...Mikor magához tért, már a gyengélkedõn feküdt.
-Mi történtt?- kérdezte az ágya mellett ülõ Lilytõl.
Barátnõje nevetve a nyakába vetette magát:
-Végre felébredtél! Annyira örülök! Jól vagy? Semmid sem fáj? Úgy megilyedtem, amikor láttam blacket elrohanni veled! Mondd már, hogy vagy?
-J...jól, picit szédülök. Mi történt?- kérdezte ismét, bár már kezdett összeállni benne a kép, ahogy bebugyolált lábára nézett, megtapogatta, meg van- e még és a biztonság kedvéért meg is mzdította, hogy lássa, mi a helytzet. Kicsit sajgott ugyan, de már közel sem annyira, mit mikor leesett.
-A meccs! Arra ugye emlékszel?- szólt Lily lassan, mintha egy fogytékoshoz beszélne. –Dobtál egy csomó pontot, aztán az az aljas Bellatrix lelökött. Rögtön oda akartm menni, de a tömeg elözönlötte a pályát, mert közben vége lett a meccsnek, Potter elkapta a cikeszt, bámulatos volt, kár, hogy nem láttad...- zavartan elhallgatott, majd új lendülettel folytatta: - Aztán már csak azt láttam, hogy Black rohan veled a kastélyba. Beszéltem Madamme Pomfreyval, mondta, hogy eltört a lábad, de ne aggódj, már összeforrasztotta, valószínûleg fájni fog még egy darabig, a fejed pedig...- tette hozzá Rain homlokára mutatva, a lány ösztönösen odakapott, érezte a kötést.- nos, agyrázkódást kaptál, azért ájultál el.
-Értem.- Rain nem tudta, mit mondjon, vagy, hogy mit érezzen. Boldog volt, hogy Sirius segített, de mégis, dühös volt magára. Hogyan ájulhatott el? Mindig yenge dolognak tartotta az ilyesmit és eddig egyszersem fordult elõ vele. Miért pont így látta Sirius?
Ekkor tudatosult benne, hogy többet érez iránta puszta barátságnál.
Így visszagondolva, azóta sem került közelebb hozzá, pedig már egy év is eltelt.
Töprengésébõl az zökkentette ki, hogy elkezdett fázni, körülnézett és döbbenten tapasztalta, hogy idõ közben besötétedett a parkban. Te jó isten, ilyen sokáig gondolkodott volna Siriusról?! Ez beteges- állapította meg és gyorsan elindult a kastély felé.
Nem volt ideje felmenni a klubbhelyiségbe, rögtön a klubbhelyiség felé vette az irányt.
Tömve volt a terem. Gyorsan odaszaladt a griffendéles asztalhoz és lehuppant Lily mellé.
-Farkaséhes vagyok!- kiáltásal szedett egy nagy adag salátát.
James és sirius Remusra kacsintott, ki tudja miért.
-Akkor talán ehetnél egy kis husit is!- javasolta Sirius ártatlan képpel a marhaszeletes tálcára mutatva, pnontosan úgy, mintha nem tudná, hogy a lány évek óta vegetáriánus.
-Nem, én nem eszem húst!- válaszolta ingerülten Rain, gyilkos pillantást küldve Sirius felé. Megszokta már, hogy folyton ezzel molesztálják, de ma valahogy különösen rosszul esett neki.
-Nem értem, miért?- ütötte a vasat Sirius.- Ugye tudod, Randell, hogy ez már nem él?
-Fogd be, te szerencsétlen!- kiáltott rá a lány.- Van fogalmatok róla, hogy mit esztek? Ez valaha élõ állat volt, érzésekkel, gondolatokkal, családdal. Csak azért ölték meg õket, hogy ti megehessétek! Ráadásul nem szimplán megölik, amíg élnek is kínozzák õket, aztán pedig megnyúzzák, és össze-vissza vagdalják. Nem más az a tányérodon, mint egy hulla perverz módon megcsonkított maradványa.- rain mindezt egy levegõvel mondta el, mikor végzett, farkasszemet nézett Siriusszal. Észre sem vette, hogy körülöttük mindenki letette a kést és a villát, valahogy elment az étvágyuk.
-Helyes!- mondta daccosan Sirius és hatalmasat harapott a már megkezdett marhaszeletjébe.
A lány lesúlytó pillantást vetett rá és kiviharzott a terembõl.
Hogy lehet valaki egyszerre ilyen bunkó és ilyen helyes?- töprengett a klubbhelyiségbe menet. Megtett már néhány folyosónyi utat, amikor Lily utolérte.
- Hé! Ott hagytál!- lihegte szemrehányóan, majd barátnõje siralmas ábrázatára tekintve hozzátette:- Jól vagy? Ez durva volt. Örömmel jelenthetem, hogy a körülötted ülõk 99%-a egy falatot sem tudott enni a húsból!- majd egy elfolytott vigyor kíséretében hozzátette-És másból se nagyon.
Rain fáradt mosolyt küldött felé, értékelte, hogy megpróbálja felvidítani, de abban a pillanatban Siriuson kívül nem sok minden érdekelte.
- Menjünk fel, még át kell néznem a Jövõ zenéjét és gyakorolni akarom az eltüntetõ varázslatokat is.
Lily bevágott egy fintort, jelezve, hogy semmi kedve hozzá, de azért bólintott
A klubbhelyiség egy csöpet más hangulatú volt, mint máskor, minden asztalnál hatalmaskupac könyvek sorakoztak, föléjük pedig nyúzott arcú ötöd- és hetedéves diákok görnyedtek. Aki nem tanult, az pedig különbözõ varázslatokat gyakorolt a háziállatán. Nem csoda, hogy itt-ott felbukkant egy piros macska vagy egy lila patkány, sõt, olyan is elõfordult, hogy egy fel-felbukkanó állat szaladgált körülöttük. Sebtiben elvégzett láthatatlanító bûbály egyenes következményeként.
Lily és Rain nem izgultak különösebben, a nehezén már túl voltak. A bájitaltan és a máiatörténet nem volt az erõsségül, az elsõ a bonyolultsága miatt, a másik pedig azért, mert meg kellett tanulni és csak elmélet volt belõle. De ezeken már sieresen túl voltak.
Rain felment a hálótermükbe, minden ágy üres volt, ivéve az övét.
- Hát szia, álomszuszék.- gügyögte 8 hetes kiscicájának
- Gyere ide, Rummer, gyere.- Rummer ránézett és aludt tovább.- Jó, akkor ne gyere ide.- hagyta rá Rain, odalépett az ágyhoz, felkapta a macskát és visszament a klubhelyiségbe.
- Rajta akarsz gyakorolni?- kérdezte Lily, mikor meglátta barátnõjét a cicával.- Nem félsz, hogy elrontasz valamit?
- Dehogyis, csak lehoztam, ne gubbasszon ott fenn egyedül.- mondta Rain, gondosan kerülve barátnõje pillantását, kínos lett volna bevallani, hogy pontosan ezt akarta
Zavarát leplezve inkább letette szerencsétlen Rummert és hagyta, hogy elvegyüljön a színes állatok között.
Inkább megkereste a jóslástan könyveit és mégegyszer átolvasta az összes teafûalak és ómen jelentését. Szügségtelen volt, a sötét varázslatk kivédése mellett, a jóslástan volt a kedvenc tárgya, sõt némi jövendõmondói énával is rendelkezett.
- Hé, Randell, mit hoz nekem a jövõ?- Rain felpillantott a könyvébõl, Sirius állt elõtte és egy teáscsészét lóbált az orra elõtt.
- Lassú kínhalált!- szólt Rain egy pillantásra sem méltatva az ázott teafüvet, majd visszatért könyvéhez.
- Ne csináld már, Rain, csak vicceltem a vacsoránál.- fogta kedvesebbre a hangját a fiú.- Na, nézd már meg!- unszolta
Rain kényszredetten elvette a csészét é lassan forgatni kezdte.
- Ez a zordó, tényleg meg ogsz halni!- sikkantott fel.
Sirius belepillantott a lány válla fölött:- Ez csak egy kutya.- furcsa mosoly jelent meg az arcán, mint aki tud valamit, amit más nem.
- Lehet, hogy csak egy kutya, de sem túl jó jel, úgyhogy ne vigyorogj!- ripakodott rá a lány.
- Hát nem sok újat tudtam meg.- mondta Sirius és odébb állt. Rain pedig azon gondolkodott, mi a fene volt ez.