2.fejezet
grufteee 2005.05.20. 20:44
- Na várjatok csak… -dünnyögött megállás nélkül. –Majd megmutatom én nektek… Mocskok… A fiúknak azonban egy -két sarok után nyomát vesztette. Ava csalódottan leroskadt egy otromba kőszobor mellé. - Szóval láthatatlanná tévő köpönyeg alá bújunk, mi? Ekkor azonban halk piszmogásra és ismerős nyögésekre lett figyelmes. Ava gyorsan behúzódott a szobor mögé –Peter csoszogott el mellette. - Most megvagytok –vigyorodott el, azzal Peter után lopakodott. A fiú félelmetesen ügyetlen volt. Minden második lépés után megbotlott, és esze ágában sem volt hátratekinteni. Ava azt is megengedhette volna magának, hogy közvetlen Peter mögött trappoljon. A fiú kivezette a kastélyból. Az udvaron hirtelen megtorpant, a homlokára csapott, majd… Ava nem hitt a szemének. Patkánnyá változott. Mire pislogott egyet, a patkány már a nedves fűben iszkolt. Ez képtelenség… Hogy ez?? Egy animágus? Agya képtelen volt befogadni ezt az információt. Ennél nagyobb meglepetés már csak akkor érte, mikor meglátta a Fúria Fűz melletti bokornál amint egy sz.arvasból James, egy kutyából pedig Sirius… lett. Gyorsan elbújt hát egy vastag törzsű fa mögé, s onnan szemlélte tovább az eseményeket. - Nézd má’, Ágas, ez a patkány pont olyan, mint… Szent szalamandra, Peter mit keresel itt?! - Nem akartam egyedül maradni… - Hol késik Holdsáp? –James nyugtalanuk tekintgetett a „mármajdnemteljesenkibontakozó” telihodra. - Nem t’om… Remélem, nincs semmi baja. - Féregfark az istenit! Peter tüsszentett egyet. - Menj vissza a kastélyba Fére… James elharapta a mondatot, s kezével jelzett, hogy valamennyien maradjanak csöndben. Ava követte pillantásukat. Két tanár igyekezett a Fúria Fűz felé –Remus társaságában. - Minden rendben van, fiam? –kérdezte Madame Pomfrey aggódva. - Persze –felelte sápadtan Remus. - Siessünk, nincs sok időnk az átalakulásig. –mormolta Grey, az örökké mogorva sötétvarázslatok kivédése professzor. Ekkor Peter megint tüsszentett. Csak a tücskök ciripelése törte meg a döbbent csendet. Grey, és madame Pomfrey gyanakodva Remusra nézett, akinek falfehér arcát megvilágította a szürke holdfény. Peter megint tüsszentett. Sirius ijedten fogta be barátja orrát, James a köpönyeget kereste. Grey gyanakodva elindult a fiúkat rejtő bokor felé. Remus rémülten meredt a tanár hátára. Már nincs idejük elfutni… James kétségbeesetten cibálta a tüskés bokor ágai fogságában heverő köpenyt. Már csak pár lépés… Ava látta a rettegést és a fájdalmat Remus szemében. Nem volt választása. - Sajnálom! –ugrott ki a fa takarásából. Minden tekintetet magán érzett. - Miss. Devilish… -suttogta megrökönyödve a madame. Grey egy gonosz fintorral magához intette Avát, de azért még bepillantott a bokor mögé. Jamesnek addigra sikerült kiráncigálnia, és magukra terítenie köpenyét. - Remus, hát hányszor kértelek rá, hogy ne keverd bele a barátaidat...! –sopánkodott Madame Pomfrey. - Nem az ő hibája madame! –kezdte Ava a védőbeszédet. –magamtól jöttem le ide. Kíváncsiságból… Ava nem birta tovább bámulni a javasasszony csalódott arcát, inkább Remust vizslatta. Aki viszont összeesett, és rángatózni kezdett. - Andrew, a fiú! Vigye gyorsan! –kiáltott fel hirtelen Madame Pomfrey. Grey felkapta a fiút, és a Fúria Fűz felé rohant vele. Mielőtt a fa csapkodni kezdett volna, egy görcsöt megérintett rajta, s eltűnt Remussal a lyukban. - Gyere –motyogta a javasasszony idegesen. –Idekint most nem biztonságos. Azzal karon ragadta Avát, és visszavezette a kastélyba.
***
|