1.

Ahogy Perselus áthaladt a bejárati csarnokon, magában átkozta önmagát.
- Hogy lehettem ennyire szerencsétlen? De várj csak James Potter! Eljön még az én időm! Nem engedem hogy még egyszer megalázz! És te Sirius Black! Remélem enyém lesz a megtisztelő feladat, hogy megölhesselek!
Nem is figyelte merre megy. Mindenkibe beleütközött, aki vele szembe jött. Ahogy ment, valaki a nevén szólította.
- Perselus! Perselus! Perselus Piton, hahó, ébresztő!
Perselus hátra fordult. A hang tulajdonosa egy magas, vékony lány volt. Perselus után futott.
- Várj! - kiáltotta. Mikor utolérte a fiút, zihálva megállt.
- Sajnálom James és Sirius viselkedését. Egyáltalán nem érdemelted meg hogy... hogy... azt tegyék veled.
Perselus próbált közömbös képet vágni. Szíve gyorsan kezdett verni.
- James és Sirius nem olyan rosszak mint gondolod... - kezdte a lány, de Perselus nagyot horkantott.
- Persze. Ők a megtestesült angyalok. Senkit nem aláznak meg, nem átkoznak meg indok nélkül, ők a tökéletes emberek.
- Én nem ezt mondtam.- monda a lány. Szemében látszott, hogy bántotta a fiú viselkedése.
- Zelda! Ők nem fognak meg változni, és ezt el kell fogadnod. James és Sirius ugyanilyen arrogáns és beképzelt lesz mindig. - azzal ott hagyta a lányt, és elindult a pince folyosón.

Ahogy ment, ismét gondolataiba süllyedt.
- Védd csak őket Zelda! Te sem vagy jobb náluk. - gondolta magában.
- Bár sokszor megvédett Pottertől és Blacktől. - modta egy másik hang a fejében.
- De ki kérte meg rá? - mondta az első hang.
- Talán kedvel. Mi van ha kedvel? Hisz most is oda jött és bocsánatot kért Potter és Black helyett. - mondta a második hang.
- Ő csak kedves akar lenni. Mindenkivel kedves. Így velem is. - zárta le a vitát magában.
- Perselus - szólt egy hideg női hang. Perselus megijedt. Észre sem vette a nőt, pedig ott ment el mellette pár pillanattal ezelőtt.
- Cruel professzor. - Perselus házvezető tanára Moira Cruel ott állt a falnál, pálcáját pörgetve.
- Mi történt a parkban? - kérdezte a nő.
- Semmi, semmi. Volt egy kis nézeteltérésem Potterrel és Blackkel.
- Remélem életben maradtak. Tudod hogy nem szeretnék összetűzésbe kerülni az igazgatóval.
- Nem, nem élnek. - mondta gyorsan Perselus. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Szeretett volna szabadulni.
- Pontosan mi történt? - kérdezte a tanárnő, és Perselus felé közeledett.
- Potter és Black rám támadtak. - felelte.
- De te megleckésztetted őket, igaz? - a szemében különös fény gyúlt.
- Nem. - felelte csendesen a fiú.
- Csalódtam benned Perselus. Azt hittem többre vagy képes. No de nem baj. Majd egyszer... nemsokára... eljön az ő ideje. - miközben ezt mondta megfogta a bal alkarját. - És lehet hogy te is megismered az ő hatalmát... Most elmehetsz - szólalt meg hirtelen.
- Igenis tanárnő. - Perselus tovább folytatta útját a magányos folyosón.

Észre sem vette, hogy elért a Mardekáros ház bejáratához. Elmotyogta a jelszót - baziliskus - majd belépett a klubhelyiségbe. A mardekárosok épp nagyban röhögtek valamin, mikor belépett. Ekkor egy lány lépett hozzá.
- Na mi van Pipogyusz? Már Pottert és Blacket sem tudod egyedül elintézni? Egy mocskos kis sárvérű segítsége kell hozzá? Azt hittem okosabb vagy legalább ügyesebb vagy az én idióta, tehetségtelen, nagyképű unokaöcsémnél! De most már benned is csalódnom kellett - mondta színpadiasan.
- Fogd be Bellatrix! - sziszegte Perselus. - Legalább az én családomban nincs senki aki bemocskolná a vérünket.
- Ezt vond vissza Pipogyusz - mondta Bellatrix, miközben elővette pálcáját. Perselus ugyanígy tett.
- Nem vonom vissza! Ez az igazság! Hiába vagy nagyra a családoddal! - kiáltotta Perselus.
- Engem, veled ellentétben legalább szeret a családom! - felelte Bellatrix.
- Elég ebből! - szólt egy végzős mardekáros fiú, akit Perselus Rookwood néven ismert. - Le a pálcákkal.
A két felszólított így tett.
- Na így már más. Mit is akartál mondani Lucius?
- Ja igen. Ma délután egy nagyon érdekes jelenet szemtanúja voltam. Az egyik szereplő Piton volt. A másik - itt hosszú szünetet tartott - az a Lupin volt.
- Aki mindig olyan furán viselkedik? - kérdezte Rookwood.
- Nem, nem a prefektus. A lány. Az a Zilda, vagy Izolda.
- Zelda.
- Igen, igen ő volt az. Na szóval láttam amikor ő és Piton beszélgettek. Kettesben.
- Ha jól láttad volna Malfoy, ott mások is voltak rajtunk kívül. És egyébként is miközöd van hozzá, hogy én mit csinálok? - kérdezte Perselus dühösen. Nem értette miért kavarta fel annyira, hogy Malfoy Zeldáról beszél.
- Azért mert ő egy Griffendéles, te pedig Mardekáros vagy. Szóval ha még egyszer meglátunk beszélgetni vele, hamarosan a gyengélkedőn találod magad! - szólt fenyegetően Malfoy.
- Értettem. - morogta Perselus, majd köszönés nélkül felment a fiúk hálójában.