- Na várjatok csak… -dünnyögött megállás nélkül. –Majd megmutatom én nektek… Mocskok…
A fiúknak azonban egy -két sarok után nyomát vesztette. Ava csalódottan leroskadt egy otromba kőszobor mellé.
- Szóval láthatatlanná tévő köpönyeg alá bújunk, mi?
Ekkor azonban halk piszmogásra és ismerős nyögésekre lett figyelmes. Ava gyorsan behúzódott a szobor mögé –Peter csoszogott el mellette.
- Most megvagytok –vigyorodott el, azzal Peter után lopakodott.
A fiú félelmetesen ügyetlen volt. Minden második lépés után megbotlott, és esze ágában sem volt hátratekinteni. Ava azt is megengedhette volna magának, hogy közvetlen Peter mögött trappoljon.
A fiú kivezette a kastélyból. Az udvaron hirtelen megtorpant, a homlokára csapott, majd… Ava nem hitt a szemének. Patkánnyá változott. Mire pislogott egyet, a patkány már a nedves fűben iszkolt.
Ez képtelenség… Hogy ez?? Egy animágus? Agya képtelen volt befogadni ezt az információt.
Ennél nagyobb meglepetés már csak akkor érte, mikor meglátta a Fúria Fűz melletti bokornál amint egy sz.arvasból James, egy kutyából pedig Sirius… lett.
Gyorsan elbújt hát egy vastag törzsű fa mögé, s onnan szemlélte tovább az eseményeket.
- Nézd má’, Ágas, ez a patkány pont olyan, mint… Szent szalamandra, Peter mit keresel itt?!
- Nem akartam egyedül maradni…
- Hol késik Holdsáp? –James nyugtalanuk tekintgetett a „mármajdnemteljesenkibontakozó” telihodra.
- Nem t’om… Remélem, nincs semmi baja.
- Féregfark az istenit!
Peter tüsszentett egyet.
- Menj vissza a kastélyba Fére…
James elharapta a mondatot, s kezével jelzett, hogy valamennyien maradjanak csöndben. Ava követte pillantásukat. Két tanár igyekezett a Fúria Fűz felé –Remus társaságában.
- Minden rendben van, fiam? –kérdezte Madame Pomfrey aggódva.
- Persze –felelte sápadtan Remus.
- Siessünk, nincs sok időnk az átalakulásig. –mormolta Grey, az örökké mogorva sötétvarázslatok kivédése professzor.
Ekkor Peter megint tüsszentett. Csak a tücskök ciripelése törte meg a döbbent csendet. Grey, és madame Pomfrey gyanakodva Remusra nézett, akinek falfehér arcát megvilágította a szürke holdfény.
Peter megint tüsszentett. Sirius ijedten fogta be barátja orrát, James a köpönyeget kereste.
Grey gyanakodva elindult a fiúkat rejtő bokor felé. Remus rémülten meredt a tanár hátára.
Már nincs idejük elfutni… James kétségbeesetten cibálta a tüskés bokor ágai fogságában heverő köpenyt.
Már csak pár lépés… Ava látta a rettegést és a fájdalmat Remus szemében. Nem volt választása.
- Sajnálom! –ugrott ki a fa takarásából. Minden tekintetet magán érzett.
- Miss. Devilish… -suttogta megrökönyödve a madame.
Grey egy gonosz fintorral magához intette Avát, de azért még bepillantott a bokor mögé. Jamesnek addigra sikerült kiráncigálnia, és magukra terítenie köpenyét.
- Remus, hát hányszor kértelek rá, hogy ne keverd bele a barátaidat...! –sopánkodott Madame Pomfrey.
- Nem az ő hibája madame! –kezdte Ava a védőbeszédet. –magamtól jöttem le ide. Kíváncsiságból…
Ava nem birta tovább bámulni a javasasszony csalódott arcát, inkább Remust vizslatta. Aki viszont összeesett, és rángatózni kezdett.
- Andrew, a fiú! Vigye gyorsan! –kiáltott fel hirtelen Madame Pomfrey.
Grey felkapta a fiút, és a Fúria Fűz felé rohant vele. Mielőtt a fa csapkodni kezdett volna, egy görcsöt megérintett rajta, s eltűnt Remussal a lyukban.
- Gyere –motyogta a javasasszony idegesen. –Idekint most nem biztonságos.
Azzal karon ragadta Avát, és visszavezette a kastélyba.

***