentőségteljesen a lány szemibe nézett. Lola egy szót sem szólt, csak mereven bámulta a fiút.
Az eső nem esett már, de az ég mégis dörgött. A távolban villámcsapások sora látszott. Lola mély lélegzetet vett, és hidegen azt mondta:
- Ezt már nem lehet megjavítani. – És Harry lábaihoz vágta seprűje maradványait, majd bevonult az öltözőbe.

***

Hajnali 5 körül lehetett, a klubhelyiség ablakain át bevilágított a nap felkelő fénye, arany ragyogásba vonva a helyiséget.
Az egyik fotelben ott ült Lola. Kezeit elfektette a combján és a térdén, úgy görnyedt előre. A levegőben áporodott macskaszag érződött, a lány oldalra nézett, az ablak irányába. A világos fényben látta szállni a porszemeket. Hirtelen ezernyi megtörtént esemény egyetlen képsora száguldott át a fején, a szeme könnybe lábadt. Újra maga elé nézett. Próbált mélyeket lélegezni, de nem ment.
Nem vette észre Harryt, aki a fiúk hálótermeihez vezető lépcső harmadik fokán ült, és már vagy egy órája bámulta őt. A fiú ránézett Lolára: így szinte ugyanolyan mint ő, csak lányban. Rajta is boxer van, ő is titokzoknit visel és fekete együtteses pólót, az ő szeme is zöld. Na persze rajta a BLINK –es póló volt, a lányon pedig Tankcsapdás. Nem ismerte a banda zenéjét, így nem tudta mit szeret a lány, aki most lassan felállt ültéből, és felsétált a lányok hálótermeihez.
Harry sem maradt ott sokáig ahol volt, hirtelen ötlete támadt, így ő is felrohant a hálótermébe.

***