Szombatra virradó reggel Avának percekig kellett gondolkodnia azon, hogy mitől érez ilyen mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot. Egész hétvégén nem volt hajlandó kitenni a lábát hálószobájából. Az egyetlen ember, akivel akart, akivel tudott beszélni, Juti volt, szobatársa, és egyben Sirius barátnője. A lány türelmesen végighallgatta Avát. Tudta, hogy Siriusék animágusok, tudta, hogy éjjelente ellógnak a fiúk, de tiszteletben tartotta titkukat, nem kérdezősködött. Sejtette, hogy Remusnak van valami nyavalyája, de tágra nyílt szeme a döbbenettől, mikor Ava suttogva elárulta neki, hogy a makulátlan prefektus egy vérfarkas.
- Attól még nem maradhatsz itt örökre –mondta Juti.- Tökre sajnálják különben is…
- De miért hazudtak, az istenit?! –fakadt ki Ava dühösen, és belebokszolt párnájába.
- Képzeld csak magad a helyükbe! Nem volt könnyű nekik!
- De a legjobb barátaim…! Voltak…

Hétfőn, a reggelinél Ava a lehető legtávolabb ült le Jameséktől. Juti csak intett szerelmének, de tapintatosan kezelve Ava jelenlegi érzelmi állapotát, Sirius mutogatására megrázta a fejét, jelentőségteljesen barátnője felé biccentett, majd leült, és többet nem nézett az asztal másik felére.
- Nincs itt Remus –állapította meg csalódottan Ava, azzal kegyetlenül döfködni kezdte villájával pirított szalonnáját.
- Szerintem holnapra már itt lesz… -csitította Juti, és bizonytalanul nézett a legyilkolt húscafatokra.

A tanórákon Ava igyekezett a lehető legtávolabb ülni a fiúktól, kicsöngetéskor pedig elsőként távozott a teremből.
Azonban az utolsó óra befejeztével Ava hiába próbálta minél hamarabb átverekedni magát a tömegen, Sirius és James gyorsabbak voltak nála. (Peter a gyengélkedőn feküdt, mert kiújult a szénanáthája. –hogy dögölt volna bele –a szerk.-)
- Naa, Dev, ne izélj már! –kérte James.
- Hagyjatok békén – vetette oda Ava fáradtan, s folytatta útját a Griffendél torony felé.
- márpedig meg fogsz hallgatni minket, ha tetszik, ha nem! –jelentette ki Sirius, azzal felkapta a hevesen tiltakozó lányt, és iskolatársaik csodálkozásával és mutogatásával mit sem törődve Jamessel az oldalán, Avával a kezében elindult a toronyba.
- Megőrültetek?! Sirius azonnal tegyél le! –ellenkezett Ava- James, segíts már!
- Halkabban, még a végén ránk uszítod McGalagonyt –figyelmeztette Sirius.
James fenyegetően meglengette pálcáját.
- Ne akard, hogy némító bűbájt szórjunk rád –szólt.
- Mi is az új jelszó? –torpant meg Sirius a Kövér Dáma portréja előtt.- Ja, meg van! –csapott a homlokára- Endoplazmatikus retikulum!
- Ki volt az az idióta, aki kitalálta ezt a jelszót? –bosszankodott James.
- Evans- vigyorgott Sirius, James elképedt arca láttán. –Na ugye, hogy ez a legcsudibb jelszó, amit valaha is kiejtettünk a szánkon?
Miután felértek a fiúk hálótermébe, Sirius finoman ledobta Avát az ágyára.
- Khm... szóval –kezdte James zavartan, de azért nem mulasztott el beletúrni a hajába.
- Miért hazudtatok? -szögezte nekik a kérdést Ava.
- Mi nem hazudtunk! –vágta rá rögtön Sirius.
- Csak… nem mondtuk el az igazat –tette hozzá James.
- Dev, tudod, hogy te vagy a mindenünk, te viszel fényt hitvány kis életünkbe, persze az enyémbe Juti is visz, mivel a barátnőm, meg minden, de te meg az övébe, meg… mindegy, ez bonyolult, szóval izé…
- Nem így akartuk. Bocsáss meg– fejezte be James barátja helyett.
Ava tüntetően a sarokban heverő utazóládára meredt.
- nem mondhattuk el! –fogadkozott Sirius- Te sem örülnél annak, ha szétkürtölnék, hogy mondjuk egy troll az apád.
- Troll? –horkantott fel Ava. Sirius megrándította a vállát.
- Holdsáp… izé, Remus szégyellte –folytatta James. –Azt hitte látni sem akarod majd ezután.
- Hol van most? Jól van? –kapta fel a fejét Ava.
- A gyengélkedőn… Ha szerencsénk van, még vacsi előtt elengedik.
Rövid hallgatás után Avából kibukott az a kérdés, ami már napok óta motoszkált a fejében.
- Velem van a baj? Nem bíztok meg bennem eléggé? –kérdezte.
- Jaj dehogyis! -sietett a válasszal Sirius, azzal leült a lány mellé, s próbált együtt érzően mosolyogni (hangsúlyozom, csak próbált –a szerk.). Majd James vette át a szót.
- Remus félt, hogy megundorodsz tőle, nem akarta, hogy tudd, miféle, főleg mióta tökre beléd van zú…
James elharapta a mondatot, s kicsúszott ujjai közül az aranycikesz.
- Szép volt pajti –tett rá egy lapáttal Sirius.
- Ágas, Tapmancs! Sziasztok! …Öhm… Ava, te mit keresel itt?
Remus toppant be a hálóterembe sápadtan, de halvány mosollyal az arcán. Ám Ava láttán teljesen megzavarodott.
- Azt már megszoktam, hogy Juti itt tölti a fél életét, de Ava…
-Hát mi csak…
- Ki akartunk békülni Devussal…
- És akkor James…
- De véletlen volt…
- Örülünk, hogy látunk…
- Hogy vagy, pajti?
- Persze biztos nem direkt csinálta…
- Le kell mennünk a könyvtárba!
Azzal Sirius és James fogta magát, és lenyargaltak a könyvtárba. (Azért nem mulasztották el megölelni barátjukat)
- Te jó ég, mit mondtak neked? –kérdezte Remus.
- Hogy vagy? –érdeklődött Ava, s végigjáratta tekintetét a sápadt-fáradt fiún. Elnézve a számára oly kedves most nyúzott arcot, értette meg igazán, miért is titkolta Remus, hogy vérfarkas.
- Hát… most már legalább tudod, miféle vagyok –motyogta Remus, s leült Ava mellé, de ő Siriussal ellentétben meg sem próbált mosolyogni. –Megértem, ha többé nem tartasz igényt a barátságomra, hogy ezentúl rám sem akarsz majd nézni…
- Remus én…
- Tudom, hogy visszataszító vagyok, egy szörnyeteg, meg sem érdemlem, hogy éljek, és…
- Remus állj már le! Mindent tudok! –kiáltott rá Ava, mire a fiú hirtelen elhallgatott. –Mindent tudok –tette hozzá.
- Jaj ne… fogadjunk, hogy Tapmancs… -nyögte megrökönyödve.
- Ágas –javította ki Ava csendesen.
- Ava meg tudom magyarázni. Ágasék csak hülyültek, mindig ezt csinálják, folyton túloznak, nem bírnak magukkal… tudom, hogy egy vérfarkas még csak nem is álmodhat róla, hogy egy olyan lány, mint te…
Itt Remus kénytelen volt elhallgatni ismét, ugyanis Ava váratlanul megcsókolta. A csók rövid volt, de annál szenvedélyesebb.
- Ez mi volt? –kérdezte Remus meghökkenve.
Hát… megcsókoltalak –morogta Ava zavarta. Érezte, hogy elvörösödik.
Remus még egy darabig csodálkozva meredt a lányra, majd mintha fejbe kólintották volna, megragadta Ava derekát.
- Ezt nevezed te csóknak? –méltatlankodott, és mielőtt a lány meglepődhetett volna, visszacsókolt.
- Még soha nem csókolóztam vérfarkassal –vigyorgott Ava percekkel később.
- Hát nem volt még elég? –kérdezte Remus, és ismét csókokkal borította el szerelmét.

***the end***