Indulhatunk?- kérdezte Sirius és már ment is a portrélyuk felé, a lány némán követte.
Rain szíve majd kiugrott, csupán néhány centiméter választotta el őket, érezhette a fiú illatát, szappan és fahéjj különös egyvelegét.
Legközelebb akkor eszmélt föl, mikor már az előcsarnokon vágtak át, hallotta, hogy a fiú beszél valamiről, de nem figyelt, éppen elég nehéz feladatnak érezte azt is, hogy egymás után szívja be és fújja ki a levegőt.
Mikor már az udvaron caplattak, Sirius a tó felé kezdett mutogatni és arrafelé is ment Rain zsibbadtan követte.
Végül odaértek a tavat szegélyező bokrokhoz és- Sirius utasítására- elbújtak egy terebélyes vadrózsabokor mögött. Úgy helyezkedtek el, hogy rálássanak a tölgyfaajtóra. Néhány percig csendben bámulták, Sirius valószinűleg tudta, mért, míg Rain csak utánozta.
Nem kellett sokáig várniuk, egyszercsak egy alak lépett ki, Rain nem igazán látta, a fogyó hold fényénél az is épphogycsak derengett neki, hogy egyáltalán az előcsarnokba vezető ajtót nézik-e oly kitartóan. Az alak elindult a tó felé, lassan haladt, folyton körbe-körbe nézve, esetlen mozgása kezdett ismerős lenni a lánynak, majd, mikor már csak néhány méterre volt a tó partjától, Rain döbbenten sikkantott:
- Piton!- Sirius a lány szájjára tapasztotta egyik kezét, míg a másik mutatóujjával csendre intette Raint.
Mikor elengedte, a lány döbbenten suttogott:
- Ez Piton, mit keres ez itt ilyenkor?
Sirius arcán ördögi vigyor jelent meg, de nem szólt, csak a tó felé mutatott.
Rainnek kezdett nagyon nagyon gyanús lenni ez az egész, egy pillanatig még fürkészte a fiú arcát, de mivel ő nem nézett rá, Rain is a mutatott irány felé fordult és eltátotta szájját.
Piton kibújt talárjából, így közszemlére téve vézna, hófehér testét és valamivel szürkébb alsónadrágját, majd a fekete ruhadarabot arrébbdobva, egyenest a vízbe gázolt.
Rain meg sem bírt szólalni, nem tudta, erre mit mondjon, így segélykérően Siriusra pillantott és igencsak elképedt, mikor meglátta, hogy a fiút szemernyit sem lepte meg Piton felbukkanása, mi több, görnyedezve próbálta visszafojtani nevetését.
A lány érezte, hogy arca izzik, ég a döbbenettől, a csalódottságtól és a növekvő dühtől.
- Hogy kerül ide Piton- kezdte vészjóslóan nyugodt hangon- és mit...te jó ég, mit művel?
Pitonnak már a combja közepéig ért a víz, amikor előrehajolt és beledugta a fejét, majd ázott haját dörzsölni kezdte, újra belehajolt a vízbe, megint megdörzsölte, majd vissza.
Rain meredten bámlta a mardekáros fiút, majd lassan Sirius felé fordította fejét és gondolatban összekapcsolta a kettőt.
- Te...te...- hangja minduntalan elfulladt a lelkében lángoló haragtól- te...mit csináltál vele? És ő mit csinál? És honnan tudtad, hogy mikor jön?
Siriusnak ugyan nehezére esett abbahagyni a nevetést, de mikor sikerült, a lány szemébe nézett és:
- Miközben jöttünk már elmondtam. Nem emlékszel?- csodálkozott.
Rain kissé elpirult és magában áldotta a jótékonyan takaró sötétséet.
- Nem...nem igazán figyeltem.
- Aha- Sirius diadalittasan vigyorgott
- Hagyd abba! Mi olyan vicces? MIT KERES ITT PITON?- hangja egyre emelkedett, ami végre elérte, hogy Sirius arcáról leolvadjon a mosoly.
- Hát, valamelyik nap dumáltunk Jamessel- kezdte
- Ééés?- vágott közbe ingerülten Rain
- Jól van, jól van, mondom már, szóval beszéltünk egy különleges növényről, ami itt nyílik, ennek a tónak a vizében, csak ilyenkor, pontosan két héttel telihold után, éjjszaka.
- Nem értem, mi köze ennek Pitonhoz?!
- Hááát- folytatta Sirius kelletlenül, de bujkáló mosollyal a szájja körül- Pipogyusz véletlenül meghallotta.
- Oké, mostmár tényleg kezdek ideges lenni, nyökd már ki, Black, mi köze van mindennek egymáshoz- ripakodott rá a lány.
- Rendben, hát szóval, Jamesszel említettük, hogy állítólag csodás hatással van az ember hajára ez a növény, eltünteti...a zsírt róla.- azzal prüszkölve nevetni kezdett.
Rain egy pillanatig elgondolkodott, majd:
- Én még sosem hallottam róla, pedig tavaly tanultuk gyógynövénytanon az összes növényt, ami itt él.
- Hát még én sem hallottam róla...

Rainnek hirtelen világos lett, újra Piton felé nézett, aki épp most bújt bele talárjába, és futva igyekezett vissza a kastélyba. A lány még soha semmit nem látott, ami ennyire szánalomraméltó lett volna.
A még mindig görnyedező Siriusra meredt és nem akart hinni a szemének.
- Te...én ezt nem...nem hiszem el! Te szemét, szadista mocsok! Hogy csinálhat valaki ilyet kedvtelésből? Hogy lehet valaki ilyen rosszindulatú, álnok...féreg?- kiabálta magából kikelve, cseppet sem zavarta, hogy hangja visszhangot vert az udvaron és elképesztő sebességgel száguldozott a kihalt parkon keresztül.
- Istenem, átkozzanak meg, ha még egyszer szóbaállok veled, te aljas...- nem fejezte be csak hátatfordított és indulni készült, de Sirius elkapta a karját és magafelé fordította. Rain nem figyelte meg a fiú döbbent-megbánó kifejezését arcán, hanem...
Csatt!
Siriust olyan váratlanul érte a pofon, hogy tátogva meredt a lányra.
- Eressz el, Black, különben...- Rain előhúzta pálcáját. A fiú elengedte, bár úgy tűnt, foggalma sincs, mit csinál, annyira elképedt a lány reakcióján.
Rain futásnak eredt, halkan dobogott a föld lábai alatt, kitárta a súlyos faajtót és átvágott az előcsarnokon, lépti nyomán ostormódjára csattogott a márvány padló. Nem érdekelte, nem fogta lassabra, óvatosabbra a tempót, kettesével, néhol hármasával szedte a lépcsőfokokat.
- Mustár csokoládéval!- zihálta aa döbbent Dámának, aki szidalmak áradatát akarta zúdítani a lányra, legalábbis ez látszódott szikrákat szóró szemeiből. Ám Rain gyorsan beugrott és már rohant is fel a lányok hálóihoz vezető lépcsőn.