- Na, mikor fogsz meghalni? – kérdezte Hermione a sötét varázslatok kivédése tanterem elõtt.
- Tessék? – Nicole nem akart hinni a fülének. Mi baja van ennek a lánynak?
- Trelawney nem jósolta meg a halálodat? – ismételte meg a kérdést kissé csüggedtebben Hermione.
- Nem!
- Csodálom. De ne lepõdj meg, ha a következõ órát azzal kezdi majd, hogy lassú, és fájdalmas kínhalál vár majd rád. Harryvel ezt már a legelsõ jóslástanon közölte ezt. – nevetett Hermione, majd fátyolos hangon hozzátette. – Kis drágám…
- Észben tartom – mosolygott most már Nicole is. – Ezek szerint nem csak én nem tartom normálisnak azt a nõt…
Ekkor megjelent a sötét varázslatok kivédése tanárnõ. Alacsony volt, kövér, és úgy festett, mint egy hatalmas varangy. Nicole bizonytalanul Hermionére sandított, aki csak a fejét rázta.
- Akármit is történik, maradj nyugton Umbridge óráján.
A nebulók halkan zúgolódva követték a professzor asszonyt. Nicole ezúttal Hermione mellé ült le.
- Pálcát a táskába! – hangzott a tanárnõ utasítása. Nicole kérdõn Hermionéra nézett. A lány csak megvonta a vállát. – Lapozzatok a 15. fejezethez. Kérem, mellõzzétek a beszélgetést.
- Mi az ördög ez?! Miféle óra? – suttogta Nicole Hermionénak. – Azt ne mondd, hogy szeptember óta ez megy!
- De bizony. – felelte csendesen Hermione.
- Mért, nem varázsolunk?
Hermione mélyet sóhajtott, de mielõtt válaszolhatott volna, Umbridge rezgõ tokával, és mézédes hangon megszólította õket.
- Megtudhatnám, mi a probléma, Miss.…
- Machintos. – segített ki Nicole Umbridge-et.
- Nos?
- Elnézést tanárnõ – emelte fel a hangját Nicole, mire minden szem rászegezõdött. – De miért nem varázsolunk? Úgy értem, az elmélettel nem sokra megyünk a…
- Mondd csak kedvesem – duruzsolta Umbridge, s mellé ijesztõen mosolygott. – Netán félsz valamitõl, ami az iskolán kívül megtámadhat?
- Igen! – vágta rá Nicole.
- És pedig? – Umbridge felvonta a szemöldökét, de még mindig vicsorgott.
- Például a halálfalóktól! – méltatlankodott Nicole. Mi ütött ezekbe?! – Most, hogy visszatért a Sötét Nagyúr…
- Nicole hagyd! Ülj le! – rángatta a talárját Hermione. A szavakat,. Csak úgy préselte ki a fogai közül. – Hagyd már!
- Gyermekem, nincs mitõl félned! – brekegte Umbridge. – Nyílván te is egy csúnya tréfa áldozata lettél, melyben azt terjesztik, hogy egy bizonyos gonosz varázsló visszatért. 10 pont a Griffendéltõl, amiért társaid nem tájékoztattak téged a valódi helyzetrõl.
- Miféle valódi helyzetrõl?! – csattant fel Harry valahol Nicole háta mögött. Hermione felnyögött.
- büntetõ feladat Potter. – csilingelte Umbridge. Potter? Ám a néven Nicole-nak nem volt ideje elgondolkodni. – Ma este ötkor várlak az irodámban.
- De tanárnõ...!
- Csendet! – követelte Umbridge azzal az undorító mosollyal az arcán. – Nyugodj meg kedvesem, itt biztonságban vagy, senki sem bánthat téged.
Nicole-nak a fejébe szökött a vér. Hogy lehet valaki ennyire ostoba?!
- És az a család Franciaországban? – fakadt ki.- Az a család, akikre halálfalók támadtak a saját otthonukban? Majdnem mindenkit megöltek!
Nicole a szeme sarkából látta, hogy Hermione a szája elé kapja a kezét, a Lavender – Parvati páros pedig eltátja a száját. Umbridge-en látszott, hogy zavarban van, de hamar feltalálta magát.
- Nos, az egy sajnálatos baleset volt, Machintos, ezt te is jól tudod, és…
- Nem, nem baleset volt! – kiabálta Nicole. – Hanem gyilkosság!
- 50 pont a Griffendéltõl, Machintos – énekelte Umbridge. – És egy hét büntetõmunka.
- Azért kap büntetõmunkát, mert megmondta az igazat?! – hallatszott megint hátulról Harry dühös hangja.
- Neked is egy hét büntetõmunka, Potter. Este ötre mindkettõtöket várlak az irodámban. – duruzsolta Umridge. – most pedig, ha nem óhajtanak még több pontot veszíteni, maradjanak csöndben, és olvassanak tovább.

- Még is mit képzel magáról az a vén banya?! – füstölgött Nicole fél órával késõbb, mikor már a Griffendél torony felé baktattak.
- Figyelj, Nicole – nézett a szemébe Hermione. – Többek között errõl is beszélni szerettem volna veled ma este. De mivel büntetõmunkán lesztek Harryvel… - az említett dühösen mordult egyet. – De legalább már tudjuk, hogy a mi oldalunkon állsz.
- persze, és ezért már meg is éri véresre metélnie magát! – dohogott Ron.
- Micsoda?!
- Savanyú Uborka Csokoládéval. Harry, mutasd meg neki. – kérte egy fájdalmas fintor kíséretében Hermione Harryt, miközben bemásztak a portrélyukon. Harry felgyûrte talárja ujját. Kézfején beforrni készülõ seb éktelenkedett. HAZUDNI BÛN.
- Szent Szalamandravér! – sikkantott Nicole. – Nem mondjátok komolyan, hogy Umbridge ezt teszi a gyerekekkel! – segélykérõen nézett Hermionére, ám a lány szomorúan bólintott.
Lehuppantak a kandalló elõtti karosszékekbe. Nicole a megrökönyödéstõ szólni sem tudott.
- Koszos az orrod, nem mondták még? – kérdezte Harry váratlanul.
Nicole bágyadtan legyintett, de aztán feltalálta magát, mikor õ is szemügyre vette Harryt.
- Te beszélsz? Nézd meg a homlokodat egy merõ piszok az egész…!
Nicole levegõt is elfelejtett venni, mikor félrekotorta Harry tincseit, hogy jobban megvizsgálja a homlokán éktelendõ koszt.


- Te az a Harry vagy? – nyögte.
- Még csak most esett le? – hitetlenkedett Ron, s megint úgy nézett Nicole-ra, mint aki meghibbant.
- honnan kellett volna tudnom? – mentegetõzött Nicole, közben küldött Ron felé, egy csúnya grimaszt. – Nincs ráírva a hátára, hogy „Én vagyok Harry Potter, aki legyõzte, majd látta visszatérni Tudjátokkit”
- Szóval te hiszel nekem? – kérdezte Harry.
- Hát eléggé. Vagy nem úgy vetted észre?
- A szüleid is ezt gondolják?
Ám Hermione kérdésére legnagyobb örömére, Nicole már nem tudott válaszolni, ugyanis az ikrek léptek oda hozzájuk.
- Harry, Nicole – kezdte Fred. – A varangy küldött értetek. Azt mondta, most menjetek el hozzá.
- De hát még három óra sincs! – háborgott Harry.
- Azt akarja, hogy korábban kezdjetek, mert ketten vagytok. – Vette át a szót George. – Szerinte így tovább fog tartani.
Harry rosszkedvûen vállára vetette táskáját, majd ennyit mondott barátainak:
- A mai edzés elmarad. Hermione, légy szíves szólj a többieknek. - Azzal Nicole és Harry a többiek aggódó pillantásitól kísérve kimásztak a portrélyukon.