- Sakk-matt – mondta Remus mosolyogva, azzal huszárja lekapta Ava bástyáját, sarokba szorítva ezzel a lány királyát.
- Ide a tíz galleont pajti – nevetett Sirius és a következő másodpercben már a markában tartotta a náthás Petertől nyert aranyait.- Tudtam én, hogy Devuska még kispályás a mi jó öreg Holdsá… izé, Remusunkhoz képest.
- Pihentesd a csőröd Blacky – intette le mogorván Ava (bár egy halvány mosoly átsuhant arcán arra a gondolatra, hogy Peter ismét vesztett egy marék galleont). – Téged bármikor elverlek.
- Pajtik, idő van – köszörülte meg a torkát James.
- Milyen idő? – kérdezte Ava, s gyanakodva Remusra nézett. Ha valami nem stimmelt a három főkolompos –és Peter- között, mindig Remust vette elő. Tudta, hogy legjobb barátja sohasem hazudna neki. Most azonban volt valami nyugtalanító a tekintetében.
- Hát… semmi csak… -motyogta zavartan.
- Remus megy a profhoz, mi pedig… mi pedig megyünk aludni. –fejezte be barátja helyett Sirius.- Most – tette hozzá nyomatékosan.
Remus már indulta portrélyuk felé, mikor Ava hirtelen felpattant a székről, és elkapta barátja karját. Egy pillanat műve volt az egész. Ahogy összeért a kezük, Ava libabőrös lett, majd furcsa, de kellemes bizsergést érzett.
- Baj van? –kérdezte Remus. Ava gyorsan eleresztette.
- Semmi… Jó éjt. – teljesen megbabonázták a tágra nyílt, fürkésző barna szemek.
Remus intett barátainak, azzal egy fáradt sóhajtás kíséretében kimászott a portrélyukon.
Ava gyanakodva méregette ártatlan ábrázatú osztálytársait, de túl nagy volta zűrzavar a fejében ahhoz, hogy mélyebben elgondolkodjon egy újabb „titkos csínytevésről”.
A fiúk kapkodva összeszedték holmijaikat, s aludni készültek.
- Te nem jössz? –kérdezte Peter idegesen.
- Veled? –fintorgott Ava.- Előbb bújok oda egy vérfarkashoz, minthogy hozzád érjek.
- Hát, ha nagyon ragaszkodsz hozzá… -tört ki a nevetés James-ből.
- Házhozszállítást vállalunk –tette hozzá Sirius egy gonosz vigyorral.
- Duguljatok el –intett a kezével Ava, s barátaira és Peterre ügyet sem vetve, lekucorodott kedvenc karosszékébe.
Megvárta, amíg a fiúk mögött becsapódik hálótermük ajtaja, és csak azután temetkezett gondolataiba. A klubhelységben néma csend uralkodott. Szeretett éjjel egyedül lenni a legpuhább karosszékben, gondolkodni a semmiről, és… és rajzolni.
A tűz álmosan pislogott, elő volt készítve a pergamen, megannyi színes tinta, de Ava csak ült egy helyben, és bámult maga elé. Még mindig ott látta maga előtt Remus fáradt tekintetét. Újra libabőrös lett…
- Hül.ye vagyok… Hogy én?! Szerelmes Remusba? Remusba?! Peterbe is belezúgok a végén… fúj… Ez akkor sem normális…
Nem tudott napirendre térni a dolog fölött. Végül kezébe vette lúdtól pennáját, megmártotta a királykék tintában, és rajzolni kezdett.
De hát Remus a barátja… és prefektus… Ő, és egy prefektus? Meg különben is… Siriusék biztosan kinevetnék… Ugyan… hül.yeség… Ez akkor is… képtelenség… De azok a szemek…
- Hagyd abba Ava, még csak ne is gondolj rá… -győzködte magát.
- Túl késő. –kuncogott egy hang odabent.
Eközben a rajzra pillantott, ami meglehetősen torz lett. Fogalma sem volt róla, mit kezdett el rajzolni, arról meg végképp nem, hogy mi lett belőle. Leginkább egy fűzfához hasonlított.
Teljesen megbolondultam –állapította meg magában.
Ekkor ügyetlen motozást hallott a fiúk hálóterme felől.
- Nem, Féregfark, most nem jöhetsz velünk, még a végén eltüsszented magad, és lebukunk miattad.
- Majd ha elmúlik a náthád…
Ava ügyesen befészkelte magát a fotel támlájának takarásába, és onnan fülelt tovább.
- Jaj Ágas, ne bénázz már annyit!
- De beleakadt ez a hüly.e köpeny a szemüvegembe!
- Az isten szerelmére, nem fogunk odaérni, mielőtt Holdsáp átalakul, pajti siess már!
Ava hallotta a közeledő trappolást, de nemhogy a fiúkat, még az árnyékukat sem látta sehol. Érezte, amint elsuhan mellette valami. Jobb ötlete nem révén kinyújtotta lábát. A következő pillanatban puffanás, nyögés, majd káromkodások sorozata hallatszott. A semmiből pedig kikandikált James pipaszár lába és Sirius otromba bakancsa.
- Hogy lehetsz ilyen béna, Tapmancs? –mérgelődött James.
- Még hogy én? Te botlottál el a saját lábadban! –vágott vissza Sirius.- Na, siessünk pajti…
A fiúk körül sem néztek, befedték magukat láthatatlanná tévő köpönyegükkel, és ügyetlenül kimásztak a portrélyukon.
- Szóval így állunk. –dünnyögte Ava, azzal feltápászkodott, s barátai után osont.
***